Könyvélmény - Mercedes Lackey: Harry Potter világának feltérképezése

Ezúttal hamarabb hozok könyvélményes bejegyzést - szegény Eragon kicsit elvette az időmet, de most már ismét gyakrabban tudok és van is kedvem olvasni. Nemrég fejeztem be a címben szereplő könyvet, amit egy szuper akciónak köszönhetően potom pénzért sikerült megvennem. Kicsit féltem ugyan, hogy az olcsó ár esetleg olcsó tartalommal is jár, de mivel HP fanatikus vagyok, a létező összes könyvet szeretném a témából felkutatni (kivétel a Heri Kókler kötetek, azokért nem adnék pénzt).
Szóval miről is szól ez a könyv? Tartalmilag leginkább a Harry Potter pszichológiájához tudnám hasonlítani, mivel az is kategóriák, témák szerint boncolgatja a varázslótanonc történetét. Több író együttműködése szülte meg ezt a kötetet, melyben mindannyian választottak egy-egy témát, amit kivesézhetnek.
Én főleg azért vágytam erre a könyvre, mert szeretem mélyebben is megismerni a legkedvencebb könyvsorozatom hátterét, vagy hogy mások miként vélekednek róla, milyen gondolatokat szűrtek le a cselekményből. Érdekes volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy már rég túl vagyunk az utolsó könyvön, de a novellák írói még nem ismerték a végkifejletet. Így ennek fényében azt kell mondjam, néhányan egész jó következtetéseket vontak le.
Na de mikre is kaphatunk választ ebből a könyvből? Például olyan témákról tájékozódhatunk, mint a gyerekkori forrófejűség, a Dursley család társadalmi szerepe egy teljesen más nézőpontból, a vallási kálváriák, melyeket a könyvek kiváltottak, vagy éppen a fanfiction-ök világa, melyben főleg Piton érintett. Nagyon izgalmasnak ígérkező témák ezek, így szinte belevetettem magam az olvasásba. Voltak fejezetek, amiket percek alatt kiolvastam, annyira lekötöttek, ugyanakkor - és sajnos ez volt többségben - voltak olyan fejezetek is, amik vontatottak, lassúak és unalmasak voltak. Amikor egy Harry Potterről szóló könyvben iskolaregény-történelmet kell olvasnom, vagy éppenséggel olyan mélységű társadalom kritikába csöppenünk, aminek a gondolatmenetét már követni sem tudom, akkor bizony egy kicsit csalódott leszek. Bevallom volt olyan fejezet, ami annyira száraz és unalmas volt, hogy több oldalt át is lapoztam belőle (érdektelen évszámokkal volt teletűzdelve más iskolaregényekről). Viszont volt néhány olyan fejezet is, amit hihetetlen módon élveztem! ilyen volt a Piton főszereplésében íródott fanfiction-ök elemzése, azon a részen szakadtam a röhögéstől :P Engedjétek meg, hogy azon fejezet felvezető szövegét bemásoljam nektek:

"Szarkasztikus, zsíros hajú vészmadár létére Piton professzornak tényleg kijutott a jóból. A Roxfort pincerendszerének mélyén rejlő lakrészében a bájitalmesternek van egy nagy, baldachinos ágya, Mardekár-zöld vagy fekete selyem ágyneművel (mindenesetre ugyanolyan színű, mint az alsógatyája). Szexpartnerekben soha nem szenved hiányt; diáklányok, diákfiú, boszorkányok, varázslók, prostituáltak, kollégák - mind megvoltak. Piton tapasztalt szerető, körmönfont csábító és leleményes szadista. Titkos szenvedélye a tangó. Mereven ragaszkodik az ódivatú formaságokhoz. Mereven ragaszkodik az ódivatú fegyelmezési módszerekhez is, a rossz diákokat a térdére hasaltatva fenekeli el (aztán általában magáévá teszi őket az íróasztalán). Perselus Piton nagy lábon él, de szenved is - ó, mennyire szenved! Gyűlölik, félnek tőle, kerülik. Réges-régen szerelmes volt egy nőbe. Vagy egy férfiba. Mindegy. A lényeg az, hogy csúnya vége lett. Jéggé fagyott szívét azonban felmelegítette a. Hermione; b. Harry;c. Draco; d. mindhárom. Piton heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, omniszexuális és szűz. Ja, igen - rengeteget maszturbál. A zuhanyzóban."

Na hát mikor ezt a részt olvastam épp buszon ültem és próbáltam nem megfulladni a visszafojtott röhögéstől :P Igen, tudvalevő, hogy egyes fanfiction íróknak elszalad a fantáziája, de amit ebben a fejezetben kaptunk az valami oltári jó volt. A másik kedvencem a varázslók illemtanáról szólt, akik megpróbáltak beolvadni a mugli társadalomba. Nagyon ötletes volt, hogy az esszé írója egy kitalált varázsvilág-beli könyvet elemzett és javított ki, melyben olyan agyament tanácsok voltak, minthogy vegyünk föl rettentőe rövid szoknyát, és akkor ezzel erkölcsös, átlagos mugli kinézetet kreálhatunk magunknak, vagy éppen szidjuk lelkesen az adott község sportcsapatát, mert ezzel garantáltan beszélgetést tudunk kezdeményezni :D Ez a fejezet hasonlított stílusában a legjobban Rowling könyveire, talán ezért is robogtam végig rajta olyan gyorsan.
Én úgy vagyok vele, hogy már ezért a pár fejezetért megérte megvenni a könyvet, 600 Ft-ot mindenképpen megért, de tagadhatatalan, hogy némelyik írás olvashatatlanul unalmas. Harry Potter rajongóknak kötelező a beszerzése, egyébként meg tudom is ajánlani, meg nem is. A jó részek nagyon jók voltak, a rossz részek meg nagyon rosszak. Mindenki döntse el, hogy ennek fényében érdekli-e őt a könyv nyújtotta élmény, én minden esetre nem bántam meg, hogy elolvastam.

A végére még had tegyem be a kedvenc idézetemet a könyvből:
"A Mardekárban több a rosszindulat, mint egy orosz bárban, amikor elfogy a vodka."
XDDD