2014. október 13., hétfő

Goth kihívás 2. - 17. kérdés

Írj divat-dolgokat, amiket sosem hitted volna, hogy szeretni fogsz, és mégis odáig vagy érte!


Hát régen ki nem állhattam a fekete körömlakkot. Tudom-tudom, döbbenet, de tényleg így volt. A bordó volt a kedvencem, imádom az ilyen alvadt vér színeket, a feketét viszont túl ridegnek, túl erőteljesnek éreztem magamon. Meg az is rátett egy lapáttal a viszolygásomra, hogy pont akkoriban virított mindenki körmén fekete lakk, én meg utálok beállni a sorba.

Aztán régen ki nem állhattam teljesen fekete ruházatot. Szerettem egy icipici színnel feldobni a megjelenésem, pl. egy szép piros fülbevaló, egy lila felső, stb. A teljes feketeséget az öltözködésemben is túl markánsnak éreztem volna a kis "finom" lelkemhez, de ma már ezzel sincs problémám. Melóba is sokszor talpig feketében megyek, de tőlem ezt már megszokta mindenki :P

Aztán annyira nem a goth témához kapcsolódik, de soha nem gondoltam volna, hogy nekem valaha is szögletes formájú körmeim lesznek. Mindig kínosan figyeltem arra, hogy mandula formájúak legyenek a körmeim (és lehetőleg jóóó hosszúak), mert a szögleteset picsásnak tartottam. Ma már ott vagyunk, hogy én is szögletesen viselem, habár nem annyira élesen, én egy kicsit lekerekítem a végeit, mert utálok mindenhova beakadni vele.

Aztán annyira ez sem kifejezetten goth téma, de mégis egy kicsit, szóval: nem gondoltam volna, hogy én valaha is áttérek a szimfonikus metalról a keményebb vonalra. Annyira bele voltam buzulva a Nightwish/Within Temptation/Lacuna Coil szentháromságába, hogy el sem tudtam képzelni, hogy én valaha is más zenét hallgassak, de aztán most már ott tartunk, hogy legtöbbször trash metal üvölt a fülemben :P Sőt, nagy ritkán black metalra is ráfanyalodom, de ahhoz nagyon gyilok hangulatomban kell lennem :P Mondjuk a trash-hez is :D

És ami abszolút ide köthető, az a szoknya hordása. Egy időben imádtam a szoknyát, aztán valahogy lecsengett az az időszakom és nadrágos lettem, de mostanában megint rákaptam és nagyon örülök, hogy így van, mert kényelmes, jól érzem magam benne és jól is áll :)

Hát azt hiszem ennyi lenne. Néhány téma nem is ide való volt, de most úgy kijött :D


18 megjegyzés:

  1. Haha én olyan 12-13 éves koromban nem voltam hajlandó feketét hordani, főleg azért, mert mások akkor kezdtek el "felnőttesebben" öltözni, ami nyilván = sötétebb színek. Ugh, csak visszagondolni a színes virágos nadrágokra...
    A szimfonikus metállal én is így voltam. Nem, én nem szeretem a hörgős-üvöltős metált, á én nem fogok sose olyat hallgatni. Hát most éppen a melodeath korszakomat élem, szóval lehet, hogy mégis:D
    Amúgy mondjuk nálam Nightwish>WT(de Sharon egy istennő)>>>Lacuna Coil. Esetleg még Epica & Kamelot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Színes virágos nacik, ó, nekem azok kimaradtak az életemből, helyette viszont voltak ötször nagyobb zsáknadrágok, amik mind szürkék voltak :D
      A hörgős, kihányom a belem típusú zenéket mai napig nem tudom meghallgatni, meg az olyanokat sem, ami üvöltős, de nincs benne dallam. Kell bele a muzikalitás, utána felőlem lehet ordítozni :P
      Epicát is szerettem, őket még most is persze, de erőse háttérbe szorultak a női énekeses bandák. Most thrash korszak van Ektomorffal, Bodommal, Machine Head-del, meg Five Finger Death Punch-csal ^^.

      Törlés
  2. Nem tudom miért, de én gyakorlailag hónapok óta fekete manikűröket viselek: feketét rövidre reszelve, francia manit fekete körömvéggel, feketét arannyal kombinálva, egyszóval tényleg mindent, ami fekete. Szerintem ezt a színt lehet "gothosan" és nagyon-nagyon csajosan is viselni.
    A szoknyákért pedig végtelenül irigyellek! A napját sem tudom, mikor viseltem utoljára... :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, anno nekem a fekete szín egyet jelentett a divatozással, meg a sivársággal, legalábbis körmök terén. A nőiesebb bordót jobban kedveltem, de persze azóta már elég sűrűn virít fekete a körmeimen.
      A szoknyákra én is úgy kaptam rá, hogy nyáron már nem bírtam nadrágban elviselni a hőséget, így aztán rákényszerültem a szoknyára. Na azóta le sem robbannak rólam.

      Törlés
  3. Nekem nem engedte anyu sokáig a full feketét, aztán csak kemény harcok után, sikerült akkoriban a magam stílusában járni, és megbarátkozott vele, én azt nem tudtam elképzelni, hogy lesz valaha rajtam szín, manapság nem csak feketét veszel fel, ami a felsőket illeti. Nekem ilyen erős váltásaim nem voltak, csak kajában:D Én pl mindig metált hallgattam/hallgatok, tehát stílusilag maradtam. Csak most lánynak nézek ki:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondatod pontosan rám is rám illik. :D Volt olyan időszakom, mikor zsebes, fekete térdig érő nadrág, acélbetétes bakancs és fiú fazonú zenekaros póló volt az alapszerelésem főleg fesztiválokon. :D

      Törlés
    2. Engem anyu támogatott mindenben, tök jó volt :D Míg minden más anyuka pszichológushoz küldte volna a gyerekét, az enyém rakatra vette nekem a fekete ruhákat meg bordó rúzsokat :P Imádom anyumat ^^
      Zenében nálam is metal/rock volt mindig, de azon belül azért szélesedik az ízlésköröm, aminek viszont örülök :)

      Törlés
    3. Myrkky, engem kellett volna látnod anno anyukám kihasznált bőrdzsekijében, amiben akkora volt a válltömés, hogy két felnőtt embert simán vihettem volna rajta, hozzá bő, fekete gatya, acélbetkós, hajam az arcomba fésülve és szétfolyt fekete smink :D Ez volt a hétköznapi öltözetem XD

      Törlés
    4. Az sem lehetett azért semmi. :D Amúgy anyu engem is támogatott, a turkálóból hozta nekem az ilyen goth beütésű fekete csipkés cuccokat. :3

      Törlés
    5. Az enyém detto ugyanez, és még a mai napig is támogat ^^ Ő találta a legjobb ruháimat :)

      Törlés
  4. Volt egy időszakom (kb érettségi körül), amikor csak fekete, vagy grafitszürke lakkot hordtam, ráadásul hatalmas körmeim voltak, de ehhez aktívan hozzájárult a havi PeCsa DM klub, meg az, hogy azt hittem, hogy jó ötlet halálmadárnak öltözni :)
    Aztán rájöttem, hogy van élet a fekete ruhákon túl is, és lehet ettől még tovább szeretni a mode-ot :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, nem muszáj állandóan feketében nyomulni :) A körmeimen, sminkemben én is szeretem a színeket, de mondjuk ruhában csak minimálisan. Feketének mindig kell lennie rajtam, különben rosszul érzem magam, és színek közül is csak a pirosat, bordót, lilát, fehéret viselem el magamon.

      Törlés
    2. Ezzel a mai napig én is így vagyok, valami fekete mindig van rajtam :)

      Törlés
    3. Hát igen, azért mégis csak így jobb a körézetem nekem is :)

      Törlés
  5. Én gyermekként nem bírtam a szoknyát, aztán megbarátkoztam vele. Volt fekete korszakom is, akkor el nem képzeltem volna magamon egy rózsaszín nyári ruhát, és tessék, manapség fölveszem azt is. (Persze nyáron :D ). Zenében én is mindig rocker" voltam, bár én is változtam sokat. Heavy metallal kezdődött olyan 11 évesen, akkor jelent meg a Pokolgép Totális Metal albuma, amit azóta is nagyon szeretek, meg Iron Maiden ilyesmik, aztán jöttek a keményebb műfajok a legdurvább black és grind műfajokig. Ma már ismér kicsit lágyabbak jönnek, mint folk metalok pl. De a Tankcsapda örök. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és a fenti képen látható ékszer csodálatos! *-*

      Törlés
    2. Gyerekként én sok szoknyát hordtam, de aztán kicsit fiús lettem, végül a pubertással ráleltem a női lényemre. Én egyébként mai napig kizártnak tartom, hogy rózsaszín ruhát felvegyek, egyszerűen taszítana magamon. Mikor bementem egyszer egy Hello Kitty szaküzletbe egy rokon kislányának ajándékot venni konkrétan rosszul voltam annyi rózsaszín között :D

      Törlés
    3. És örülök, hogy tetszik az ékszer, én is elfogadnám ^^

      Törlés