2014. október 1., szerda

"Ezek a mai fiatalok!"

Ó, hányszor hallhattuk a fenti mondatot kedves őseink szájából! Bizony a mindenkori fiatalság eléggé bántja az idősebbek szemét. Én ugyan nem tudom, hogy rám mennyire mondhatták ezt, lévén igyekeztem jó kislány lenni, de más, korosztályombeli gyerekre emlékszem, hogy többen is rámordultak, amiért tiszteletlenül viselkedett.
A téma onnan jött, hogy ugye közel egy hétig itthon betegeskedtem és valamivel le kellett foglalnom magam. Elkezdtem maratoni Vad Angyal epizódokkal (ó, édes nosztalgia), aztán rátaláltam a youtube-on a The World's Strictest Parents nevű műsorra. Ez lényegében arról szól, hogy a neveletlen brit kölyköket egy hétre más ország családjához költöztetik, ahol szigor, fegyelem és tisztelet van, hogy tapasztalják meg milyen érzés is a felelősségteljes élet. Hát gyerekek, komolyan mondom nektek, hogy én padlót fogtam némelyik rész megtekintése közben. Valami kegyetlen, amit ezek a brit tinik meg mernek csinálni. Jó, engem sem kellett félteni kamasz koromban, mert én is elmentem néhány koncertre és én is kipróbáltam a pezsgőt, de azért nem voltam felelőtlen, ostoba, önpusztító tyúk, akinek az életét a bulizás, a pasiról pasira ugrálás, a piálás meg a különféle drogok teszik ki. Márpedig ebben a műsorban csupa ilyen tizenévest láthatunk. Ahogy néztem ezeket a részeket konkrétan nem akartam elhinni, hogy a mai fiatalok tényleg ennyire felelőtlen, utálatos kis görcsök legyenek - vagyis hát a britek, mert ugye őket mutatják be, de szerintem bárhol a világban lehet hozzájuk hasonlóakat találni.
Úgy gondolom, hogy engem édesanyám a lehető legjobb módon nevelt. Megértette velem az erkölcs, a társadalmi normák, a szabályok fontosságát, a felnőttek tiszteletét, és azt, hogy ha vinni akarom valamire, akkor tanulnom kell, mert különben baromi nehéz életem lesz. Végtelenül szerettem és szeretem mai napig is az édesanyámat, aki egy angyal, és úgy érzem, hogy nagyon jól nevelt engem. Soha eszembe nem jutott volna tiszteletlenül viselkedni vele, ma viszont azt látom, hogy a gyerekek egy soha ki nem fogyó, élő pénzautomatának tekintik a szüleiket, akikkel néha úgy beszélnek, mintha a kutya szájából rángatták volna elő őket. Szerencsétlen szülő meg köpni-nyelni nem tud, gondolom ő sincs hozzászokva ahhoz, hogy így beszéljenek vele, ő sem ilyen szellemben nőtt föl. Volt olyan eset a műsorban, amikor a gyerek pénzt kért az anyjától valami méregdrága cuccra (mert neki csak a márkás dolgok a jók, az nem számít, hogy ennivalóra nem marad), az anya viszont nem tudott neki adni, mert különben nem tudta volna kifizetni a számlákat. Erre a kis ripacs üvöltözve végig csapkodta a konyhát, elhordta mindennek az anyját, majd elszívott egy doboz cigit és végül elment este a haverokkal bulizni, ahol két perc alatt összegabalyodott valami vadidegen sráccal. Én meg csak pislogtam. Tudom magamról, hogy konzervatív ember vagyok és a mai modern életvitelt nem tudom a magaménak érezni, de azért ezen szerintem más is fennakadt volna. Aztán ahogy a kölykök más családba kerültek, ahol bizony szabályok és tisztelet van, na onnan kezdődnek az igzis részek. Nem mondom, hogy minden nevelési módszerrel egyet értek, amit a műsorban láttam, mert némelyik nagyon szélsőséges, de abban igazuk volt a nevelőknek, hogy ami szabály van, azt be kell tartani. Ha ezt nem teszik, jön a következmény, amit viselniük kell. Persze a legtöbbnek ezzel is gondja akadt, mert otthon megszokták, hogy lehurroghatják az anyjukat anélkül, hogy bármit is tennének vele, de itt meg jön a fekete leves. Azon is ki vagyok bukva, hogy ezek a tinik úgy dobálóznak itt a jogaikkal, mintha nem is tudom, tisztában lennének a felnőtt élet tényezőivel. Mert nekik joguk van arra, hogy azt tegyék, amit akarnak, és ha ők nem akarnak iskolába menni, akkor nem mennek, de szarrá szívhatják magukat és vizes üvegből nyakalhatják éjjel-nappal a vodkát, mert vér helyett lassan alkohol folyik az ereikben. És olyan dolgokat megcsinálnak, hogy én csak lesek, pl. nem tetszik nekik valami (főleg a dohányzás megtiltása szokta kiverni a biztosítékot), erre fogják magukat az éjszaka közepén és bőröndöstül nekiállnak róni az utcákat, mert ők annyira nagy felnőttek és azt tehetik, amit csak akarnak. Aztán hajnalban fülüket-farkukat behúzva sunnyognak vissza a nevelőkhöz, mert éhesek és fáznak. Komolyan mondom kedvem lett volna jól pofán rúgni egyik-másik suhancot, amikor közölték a befogadóikkal, hogy nem érdeklik őket a szabályok, meg úgy semmi, amit kérnek tőlük, de vígan kenegette a mogyoróvajas szendvicsét magának. Mert a kaja az ügye csak jön magától. Evidens, hogy kap enni, mert ahhoz is joga van. Mert a szülőnek, a felnőttnek az a dolga, hogy ellássa a gyereket mindennel, ami neki kell. Aha, és a gyereknek nincs semmi dolga a világon? Eszembe nem jutott volna anno megszökni a suliból csak azért, mert unalmas volt az egyik óra. Eszembe nem jutott volna lerugdosni az édesanyám kezét magamról, miközben ő gyengéden próbál felkelteni. Eszembe nem jutott volna csúnyán beszélni vele. Annak, aki etet, ruház, ellát engem csak tisztelet jár, nem pedig ilyen bánásmód. Hát ott tartanánk, hogy ez már csak a mi generációnknak evidens? Értem én, hogy a tinédzser évek mindenkinek nehezek, én sem voltam egyszerű eset, mert én meg állandóan depressziós voltam, na de ezeket az erkölcsi szabályokat soha a büdös életben nem lett volna pofám megszegni! Hogy lehettem volna ilyen szinten hálátlan azzal a nővel szemben, aki életet adott nekem, aki értem melózott 2 állásban, aki mindent megadott nekem, miközben neki alig volt 1-2 ruhája, amit magára vehetett? Hát lesült volna a bőr a képemről! Komolyan nincs a mai kölyköknek bűntudata, vagy lelkiismerete? Hogy tudnak ezek nap mint nap tükörbe nézni és laza vállvonással folytatni ezt az életvitelt? Hogy nem érzik a tetteik súlyát? Képtelen vagyok felfogni. Igaz, az éremnek két oldala van, ugyanis a szülőknek is következetesebbnek kéne lenniük, mert azt láttam a műsorban is, hogy a béke érdekében inkább adják a pénzt a gyereknek, inkább elnézik az életvitelüket, mert nem tudnak rájuk hatni. Ahogy elkerülnek egy szigorú, következetes családhoz néhány nehéz nap után érdekes módon meg tudják tanulni a helyes viselkedést. Nem tudom minek a számlájára írható ez az egész, hogy némelyik gyerek a szülő fejére nő, de talán az is közrejátszik benne, hogy a szülők túl sokat dolgoznak és egyszerűen nincs erejük/idejük a nevelésre. Így születik meg a jövő generációja. A felnőtt végkimerültségig hajszolja magát, hogy meg tudjanak élni, aztán a gyerekre már nem marad idő, mert az egész életüket felőrli a munka és a pénzkeresés. A gyerek meg kallódik az éterben, és mi meg csodálkozunk, hogy hová fajul a világ.
Hát, valami nagyon el van itt rontva.

Addig is aki nem ismerné a műsort, megmutatom az egyik kedvenc részemet. Két gyerek egy volt katonai kiképzőtiszthez kerül, aki a suliból való lógást egy alapos kiképzéssel bünteti. Keményen megszorongatják a kölyköket, talán kicsit durvábban is a kelleténél, de végül csak lesz hatása. hozzá kell tenni, hogy ez a két suhanc semmiféle büntetéshez nincs hozzászokva, ezért is érinti őket majd olyan rosszul, de hát valahol el kell kezdeni.




14 megjegyzés:

  1. Nagyon egyetértek az egész bejegyzéseddel. Ismerem a műsort, amikor megy, mindig ott ragadok a végéig. :) Én azt szoktam közben mondogatni, hogy ha nekem ilyen gyerekem lenne, biztos pofon vágnám. Néha egyszerűen a szülőket sem értem, hogy miért nem szólnak vissza nekik, hiszen biztosan finomabban kezdődött a dolog.
    De tény, hogy megdöbbentő a viselkedésük, szerintem nálunk nincs is ilyen mértékű torzulás egyelőre.
    Engem az szomorít el, hogy nagyon sok ilyen fiatal van. Régen is volt nagyon sok, de rengeteg normális is volt, mostanság viszont annyira változik az értékrend, annyira a fogyasztás van középpontban, hogy ijesztő, mi lesz itt, amikor ezek az emberek fogják eltartani az ország idősebbik részét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértünk :) Detto úgy vagyok, mint te, kedvem lenne ezeket a kölköket felkenni a falra, amilyen pofátlanok. De az is igaz, hogy a szülők is hibásak, mert tűrik ezt az egészet és nem elég határozottak a gyerekükkel. Az is valóban aggasztó, hogy mi lesz itt később? A szülőknek nincs idejük a gyerekkel foglalkozni, mert dolgozniuk kell, a gyerek így kallódik a világban, ráragad a sok hülyeség, és nem lesz semmi normális értékrendje. Ha egy kicsit több odafigyelést kapnának (meg nagyobb szigort), akkor meg lehetne ezeket szüntetni, de hát annyi az akadályozó tényező :(

      Törlés
  2. Húú,ezt én is ismerem, valamelyik adón régen nyomatták. Hát én ugyanígy lehidaltam,mikor az elején mutatták hogy viselkednek. De igazából ez nem csak a gyerek hibája! A szülő az igazán idióta hogy hagyta elkanászodni a drágalátos kényes gyerekét. De hidd el,én is egy kettőt kibeleztem volna,azért ahogy beszélnek vagy viselkednek. Borzalmas.
    De valahol úgy érzem hogy rájátszás is lehet a dologban,mert mi az hogy egy hét után megváltozik a gyerek? Ezt valahogy nm tudom elhinni- van akinél megeshet,de azért ennyire drasztikus változást egy hét alatt nem érhetnek el a szülők bármekkora vasfegyelemmel is irányítanak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ne tudd meg, először én is csak pislogtam, mondom wtf? De az is igaz valóban, hogy a szülők sem elég talpraesettek, nem állítanak fel szabályokat és nem fogják elég keményen a gyerekeket, pedig ez az ő feladatuk. És mivel egy tévéműsorról van szó természetes, hogy egy hét alatt nem történnek mindig csodák, kicsit rá kell játszani a dologra, de volt 1-2 fiatal, akin tényleg látszott a változás már egy hét múlva is. És az a tapasztalatom (személyesen is), hogy minél sérültebb a gyerek annál nehezebb áttörni a falát, de ha megnyílik, akkor minden fájdalma kiszakadt gátként árad ki és könnyebbül meg, és egy idő után sokkal fogékonyabbak a jóra, mert szomjazzák.

      Törlés
    2. Ezért mondom hogy nem lehet mindig csak az egyik félt hibáztatni- és jelen esetben sem. Aztán ebben a műsorban meg ment a szülő sajnálat- de én igazából felháborodtam ugyan a kölykök viselkedésén...de a szülőket nem tudtam annyira sajnálni.
      De ez iga ha egyszer megnyilik az illető akkor onnan kicsit könnyebb.

      Törlés
    3. Általában az jellemző a konfliktus helyzetekre, hogy minden két fél hibájából adódik, tehát sosem egy ember a hibás, hanem mindig van egy másik fél is, aki valamit nem tett teljesen jól.
      Én ezt a műsort egy idő után úgy néztem, hogy a szülői siránkozást átpörgettem és a nevelő részekre mentem rá, mert irritált, hogy ezek a szülők látványosan gyenge kezűek, hagyták, hogy a fejükre nőjön a gyerek. És habár néhány módszer radikális és szélsőséges, amivel nevelni próbálják a kölyköket, mégis ők legalább tettek valami komolyabbat azért, hogy a gyerek megváltozzon és vállalták ezért azt, hogy a gyerek utálni fogja őket. Ez az, amit sok szülő nem mer bevállalni, pedig egy idő után a gyerek is belátja a hibáját és megenyhül.

      Törlés
  3. Nem tudom, hogy csak szerencsés vagyok-e a gyerekeimmel, vagy jól is nevelem őket, de a legcsekélyebb mértékben sem emlékeztetnek ezekre a problémás kölykökre. Az igaz, hogy engem is szigorúan neveltek és én is inkább konzervatív szülő vagyok mint liberális, ezt vállalom is, bár tudom, hogy ez most nem trendi, mégis ragaszkodom az értékrendemhez, a gyerekeim normálisak és boldogok... szóval szerintem ez nem egy rossz nevelési stratégia, nekünk legalábbis megfelel. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem remek módszert alkalmazol, én is inkább konzervatív típus vagyok régimódi elvekkel és erkölcsi értékekkel. Ha lesz gyerekünk a férjemmel, egész biztos azon szellemben fogom felnevelni, amit jónak látok és amit tapasztaltam, és azt hiszem az is elég jó lesz, mert én sem kallódtam el a világban és Viktor sem.

      Törlés
  4. pont tegnap beszélgettünk erről,felületesen.
    szerintem mindenről az internet tehet. ugye jó dolog,hogy van,viszont sok dologban nem jó,hogy létezik.
    én nagyon felháborítónak tartom azt,hogy sok 13-14 éves lány terhes marad-valamelyik nap egy ilyen kép köszönt vissza facen-,mert az a trendi,feneket meg melleket mindenképp mutogatni kell.
    az interneten minden tálalva van,két kattintás,és egy vetkőző lány van a képernyőn.mert ez a menő. és ezt a lányok szívesen követik!!
    ezek a lányok a sorba akarnak beállni,a haver meg a barátnő rossz tulajdonságait követik,mert bizonyos korban a serdülő igenis a haverjaira hallgat...sajnos!!
    egy gyerek felnevelése a mai világban nem lehet egyszerű,én sokat gondolkoztam azon,hogy szeretnék-e gyereket vállalni.nem azért mert félek a kötelességtől,hanem félek attól,mi lesz húsz év múlva.
    amiket leírtál szerintem egyik 10%-a a valós életnek,vannak durvább esetek is.....ami tettlegességig fajul. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az internetnek nagyon nagy köze van ezekhez a problémákhoz. Felháborítóan sok a magamutogató tizenéves lány, akik aztán csodálkoznak, ha erőszak áldozataivá válnak. Követik a csordát, mert még véletlenül se lógjanak ki, csak közben meg lusták átgondolni, hogy vajon mi is lenne jobb számukra. Manapság a fiatalok mindent, de tényleg mindent megtesznek azért, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe, és ha ott a ledérség a divat, meg a könnyelmű élet, akkor bizony azt fogják csinálni. Mindezt csak azért, hogy szeressék őket és legyenek barátaik. Persze igazi szeretetről és barátságról szó sincs, de ők ebbe ringatják magukat. Én mondjuk a gyermekvállalástól nem tartok, mert tudom, hogy a gyermekemet erkölcsösen, jó nézetekkel fogom nevelni és nem hagyom a világ rossz oldala által befolyásolódni. Persze veszély és csábítás mindig lesz, de ezek elkerülése csak nevelés és foglalkozás kérdése.

      Törlés
  5. Kemény téma, de nagyon is aktuális szerintem!
    Még nincs gyermekem, de én is határozott elképzeléseket őrzök magamban arról, hogyan leszek majd anya.
    Vannak kétségeim, félelmeim, mert tudom, hogy a "jó munkához idő kell" és nincs ez másként a gyermeknevelés ügyében sem.
    Idő kell, maximális elkötelezettség, felelősségvállalás.
    Nem akarok általánosítani, de a környezetemben bizony van néhány anya, aki okosabban döntött volna, ha gyermekszülés helyett inkább malacot tartott volna, vagy még azt sem.
    Szerencsére jóval több ellenpéldát látok, és azt gondolom, hogy a problémás fiatalok halmozottan veszélyeztetett családi környezetből kerülnek ki, pl csonka család, alkoholbeteg szülő, családon belüli erőszak, stb, stb.
    A stabil családi áttér, a biztos alapokon nyugvó értékrend szerintem nagyon fontos, aki ebben nő fel, az biztos, hogy nem fog antiszociális életet folytatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban kemény, de sűrűn előtérbe jön, ezért kell beszélni róla. A nevelés valóban hosszú idő, főleg mire eredményt is lát az ember, de ha kitartóak és határozottak vagyunk, akkor sikerülni fog. Én is hasonlóképpen szándékozom nekiugrani majd a gyermekem nevelésének. És hát igen, néhány nőnek nem való a szülés, mert nem képes a gyermeke ellátására, de sajnos pont az ilyenek azok, akiknek mindig becsúszik 1-2 gyerkőc. A háttér pedig nagyon fontos, tényleg sokat elárul a gyerekről, mert a családon belüli problémák, hátrányok erősen kihatnak a gyerekre is. Sajnos manapság alig akad olyan család, akik a te általad leírt képpel és életmóddal élik az életüket, pedig mennyivel jobb is lenne az.

      Törlés
  6. Sajnos sokak szerint ez hozzátartozik a modern világhoz.. Kis városunkban is megesnek olyanok, hogy hatodikos gyerek pofont ad a tanparnak!? Hát hol mertünk volna mi ilyesmit!? Az iskolákban sincs fegyelem, igenis kellett az a bizonyos mértékű fegyelem, ami még a múlt rendszert jellemezte. Ha volna gyerekem, igyekeznék szigorral nevelni, de csak normális mértékben. Mikor én tini voltam, nem volt itthon vasszigor, mégis tiszteltem mindig anyumat, nem kallódtam el, és a testvéreim sem. Mert ha mindent tiltunk nekik az is rosszul sül el, tudatosítani kell hol a helyük. Sajnos ma már tpenyleg sok rosszat tanulnak a netről a fiatalok, meg az is, hogy nincs ideje sem foglalkozni velük a szülőknek. Nagyon nagy felelősség gyermeket vállalni, én azt hiszem sok ember van, aki nincs erre felkészülve.. Egyébként úgy érzem, én sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez a pofozkodás most nagyon felkapott lett. Én anno fülem-farkam behúztam, ha csak hozzám szólt a tanár (még ha csak kérdezett is), nem hogy pofozkodtam volna. Egyszer volt, hogy a tanárom leordította a fejemet, mert nem raktam fel a székemet, na akkor dühös voltam rendesen, mert a frászt hozta rám és később el is bőgtem magam, de igaza volt, mert rendet kell tartanunk és ezt nekem is meg kellett tanulnom. Mondjuk jobb lett volna üvöltés nélkül, de hát istenem :D Nálunk sem volt vasszigor, egyszerűen édesanyámnak olyan tekintélye volt a szememben, hogy esembe sem jutott olyasmit csinálni, amiről tudom, hogy neki nem tetszene. A gyermekvállalás pedig tényleg nagy felelősség, mi sem kapkodjuk el, időnk van bőven. Egyelőre én sem érzem késznek magam rá, de biztosan el fog jönni az az idő is - talán mindkettőnk számára :)

      Törlés