2015. május 20., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egy blogposzt születése




Nagyon érdekes témát kaptunk a VKP keretein belül, ugyanis ezúttal egy kicsit bennfentes infókat kell elárulnunk, mégpedig hogy miként születnek nálunk a bejegyzések :)
Mivel elég kacifántos blogot vezetek nem tudok csak egy fajta bejegyzés típusról írni, mindről meg nem lenne időm. Ennek ellenére a blogolás nálam nem egy érdekes folyamat, ugyanis inkább szívből írom, amit írok, nem pedig azért, mert nagyobb téren vannak vele céljaim. Nem vagyok az a fajta, aki 100 képet csinál csak azért, hogy elcsípje a legtökéletesebb napfényt, aki nyolcvanszor átírja a mondandóját csak azért, hogy biztosan megfelelő legyen mindenkinek, és nem szoktam azzal sem foglalkozni, hogy mekkora mennyiségű infót tárok az olvasóim elé. Aki viszont követ egy ideje, mindezt tudhatja rólam, hiszen a blogom vezetése teljes mértékig ezt tükrözi. Tény és való, hogy ha ezekre jobban odafigyelnék, akkor az oldalam "igényesebb" hatású lenne, de én nem vagyok profi blogger, nincsenek üzleti céljaim a blogolással, nem szeretnék vele elérni semmi nagyszabásút, csupán annyit, hogy akik olvassák, azok örömüket leljék benne (én pedig abban, hogy írhatom).
Ha viszont már így neki kezdtem, akkor megkísérlem bemutatni a folyamatot. Általában hétvégén ülök le megírni egy blogposztot, mivel akkor van rá időm és energiám. Sokszor válogatok előtte témához illő képeket, vagy én magam készítem őket, bár utóbbiban nem vagyok túl jó (nincs is hozzá megfelelő készülékem). Ezután pedig csak hagyom, hogy az adott témával kapcsolatban jöjjenek a gondolataim, teljesen spontán írom őket, nem tervezek előre semmit. Nem szoktam jegyzetelni nap közben, hogy ezt és ezt beleszövöm valamikor egy bejegyzésbe, ugyanis grafomániámból adódóan bármikor, bárhol és bármennyit vagyok képes beszélni egy témáról - ha még érdekel is, akkor pláne. Ezért van az, hogy az írásaim zöme elég terjedelmes, amiket néha kissé kurtítok is, bár nem nagyon, mert utálok órák hosszat szöszölni velük. Miután megírtam a szöveget, átfutom és kijavítom az esetleges helyesírási hibákat, kiveszem a fölösleges rizsát és csak azt a rizsát hagyom benne, ami fontos :P Ezután teletűzdelem témához passzoló képekkel és már mehet is a blogra, én pedig reménykedem benne, hogy nem utáltok ki a világból a Habaró és Béka terjedelmű irományaimért :P

Nálatok hogy zajlik az ilyesmi?

4 megjegyzés:

  1. Nekem tetszik ez a spontán stílus :) Én sem feszülök bele a blogomba. A nail-art blogoknál, amiben jómagam is működöm - nem a szövegen van a hangsúly, hanem a képeken. Jó, persze, ettől még törekszem rá, hogy amit írok, (többnyire elég keveset) az lehetőség szerint ne legyen tömve helyesírási hibával és szóismétléssel (ez nem mindig jön össze :) ) valamint cél, hogy az írás tükrözze a személyiségemet. Igazából nálam a többség csak a képeket nézi meg szerintem, mert a szövegbe ágyazott kérdésekre csak a "keménymag" válaszol kommentben, akiket mostanra úgy megkedveltem, mintha személyesen is ismerném őket! Szóval a képek... igen nekem is egy elég öregecske masinám van, ami csak 6 megapixeles és nem tud semmi extrát. Nekem az a pont, hogy beruházzak egy drágább gépbe és kitanuljam a fotósmesterséget, vagy hogy mini-fénystúdiót hozzak létre a nappalimban, már súrolja az ésszerűség határát, hisz én sem vagyok profi, csak hobbiból csinálom. Szóval nálam ez úgy megy, hogy ha csinálok egy manikűrt vagy van valami érdekes lakkom amit érdemes megmutatni, akkor gyorsan befotózom - általában természetes fényben - feldobom a gépre, rittyentek köré pár mondatot és ütemezem, vagy feldobom rögtön. Általában a kihívásokat ütemezem :) Nekem ebben az egészben az a lényeg, hogy a blog interaktív és tagja lehetek egy kis közösségnek, mert "élőben" sokkal zárkózottabb vagyok és nincs is olyan ember a szűk környezetemben akivel osztozni tudnék a nailart kattanásomban :))))) A te blogodat a sokszínűsége és spontaneitása miatt szeretem, abszolúl átjön a személyiséged, a profi blogokat csak át-átpörgetem, de azok elég "sterilek" nekem és valahogy mind egyforma. (elnézést profi blogger lányok és természetesen tisztelet a kivételnek, a kivételek úgyis tudják kik ők, mert akiket tisztességesen elolvasok, azokhoz kommentelni is szoktam :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy neked tetszik így a blogom, ahogy van - pont olyan spontán, mint amilyen én vagyok :)
      Nekem a képek készítése a gyengém, mivel ritkán van lehetőségem természetes fényben fotózni. Panel lakás, borzasztó fények, rossz fekvés, időhiány... így sajnos nem tudok minőségében jobb képeket készíteni, de igyekszem. Egyébként én mindig először a szövegeket olvasom el a bejegyzésekben, az írott szó jobban leköt, mint a kép :)

      Törlés
  2. Nekem kifejezetten tetszik a kötetlen stílus, amiben írsz. Persze tudom, hogy senki sem szépirodalmat akar írni a blogjára, de sokszor van olyan érzésem a túlzóan szabatos fogalmazásokkal kapcsolatban, hogy túllőnek a célon, és mesterkélt lesz az egész. Valahogy nálad hiányoznak a rémesen megszokott frázisok, és szerintemm ez is hozzájárul ahhoz, hogy egészen különleges a hangulat.

    Viszont most beugrott egy valami, ami hibába én is bele szoktam esni - a jobb olvashatóság érdekében lehetne nagyobb sorköz a bekezdések között:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, köszi a tippet, ez jó ötlet! És a kedves elismerés is nagyon jól esett, örülök, ha neked is tetszik így az oldalam :) Én továbbra is hozom a formámat :P

      Törlés