2014. október 5., vasárnap

Goth kihívás 2. - 14. kérdés

Írj három dolgot, aminek örültél volna, ha valaki elmondja neked, amikor még "kezdő", kis ügyetlen voltál!

Először is jó lett volna tudni, hogyan kell a szemöldökömet szépen megrajzolni. Akkoriban még nem volt kitetoválva, folyton meg kellett rajzolnom, de sem a formája, sem a vastagsága nem volt túl szép látvány. Mármint akkor úgy éreztem, hogy jól néz ki, de utólag visszanézve csak fogom a fejem, hogy úristen, én így emberek közé mentem :D



Szemléltetőül vala. Ez a kép régen a kedvencem volt, tetszett a sepia effekt és úgy az egész hangulata is, de az a szemöldök, egek! :D

Aztán örültem volna, ha valaki megérteti velem, hogy nem a ruha teszi a goth-ot, ugyanis anno nagyon pocsékul éreztem magam, ha az iskolában megláttam néhány másik darkosabb lányon olyan ruhákat, amiket én csak álmaimban viselhettem volna. Én mindig a magam kis szerény módján öltözködtem, sosem költöttem drága ruhákra, mást fontosabbnak tartottam annál (pl. hogy abból a pénzből inkább új könyvet vegyek magamnak), de azért belül rosszul éreztem magam, hogy én ennyire egyszerűen öltközödöm. Aztán persze az évek során ez az érzés elmúlt, de akkor jó lett volna, ha valaki megvigasztal és helyreteszi mindezt a fejemben.
A harmadik, amit jó lett volna tudni régen pedig az, hogy a művészetnek magától, belülről kell fakadnia. Volt egy időszak az életemben, amikor annyira szenveglő és szánalmas voltam, hogy lépten-nyomon borús hangulatú, depresszív verseket akartam írni, jelezve a világ felé, hogy mennyire szerencsétlen vagyok és hogy ugyan sajnáljatok már (:D), és utólag visszagondolva ez rohadtul szánalmas viselkedés. A művészet akkor jó, ha szívből jön, magától, természetesen. Ha egy vers erőltetett, érezni az olvasása közben, hogy "izzadtság szagú", és akkor máris nem lesz hiteles. Én felvállalom, hogy anno nagyon sok ilyen verset írtam, mert szerettem volna, ha felfigyelnek rám, illetve ha ezekkel éreztethettem a világgal, hogy mennyire elkötelezett goth vagyok, de ma már nem vagyok büszke ezekre a tetteimre. Szerencsére manapság már csak akkor ragadok tollat, ha tényleg megszáll az ihlet. 

20 megjegyzés:

  1. Láttam már súlyosabb szemöldököt! Ez nem olyan vészes :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát köszönöm, de én azért elég szörnyűnek találom :P

      Törlés
  2. Mi a baj azzal a szemöldökkel? Lehet, hogy egy gótnak nem elég kecses, de azért alapjáraton szerinte semmi baj vele.
    Amúgy meg egy része annak, amit itt leírtál, talán nem is annyira gót, mint inkább olyan világfájdalmas kamasz, nem? Mondjuk én verseket nem írtam, de van jónéhány rajzom meg festményem, amik igencsak wtf érzéseket keltenek ma bennem. Szerintem nem feltétlenül kell ezt letagadni - ez voltál, azóta felnőttél, rájöttél, hogy azok a kérdések nem fontosak, vagy megválaszoltad őket azóta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Leginkább az zavar benne, hogy nem egyenletes, néhol túl vastag, ráadásul nem elég ívelt, na mindegy, nekem elég gáz így utólag visszanézve :D
      Amiket meg írtam mondjuk úgy, hogy az én gót kezdő éveim részei voltak. A szemöldököm mindig is fájó pontja volt a külsőmnek, a szép ruhák detto, a versírás meg amolyan "alap" dolog gót körökben, én meg akkoriban nagyon erőltettem ezt, holott nem kellett volna. Szóval lényegében mindegyik köthető a goth szubkultúrához, csak az én élményeim alapján, és persze a világfájdalmas kamasz életérzés is szerepet játszik bennük. És igen, már nem tagadom őket, de hát senki nem szívesen villog azzal, hogy anno mennyire kis lüke volt, én sem szívesen teszem, de ahogy írtad is, ez voltam én, tanultam belőle és most már helyre tudom tenni a dolgokat magamban :)

      Törlés
  3. A képen Te vagy??????*-* meg hány éves?: ) gyönyörű voltál akkor is ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy én :D Kb. 17 éves lehettem ekkor, ez a kép akkor készült, mikor összejöttünk Viktorral és az első közös nagy sétánkat terveztük, illetve az első közös képeink is ekkor születtek :) A dicséretet pedig köszönöm ^^

      Törlés
    2. Hű közel 10 éve. Nem lesz rólatok kép? *-* szeretem az ilyen romantikázásos dolgokat ^_^

      Törlés
    3. Jaja, bizony majdnem annyi :O
      De-de, lesz majd rólunk kép, csak most annyi a dolgunk, hogy sosem tudunk elmászkálni sehova. De őszi szünetben tervezem elkapni az embert egy kis közös fotózásra, meg hát majd nyáron, a 10 évkor nagy buli lesz az tuti :P

      Törlés
  4. Szerintem is szép vagy azon a képen is, és nem is olyan gáz az a szemöldök! (-:
    Hú, nekem van vagy 50 versem, és mind a halálról, öngyilkosságról szól.. Vannak nagyon régiek és újabbak is. A különbség talán az, hogy nem mertem senkinek megmutatni. Mert eredetileg azért születtek, mert nem volt senki, ki megértette volna a világfájdalmamat, így leginkább csak magamnak írtam, levezetni a feszültséget, és valamennyit segített..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ilyeneket írtam, és nagyjából azért amiért Te is. Aztán céllá nőtte ki magát a dolog. Aztán volt egy törés az életemben és elhagyott az ihlet. Azóta is keresem. Pedig imádtam írni.

      Törlés
    2. Aranyos vagy, köszi :) Csak én tartom szörnyűnek? :D
      Na az én verseim detto ilyenek voltak... némelyiket még ma is őrzöm, de a legtöbbtől megszabadultam, nagyon gázak, mert sokuk erőltetett, szenvelgő önsajnálat volt.Én ki is pakoltam őket ilyen amatőr művészi oldalakra, hogy osztozzanak mások is a fájdalmamban :D

      Törlés
    3. Eleni, azt hiszem az ihletet még bármikor megtalálhatod :) Velem az a baj, hogy a boldogság nem tud annyira megihletni, mint a fájdalom. Amikor szomorú vagyok, akkor születnek a legszebb verseim.

      Törlés
    4. Eleni: én is azt mondom, bármikor visszatérhet az ihlet! Szerencsére nekem sincs most. Ezt azért mondom így, mert mint ahogyan Szilvit, engem is a szomorú és rossz hangulatok késztetnek versírásra.. Ezért nálam is önsanálat. :D Furcsa, de a boldogság nem késztet erre. Két szerelmes versem létezik, ami pozitív hangvételű. Valaha kitettem én is ilyen amatőr művészek oldalára, volt akinek tetszett.. Ki nem töröltem egyet sem, emlékek......
      Mostanában ilyen blogos történeteket írok, a facebookon is megosztom, de annak nincs sikere semennyi. :D

      Törlés
    5. Igen, a boldogság valahogy engem sem ihlet meg. A legszebb verseimet pokoli lelki állapotban írtam, azok nagyon ütősek és szépek lettek, de amióta rendeződik az életem, nem születnek ilyen verseim sem. Habár szürreális, groteszk fantazmagóriákról még szoktam írni, azok is megihletnek.

      Törlés
    6. Akkor hasonlóan vagyunk.. Az utóbbi időben nekem is rendeződni látszik az érzelmi életem, és szerecsére a jobb hangulatok nem ihletnek versírásra. Ezekkel a prózai témákkal meg kicsit megakadok. (-:

      Törlés
    7. Én sajnos már alig találok időt írásra, pedig több mesém, regényem is parlago hever. Néha úgy érzem, hogy a nap 24 órája semmire sem elég :D

      Törlés
    8. Na, pontosan így vagyok én is ezzel! Főként, mióta ilyen "délutános" műszakban dolgozom..

      Törlés
    9. Nekem a nappali 8 órás munka is bőven elég, mert onnan még 3 óra, mire hazaérünk, néha 4, és addigra az embernek már tényleg semmire nem marad ideje :(

      Törlés
  5. Bár a szemöldök tényleg nem a legjobb, de gyönyörű vagy ezen a képen! Mármint amúgy is, de ez egy nagyon jól sikerült kép :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, köszönöm szépen, jól esik, hogy így gondolod :) Én is szeretem amőgy ezt a fotót, csak a szemöldököm, jáj :D

      Törlés