2015. május 22., péntek

Filmélmények sokasága

Rengeteg filmet megnéztem a legutolsó ilyen bejegyzés óta, de egyszerűen nem tudtam rávenni magam arra, hogy részletesebben írjak róluk. Közben persze csak gyűltek és gyűltek a kritikára váró mozik, most viszont megtörik a jég és jövök egy újabb adag filmmel. (a rövidített leírások a port.hu oldalról származnak)


Bosszúállók 2: Ultron kora


"Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki."


Ez egy nagyon friss élmény, ugyanis szombaton néztük meg a filmet moziban. Imádtuk az első részt, így nem is volt kérdés, hogy amint lesz lehetőségünk megnézzük a másodikat. Arra számítottam, hogy az elsőhöz hasonlóan nagyon humoros, ugyanakkor látványos akciófilm lesz, ehhez képest kicsit keserű szájízzel jöttem ki a teremből. Természetesen nagyon látványos és akciódús film volt, de valahogy kevesebb volt benne a humor, és emiatt "nehezebben csúszott le" számomra. Sok komoly témát boncolgatott, sok volt benne a növekvő feszültség és kétségbeesés, ami rám is nyomasztó hatással volt. Persze ez csak az én hibám, hiszen én azt hittem, hogy úgymond újranézem majd az első részt, csak kicsit más sztorival, de ez a történet komolyabb paraméterekkel operál. Sok tekintetben életszagúbb volt, mint az első rész ahhoz képest, hogy képregényhősökről szól. Aztán így, hogy pár napig érlelődött bennem a vélemény azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó kis mozi, megéri kifizetni érte a jegyet (bár a 3D szerintem fölösleges, számomra el is vesztette a varázsát). Komolyabb témákat boncolgat és jóval nagyobb falat, mint az előző rész, szóval ha valaki ahhoz hasonló könnyed filmre vágyik lehet hozzám hasonlóan csalódni fog először. De aztán ha átértékeljük az egészet rájövünk, hogy ez a film így jó, ahogy van, hiszen elkezd bemutatni számunkra egy lassacskán épülő konfliktust. Nagyon fogom várni a folytatást, addig pedig bátran ajánlom megnézésre a második részt.

ParaNorman



"Kihez forduljon egy kisváros, hogyha ostrom alá veszik a zombik? Ki máshoz, mint a félreértett, kiközösített, furcsa kissráchoz, Normanhez, aki képes beszélni a halottakkal? A zombikon kívül Normannek fel kell vennie a harcot a szellemekkel, a boszorkányokkal, és, ami a legrosszabb, az idióta felnőttekkel is, hogy megmentse városát az évszázados átoktól. Tehát most ennek a szellemekkel suttogó fiúnak latba kell vetnie minden paranormális képességét, ami kísértetiesen komoly szellemi munka."

Ezt a filmet főleg azért néztem meg, mert ugyanazok készítették, akik a Coraline-t, márpedig az az egyik legnagyobb kedvenc animációs filmem. Jellemző erre a brigádra, hogy olyan témákat boncolgat, amik feszegetik a határokat, főleg erkölcsi és társadalmi értelemben, nagyon tanulságosak és elgondolkodtatóak, ugyanakkor kifejezetten groteszk a látványviláguk. Tim Burton mellett ők a kedvenceim. A ParaNorman-ra sem tudom jó szívvel azt mondani, hogy mese csak azért, mert animálva vannak a szereplői (vagyis stop motion technikával készült, hogy egészen pontos legyek), ugyanis a zombis-szellemes külső burok egy sokkal komolyabb témát takar, mégpedig a kirekesztettséget, a kiközösítést. Persze nyilván olyan környezetbe helyezték, ami kicsit elvonatkozik a valóságtól (lásd boszorkány, átok és zombihadsereg), de attól még a mélyben pontosan ez a komoly téma bújik meg. Nekem a végén esett csak le az egész és nagyon fejbe kólintott. Utána egész más szemmel figyeltem a sztori alakulását, hiszen jómagam is kirekesztett voltam világ életemben, ez a film pedig  - így utólag visszagondolva - mintha csak rólam szólna. Mindenkinek jó szível ajánlom, aki szereti az ilyen típusú tanmeséket és mondjuk a morbid látványvilág sem áll távol tőle :)

Doboztrollok



"A Doboztrollok egy komikus mese, amely Sajthidán játszódik, a puccos Viktória korabeli városban, ahol mindenki a vagyon, az előkelőség és a legbüdösebb finom sajtok megszállottja. A bájos, macskaköves utcácskák alatt laknak a Doboztrollok, ezek az undok szörnyek, akik éjszaka előmásznak a csatornákból, és ellopják azt, ami a városlakók szemében a legértékesebb: a gyerekeiket és a sajtjaikat. Legalább is így tartja a legenda, amiben az itteniek mindig is hittek. A valóságban a Doboztrollok különc és imádnivaló csodabogarak földalatti barlangokban élő közössége, akik újrahasznosított kartondobozokat hordanak úgy, ahogy a teknős a páncélját. A Doboztrollok születése óta úgy nevelik Eggset, az árva fiút, mintha közéjük tartozó kukabúvár és szemétgyűjtögető lenne. Amikor a Doboztrollokat célba veszi egy gonosz féregirtó, Archibald Snatcher, akinek feltett szándéka, hogy megsemmisíti őket, hogy így kerüljön be a sajthidai felsőbb körökbe, a csavargók jószívű bandája kénytelen adoptált gyámgyermekükhöz, és a kalandor gazdag lányhoz, Winnie-hez fordulni, hogy hidat verjenek a két világ között, amikor már érezni a változás - és a sajtok - szagát a levegőben."

Hasonlóan az előző tanmeséhez, ezt a történetet is a fent említett elvont gárda készítette. Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a Coraline után ez a második kedvencem, ugyanis hihetetlenül jó film! Mikor először megnéztem elsőre nem értettem, hogy mégis miféle groteszk sztori ez a sajtokkal, meg a doboztrollokkal, de aztán szép lassan kibontakozott itt is a lényeg, ami nem más, mint az előítélet és a befolyásolhatóság, meghintve azzal, hogy a felnőttek mennyire nem foglalkoznak a gyerekekkel. Őszintén, nekem már maga a mese része is nagyon izgalmas és érdekes volt, a történet újszerű és szokatlan, tényleg kifejezetten furcsa, de hamar rá lehet érezni az ízére. Aztán mikor a mögöttes mondanivaló is napvilágra került akkor lopta be magát végérvényesen a szívembe. Ezt a filmet kötelezővé tenném mindenki számára, ti is nézzétek meg bátran!

Mercy



"A film két testvér (Chandler Riggs és Joel Courtney) életét követi nyomon, akik édesanyjukkal (Frances O`Connor) rég nem látott nagymamájukhoz látogatnak, aki időközben ágyhoz kötött fekvőbeteg lett. A fiúk hamarosan felfedezik, hogy nagymamájuk valójában egy gonosz boszorkány, aki fekete mágiát használ."

Ha ezt a leírást olvastam volna, mikor rátaláltam erre a filmre, valószínűleg soha nem nézem meg. Nem is vesztettem volna sokat. Iszonyatosan sablonos, unalmas, sokadik lenyúzott bőr-kategória. az sem tett jót neki, hogy a főszerepet gyerekek vitték a hátukon, akik egyértelműen nem nőttek még fel ehhez a feladathoz, sőt, valószínűleg a színészi pályát is igen messzire el kéne kerülniük. Igazság szerint annyira gagyi volt, hogy a felére már nem is emlékszem :D Annyi rémlik, hogy a nagyi valóban boszorkány volt, de az elején még betegségnek, leépülésnek próbálják meg beállítani, illetve azt tudhatjuk meg, miért szánta rá magát a nagyi a fekete mágia használatára. Még ezek után is szörnyen szánalmas a film, senkinek nem ajánlom.

Jessabelle



"A Paranormal Activity producereinek hátborzongató új horrorjában Jessabelle egy borzalmas autóbalesetet követően hazatér a családi házba, hogy ott heverje ki a történteket és felgyógyuljon sérüléseiből. Az egykori békés otthon azonban szörnyű titkot rejt, Jessabelle-nek pedig hamarosan rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. Egy kínok által gyötört nyughatatlan lélek ugyanis már régóta várta a hazatérését és esze ágában sincs elereszteni a fiatal lányt."

Nagyon kíváncsi voltam erre a történetre, mivel a trailere érdekesnek tűnt, csak úgy, mint a leírása. Aztán mikor megnéztem rájöttem, hogy van ennél sokkal jobb pszichothriller is, horrornak semmiképp nem mondanám. Félelmetes nem volt számomra, inkább az kötött le, hogy össze kellett rakosgatnom a kirakós darabjait ahhoz, hogy megértsem mi miért történik. Ez mondjuk tetszett benne, illetve a végkifejlet is szokatlan, újszerű volt. Sajnos ennek ellenére sem estem tőle hasra, jó lett volna kicsit borzongani is, de megint csak olyan kliséket kaptunk, mint a lassanként felénk araszoló szellemlány, meg a hallucinációk. Szerintem ebből a témából sokkal többet ki lehetett volna hozni, mert a konfliktus jól ki lett találva, csak a megvalósítást érzem kicsit összecsapottnak. Ennek ellenére egy unalmas hétvégi estére tudom nektek ajánlani.

Szarvak



"A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán! Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán. Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak. Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon. Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög. És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert - olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!"

Amit rögtön az elején el kell mondanom ezzel a filmmel kapcsolatban az, hogy ez egy rohadt jó mozi! Nagyon, de nagyon tetszett! A sztorit fentebb olvashatjátok, nekem pedig az a véleményem róla, hogy hosszú idő után ez az első érdekes, elgondolkodtató, elmés film, amivel találkoztam. Annyira furcsa és elvont, hogy az ember sokáig értetlenül áll az események előtt, aztán egyre többet és többet tud meg, de még a végén is vannak benne kérdések - szerintem ez az ismérve egy jó thrillernek. A film a valóság és a fantázia vékony vonalán egyensúlyozik, mert habár hétköznapi környezetben játszódik, a főszereplő képességei (mellyel kihozza az emberekből a legőszintébb énjüket, ezáltal a bennük rejlő gonoszságot) és szarvai misztikus atmoszférát teremtenek. eleinte pont a lényeget nem értettem, a szarvak miértjét. Aztán rájöttem, hogy a szarvak igazából azt jelentik, hogy Ig-et elhagyta Isten, és a keserűsége miatt a démoni erők lettek rajta úrrá. Emiatt a puszta jelenléte is úgy hat a gyarló emberekre, hogy brutálisan őszinték és kitárulkozóak legyenek vele, így pedig megismerhetjük a kisváros lakóinak rejtett oldalát. A bűn teljesen megfertőzte az embereket. Ig persze nem törődik ezzel, inkább hátráltató tényezőként éli meg az emberek őszinteségét, hiszen ő a gyilkost akarja felkutatni. Ki is derül minden és iszonyatosan tetszett a végkifejlet, még akkor is, ha már semmiképp nem lehet hepiend. Ám az elégtétel nekem, mint nézőnek is bőven elég volt. Nagyon ajánlom mindenkinek megtekintésre, ugyanis zseniális alkotás, Daniel Radcliffe pedig ismét bebizonyította, hogy nem csak Harry Potter szerepében képes nagyot alkotni :)

Hófehérke - a terror meséje



"Lilly szörnyű körülmények között - farkasok közt, egy sötét erdőben - jön a világra. Édesanyja szülés közben meghal. Lilly kétségbeesett édesapja, Lord Hoffman, szeretetét életben maradt lányára vetíti ki, akit pánikszerűen óv mindentől. Néhány év elteltével Lord Hoffman, úgy dönt, újra megházasodik. Újdonsült felesége, Lady Claudia, betegesen féltékeny Lily-re és titokban a haláláért imádkozik. Végül "felbérli" a tulajdon öccsét, hogy ölje meg a mostohalányát, és bizonyíték gyanánt hozza el a szívét. A férfinak azonban megesik a szíve a lányon, és életben hagyja. Lily az erdőben, néhány útonálló barlangjában lel menedékre. Lady Claudia viszont nem nyugszik, míg a saját szemével nem látja Lily, vagyis Hófehérke, holttestét."

Ez bizony már nem egy mai mozi, de mivel a napokban újranéztem, mindenképp szerettem volna róla írni. Régen a tévében vetítették, ott láttam először, és tisztán emlékszem mennyire féltem tőle. A klasszikus Hófehérke történet életszagúbb változatát tárja elénk, ami sok helyen horrorisztikus elemekbe hajlik át. Engem mondjuk már azzal megvettek kilóra, hogy Sigourney Weaver játszotta a gonosz mostohát, ugyanis nála tökéletesebbet nem is találhattak volna erre a szerepre - abszolút ő viszi a prímet, Hófehérke erősen háttérbe szorul mellette. A történet olyan, mintha a valós, sötét középkorban játszódna megfűszerezve némi mágiával és még több emberi gonoszsággal, mint ami valójában volt ebben a mesében. A hét törpe sem nevezhető klasszikusnak, ugyanis sokkal inkább útonállók, akik eleinte Hófehérkével sem viselkednek tisztességesen... Nem is ragozom tovább, ez a film is olyan, amit szerintem mindenkinek látnia kell, mert zseniális. 

Ismeritek a fenti filmeket?
Ti miket néztetek mostanában?

16 megjegyzés:

  1. Basszus,én is most akartam irni a bosszúállókról meg a mercy-ről :D De örülök hogy megnézted a Horns-t.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Horns nagy kedvencem lett, tuti újranézős lesz :P

      Törlés
  2. A bosszúállók nekem nagyon tetszett, bár az első részét nem láttam, csak barátom által tudom, hogy az milyen jól sikerült. Nekem kicsit fura volt a benne lévő humor, ráadásul a film végén maradt egy kis keserű szájízem nekem, az ikrek miatt. Nem akarok spoilerezni a többiek miatt, de szerintem tudod mire/kire gondolok. Nekem emiatt a történet egy kicsit vesztett az értékéből. Tudom ez nem Walt Disney hercegnős mese, csak akkor is, zavart.
    Komoly kérdéseket feszeget a film, én próbáltam ezeket háttérbe szorítani és Vasember humorára fókuszálni. Amit sajnáltam nagyon, hogy a szerelmi szálacska a végén egy kicsit érdekes fordulatot vett - erre sem számítottam. Nyitva hagyta mondjuk ezt a kérdést, de szerintem jobb lett volna tisztázni az egészet.
    Azon gondolkodtam, hogy lehet ez azért maradt így, mert a további részekhez a kíváncsiság miatt ez vonzhatja az embereket. Elvégre mindig az az érdekes, amiről nem tudunk szinte semmit és titokzatos..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is fura volt a film humora, néhol nem is értettem, de talán csak azért, mert bambultam kifele a fejemből :D Az ikrek sztorija bennem is rossz érzéseket keltett, főleg úgy, hogy nagyjából ismerem a képregénybeli hátteret is. A szerelmi szél érdekes volt, de a végkifejletre lehetett szerintem számítani. titkon reménykedtem abban, hogy nem lesz igazam, de hát... :(

      Törlés
  3. Nekem tetszett az Ultron kora. Az első részt imádtam, ésd bevallom én is egy ilyen kis könnyed, limonádé blockbuster-re vártam, de örülök, hogy nem ez lett. Kellenek ezek a komolyabb témák is :) No meg nekem nagyon szimpi a Feketeözvegy-Banner féle szál :) Váratlan, de jó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is tetszett, a két kitaszított egymásra talál, bár azért bevallom, némely szituációban fura volt :D

      Törlés
  4. NOONE STAYS DEAD IN THE MARVEL UNIVERSE BUT UNCLE BEN!!!

    Szerintem sokkal élvezhetőbb az AoU, ha az ember (én:D) az összes háttérszállal tisztában van. Meg én tudtam is, hogy ez komolyabb lesz; a következő filmek pedig még komolyabbak, legalábbis a 3. Captain America biztosan.
    Jó, szóval én hatalmas rajongó vagyok, ezért imádtam. Ami nem tetszett:
    *SPOILERS!!*
    *EGÉSZEN A VÉGÉIG!!!*

    1. Natasha steril-vagyok-és-ezért-szörny Romanoff wtf??
    2. túl sok idilli Clint+Laura jelenet, fölösleges
    3. az, hogy az ikrek, akik eredetileg félig zsidó, félig roma származásúak, és két Holokauszt-túlélő gyerekei, itt önként egy náci szervezetnek dolgoznak. Másképp is meg lehetett volna őket írni.

    Ennek ellenére nem tudtam nem szeretni az ikreket, áh, tudtam, hogy ez lesz... A képregényekben is a kedvenc karaktereim között vannak. Az a bizonyos jelenet Ultronnal és Wandával a végén az egész film legjobbja. És Ultron egészen érdekes "főgonosz" volt.

    Ja, és Vision <3. Olyan kis cuki, amikor ránéz Thorra és gyorsan növeszt ő is egy köpenyt<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem vagyok ekkora hardcore fan, mint te, de azért néhány dologgal én is tisztában voltam, így az ikrek sztorijánál én is néztem kicsit. Azért félre tudtam tenni és élvezhető volt, d ejobban tetszett volna, ha maradnak az eredeti koncepciónál. Bár gondolom ez is előszele a később érkező eseményeknek, már amennyire utána tudtam olvasni. Ultron szerintem irtó jó volt, bírtam a humorát, vagyis azt, hogy próbál udvarias lenni, közben meg szétcincálja az embert XD ilyen az, mikor két ellentmondás küzd az emberben. Vision meg annyira aranyos volt tényleg ^^ Amikor pedig kicsit khm... megszivatta Thort akaratlanul is (pöröly-jelenet), hát én percekig kuncogtam a markomba :P

      Törlés
  5. A Mercy nekem sem tetszett, Chandler Riggs-et a walking deadből ismertem már de ott sem kedvelem túlzottan a karakterét. Annyira nem fogott meg a film hogy alig emlékszem belőle valamire. A Jessabelle egészen nézhető volt, bár szerintem nem akkor kellett volna kijönnie amikor az Annabelle is, szerintem pár embert biztosan összezavart.
    A Horns nagyon jó volt, végig izgultam hogy mi fog történni. Bár talán Daniel Radcliffe nem is szerepelne holmi "zs" kategóriás filmben úgy hogy sejtettem hogy nem lesz rossz film.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is pont így vagyok a Mercy-vel, felejthető lett. A Jessabelle és az Annabelle-t tényleg érdemes lett volna csúsztatva kihozni, így kutyulható a kettő, bár bevallom nekem egyik sem lett kiemelkedő alkotás. A horns viszont zseniális, egyik új kedvencem lett :)

      Törlés
    2. Én is csalódtam az Annabelle-ben, pedig nagyon vártam, mert a Démonok között iszonyatosan bejött, és már ott is érdekelt hogy mi a szitu a babával. Hát jobbra számítottam. =/

      Törlés
    3. Sajnos én is csalódtam benne, elég vérszegény lett :S

      Törlés
  6. Ez a Hófehérke feldolgozás az egyik legjobb, amivel találkoztam. Izgalmas, sötét, Weaver fantasztikus, és hiába van benne gonosz varázslat, abszolút hihető az egész koncepció.

    VálaszTörlés
  7. A Mercy-t most láttuk mi is, és jót derültünk, hogy a filmben szereplő Hastur Lovecraft-szökevény, az ő történeteiben, a Chtulhu-mítosz egyik alakja. Érdekes, hogy előbb-utóbb a legnagyobbak is az őstojáshoz nyúlnak vissza. Sajnos viszont, King ide vagy oda, nekem sem nagyon tetszett az a film, bár a napokban majd nálam is szerepelni fog.
    A Hófehérkés történet pedig, az egyik nagy kedvencem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Mercy nekem olyan vérszegény volt, talán a gyerekszínészek miatt is. De a sztori is lapos volt számomra, meg a kivitelezés is összecsapott volt.
      A Hófehérke viszont remekmű valóban :)

      Törlés