2014. október 3., péntek

Amiktől a falra mászom - Modern erkölcsi nézetek



Tegnap táncórát tartottam a csoportunknak, jöttem onnan haza villamossal. Két huszonéves csaj szállt fel és fennhangon elkezdtek beszélgetni, én pedig akarva-akaratlanul is meghallottam. A téma nagyjából annyi volt, hogy az egyik lágy barátnője még soha nem csókolózott másik lánnyal, és hogy ő ettől fél, meg azt sem tudja hogyan kell, erre a mesélő lány nagy büszkén rávágja, hogy gyorsan lesmárolta, mert ugyan mi nagy szám van ebben. Aztán ráterelték a szót az egyéjszakás kalandokra, hogy így huszonegynéhány éves korukra kiöregedtek belőlük, pedig régen de jó is volt az. Próbáltam higgadt maradni, de nem volt egyszerű, mivel a lányok ezekhez hasonló témában folytatták a csevegésüket.
Na most nem tudom, hogy velem van-e a baj, mert ugye felvállalom, hogy konzervatív ember vagyok. De amikor ott tartunk, hogy a nők közötti csók, az egyéjszakás kalandok, a sokadik terhességi teszt megvétele az ilyen duhajkodások után természetes dolognak számít a mai világban, akkor szerintem igen nagy gáz van. Konkrétan botrányos a mai emberek felfogása az intim érintkezésről, meg úgy általánosságban véve az erkölcsről. Az én mércém szerint jóformán nincs is nekik olyan. Persze, smacizzunk csajokkal, mert az olyan tök jó, meg urgáljunk ágyról ágyra, mert yolo, és akkor élvezzük ki az életet. Az őszinte véleményemet (ami igencsak tele lenne tűzdelve kevésbé kulturált szavakkal) inkább megtartom magamnak, helyette kifejezném döbbenetemet, hogy eljutottunk idáig. Egy olyan világból, ahol régen kísérő nélkül nem lehetett egymás jelenlétében egy férfi és egy nő, ahol a hűtlenség komoly megtorlást vont maga után, és ahol az erkölcsi értékek még számítottak valamit. Jó, én nem várom senkitől, hogy úgy éljen, mint a régi emberek, de az, ami manapság a világban folyik az elképesztő és nagyon el van durvulva. Fogalmam sincs hogyan válhatott társadalmilag elfogadottá az, hogy egyes emberek csak úgy brahiból csináljanak a fentiekhez hasonló dolgokat. Félre ne értsetek, nincs bajom azzal, aki a saját nemét kedveli, a szerelem minden formában szerelem, de amikor ezt valaki csak azért csinálja, mert megteheti, és mert jó bulinak tartja, na akkor ott az illető a béka segge alá süllyedt a szememben értékrendileg. Ide tartoznak azok is, akik az egyéjszakás kalandok hívői. Én NEM tudom elfogadni azt, hogy az emberek ilyen szabados erkölcsi felfogással éljenek és hogy ezt tolják bele az arcomba. Mert baromira nem vagyok arra kíváncsi, hogy miként divatleszbizett egy lány a barátnőjével, vagy miként rágta le a tíz körmét, miközben a huszadik villám terhességi tesztjét nézte meg egy átmulatott éjszaka után. Képtelen vagyok az ilyesmit tolerálni, pláne ha kirakatba teszik. Én úgy vagyok vele, hogy mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja, de engem kíméljen meg tőle, mert hülyékre nem vagyok kíváncsi. Az, hogy közben tudok ezekről és magamban meg van róluk a nem épp kedvező véleményem az egy dolog, de amikor pofátlanul a képembe nyomják, akkor el tud durranni az agyam. Mert nem tudom elfogadni azt, hogy:
- azonos neműek csak a buli kedvéért smároljanak egymással
- az emberek felismerhetetlenségig leigyák magukat
- egyeseknek természetes a rendszeres egyéjszakás kaland, persze szigorúan minden alkalommal mással, mert az úgy izgi
- képtelenek az emberek hűségesek lenni egymással és hetente-havonta cserélgetik a partnerüket
- egyesek rutinműveletnek tekintik a terhességi teszt vásárlását és a sokadik abortuszt sem zavarja őket
- bárki őszinte szerelem nélkül éljen egy kapcsolatban
- csak azért vannak emberek egymással, hogy ne legyenek egyedül
- az emberek fennhangon, tömegben kezdik el kitárgyalni a szexuális életüket, ami szerintem össz-vissz kettő darab emberre tartozik, a többit nem érdekli és nem is kell tudnia róla.
- olyan szexuális élmények végighallgatására kényszerülök, ahol a létező összes gyomorforgató, beteg, perverz, abberált hülyeséget felemlítik
- az orrom előtt kezdik el az aktust, mikoris a srác már könyékig jár a barátnője szoknyájában, a lány pedig éppen a nyálával készül feloldani a srácot csókolózás közben
- részeg, bedrogozott, magukról alig tudó fiatalokkal kell együtt utaznom, akik ráadásul nagyon nagy arcnak hiszik magukat ettől

És ezt a listát még hosszan sorolhatnám, de mivel még csütörtök este írom, táncóra utáni zombi állapotban, már nem igazán van rá erőm. Egyszerűen kiverték nálam a biztosítékot. Igen, tudom, hogy régimódi vagyok, konzervatív és maradi, de ha ettől kevésbé leszek "menő, vagány csaj", akkor büszkén vállalom! Mert én elhatároztam, hogy olyan életet fogok élni, amire később is büszke lehetek, megfontoltan, bölcsen fogok cselekedni az akkori csekélyke korom ellenére is, és rohadtul nem tud zavarni, hogy "kimaradtam a buliból". Szerintem jól csináltam, és ha lehetőségem lenne megváltoztatni a múltamat, mindent ugyanúgy csinálnék, ahogy eddig. Mélységesen megvetem azokat az embereket, akik úgy élik az életüket, mint a fent említett példákban, számomra ez gyomorforgató és nem, nem tudom tolerálni. Nagyon sok mindent tudok, de ezt azért már nem, van egy határ. A mai világ egy fertő. Konkrétan egy pöcegödör. Élmény esténként Pesten közlekedni, annyi ilyen gyöngyszemet hall és lát az ember, hogy az valami hihetetlen. És az a baj, hogy néha annyira feszít belülről a düh és a megvetés, hogy félek egyszer be fogok szólni valamelyik aktuális éjszakai tündérkének, és abban nem lesz köszönet. Tudom, hogy nem tartozik rám senki magánélete, de ha már rákényszerítenek, hogy hallgassam, akkor had mondhassam meg nekik, hogy kösz, nem vagyok rá kíváncsi. Mindenki úgy teszi tönkre a testét és a lelkét, ahogy jónak látja, nekik kell utána tükörbe nézniük, de engem kíméljenek meg tőle. Sajnos pont nem tudtam közben zenét hallgatni, mert lemerült a telefonom, pedig alap esetben ez az egyetlen védelmem az ilyen "élmények" ellen.
Na jó, kipuffogtam magam. Meglehet kicsit radikálisnak fogtok ezek után tartani, meg rugalmatlannak, de ez vagyok én, ennyi a tűréshatárom. Tényleg nem szoktam senki arcába mászni és játszani a megmondó embert, de nálam is betelik idővel a pohár és olyankor robbanni tudnék...


46 megjegyzés:

  1. Mélységesen egyetértek veled Szilvi, engem is felháborít ez a fajta hozzáállás, és én sem tudom tolerálni. Ide vágóan csak Nógrádi Gábor versikéjét tudnám bepasszintani:

    Gyöngyvers

    ,A kagylóban vágyaidnak homokját
    ötven év kínja gyönggyé érleli,
    de gyöngyházfényű perselyed kinyitva
    a drágaságot szemed nem leli."

    Ódon dalocskánk igazságot bújtat:
    a csúcson semmi sincs, csak tüdőd fújtat.
    De messzebb látsz. S ha nem hazudsz, megérted.
    Életed volt a gyöngy. Ezt elkefélted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy te is hasonlóan vélekedsz :) Én azt hiszem nagyon toleráns és türelmes ember vagyok, de ezeket képtelen vagyok elfogadni. Van, amit már nem tudok. Nógrádi Gábort egyébként imádom és a vers is nagyon találó :)

      Törlés
  2. abszolút egyet értek!! én is megkaptam már nem egyszer, hogy milyen egy maradi meg antiszoc vagyok (nálam 15évvel idősebbtől...akinek mellesleg a tőlem 2évvel fiatalabb lánya pont az általad leírt kategóriába tartozik)
    21 évesen elmondhatom magamról, hogy még egyszer sem voltam berúgva hányásig, maximum becsiccsentésnek lehetne nevezni a dolgot, de magassarkúba is egyenesen mentem. egy férfivel voltam és nagyon remélem, hogy ő lesz az utolsó is. nem járok bulizni mert hányni tudok a velem korúak és a nálam fiatalabbak viselkedésétől.
    mi a párommal már inkább nem is járunk szombatonként a belvárosba mert minden második kirakat előtt felidegesít valami "szupermenőcsávó/csaj vagyok mert most jól bebaszok a tabelttásbortól, ami a tescoból van aztán megyek dugok vmelyik szórakozóhelyen a budiba"

    egyszóval hányadék. és inkább legyek maradi meg antiszoc, meg "majd megbánod, hogy nem használtad ki a fiatalságodat" meg "dehülye vagy, hogy nem jársz el bulizni,neked meg mi bajod?", mintsem egy kurva, akin már átment a fél város

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértünk :) Sajnálom, ha téged is leszólnak, de gondolj arra, hogy te így érzed jól magad és így szeretsz élni, más csodálkozhat rajta, ha akar. Nagyon elismerésre méltó, hogy milyen életet éltél és élsz a mai napig, úgy örülök, amikor ilyenekről hallok - ezek szerint nem vagyunk kihaló félben lévő faj :) És hát igen, én is sokszor megkaptam, hogy miért nem éltem ki magam, de egyszerűen nem értik meg, hogy nekem erre sosem volt szükségem, nem éreztem rá késztetést. Helyette más dolgokra vágytam, amik nekem fontosabbak voltak.

      Törlés
  3. Teljesen igazad van mindenben, komolyan!!! :)
    És látod, én pont ezek miatt üvöltetem a fülemben a zenéimet, amint kilépek az utcára :D
    Meg ezek miatt nem megyek emberek közé, ha nem muszáj. Értsd: nem járok (soha nem is jártam) bulizni, kocsmákba, koncertekre (életemben 2 sufnibanda koncertjén voltam összesen).
    Az italt utálom és családi okok miatt mélységesen meg is vetem...
    A nyilvános nemi aktustól fel vagyok háborodva, ugyanis nem állatok vagyunk, hogy mindenki más előtt csináljuk... Nem tudom, ki hogy van vele, de egy nyilvános szájrapuszival semmi bajom, de már attól is felfordul a gyomrom, ha egy pár tagjai letolják a nyelvüket a másik torkán. Brrrr...
    A szexuális élet meg véleményem szerint két emberre és a négy falra tartozik mindössze, nem a fél világra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, ha így gondolod :)
      Egyébként én is mindig zenélek utazás közben, de lemerülő telefonnal már nem kockáztattam, így kénytelen voltam végighallgatni ezt a csodás beszélgetést. Egyébként én sem vagyok ez a modern társasági ember, mert nem úgy lazulok, mint más. Nem szeretek zajos, szűkös helyen táncolni, egyszerűen kényelmetlenül érezném magam és nem is a világom, meg valahogy a bensőséges, szűk társaságot jobban kedvelem, akkor legalább mindenkire egyöntetűen tudok figyelni.
      A szájrapuszi, meg apró csókok még nálam is rendben vannak, de a nyelv letuszkolása a torkon már nálam sem fér bele, nem hogy a tapera. A másik, amitől még ki vagyok akadva az a nyilvános szex, én nem egyszer botlottam bele ilyenbe és rendkívül szégyenérzetet éreztem az illetők helyett is. Soha nem tudnám magam ilyesmire rávenni, ez elvesz minden intimitást és romantikát az embertől. Az utolsó mondatoddal pedig mélységesen egyetértek!

      Törlés
  4. Ismételten csak azt tudom mondani, hogy egyezik a véleményünk. Barátokkal szoktunk beszélgetni erről, hogy vajon miért tart itt a világ ebben az értelemben, ahol és általában azt hallottam, hogy azért, mert elterjedt a fiatalok (generációnk) körében, hogy igazi szerelem nem létezik. Szóval lehet nyugodtan csinálni bármit, szűznek lenni gáz meg nyűg, minél hamarabb "le kell tudni", hogy elkezdődhessen az élet. És így, hogy elvették tőlük a szerelem opciót, máris teljesen érzelemmentes csak-a-pillanatnak-élek típusú emberekkel állunk szemben.
    Az megint más dolog, hogy birka módjára mennek a tömeg után, elvégre szerintem mindannyian hallhattuk pont elégszer, hogy nem létezik igaz szerelem, sokan mégis rátaláltunk.

    Annyira jó, hogy egyformán gondolkodunk, olyan jó mindig felnézni a blogodra, elolvasni az ilyen bejegyzéseket, meg alatta a kommenteket és rájönni, hogy nem vagyok azért teljesen egyedül a hozzáállásommal. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy egyre több pontban hasonlítunk :)
      Az, amit írtál valóban oka lehet ennek, és ez igazából nagyon szomorú dolog. Mert ha az emberek zöme nem hisz az igaz szerelemben, akkor könnyen lehetnek úgy, hogy akkor csak kihasználják az életük és fiatalságuk nyújtotta lehetőségeket, érzelmektől mentesen, mert úgy könnyebb. Én nem tudom, ezt az oldalt sosem tapasztaltam, de remélem, hogy az a jó pár ellenpélda eljut azok fülébe is, akik nem hisznek ebben és talán mernek majd újra hinni. Mert a szerelem létező dolog, csak meg kell találni hozzá a megfelelő embert. Nem működik akárkivel.
      De jó, úgy örülök, hogy szereted olvasni az ilyen bejegyzéseimet, nekem is élmény, mikor a kommenteket bújom és rájövök, hogy nem vagyok egyedül, mások is így vélekednek :)

      Törlés
  5. Amellett, hogy egyetértek veled és a fentebbi kommentelőkkel, azt tudom mondani: ezek az abnormális emberek azért vannak, hogy időnként eszünkbe juttassák, mi mennyire normálisak vagyunk. ;) :P
    Valahol sajnálom őket... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahol én is, mert nagyon felszínes életet élnek. Nem ismerik meg az emberi természet azon mélységeit, amik szerintem nemesebbé, jobbá tesznek minket, de a döntés mindig rajtuk múlik. Bármikor mondhatnak nemet erre az életvitelre.

      Törlés
  6. Ó én mennyi példát tudnék mondani ezekre a környezetemből...inkább nem mennék bele, de rettenetes dolgok vannak már 14-15 évesen is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már 12 évesen is..... a családomban van olyan 12 éves, akinek már az a lényeg, hogy a képeken mennyire van kint a melle facebookon

      Törlés
    2. Sajnos tartok tőle mindenki tud példákat felhozni, ami egyrészt felháborító, másrészt elkeserítő :( Az én tini éveim alatt is voltak ilyenek (bár nem annyira durvák, mint amikről most hallok, vagy csak nem jutottak a fülembe), és már akkor kerek szemekkel néztem, mikor mesélték, el nem tudtam képzelni, hogy fiatal lányok mit meg nem tesznek.

      Törlés
    3. És igen Bree, egyre korábbra tolódik ez az idő. A pubertáskor egyre durvább lesz, ahogy változik a világ, egyre koraérettebbek az emberek és egyre több rossz döntést hoznak. Talán nincs megfelelő útmutatásuk, talán rossz példát látnak, de a végkifejlet akkor is elkeserítő :(

      Törlés
    4. Nekem van olyan 16 éves lány ismerősöm, aki a 5-6 évvel idősebb pasijával az ágyban meztelenül szex után tesz ki képet instagramra....szerintetek?

      Törlés
  7. Én azért nem látom ennyire veszesnek a helyzetet...én is sok hülyeséget csináltam, de saját kárán tanul az ember és én rengeteget tanultam belőlük...és már most nem vagyok képes felfogni se, hogy anno bizonyos dolgokat hogy tudtam jó ötletnek találni...
    Viszont azóta tudatosan, örök szinglikent, kerülöm a kell valaki, hogy legyen dolgokat...(és pont ebben a szent pillanatban hívott a barátom szóval majdnem eldobtam a telefont xD)
    Amúgy mindenki úgy él, ahogy jól esik csak azt meg nagyon szar látnom, hogy mindenki normális párt akar és nekem pl mindkét legjobb barátom teljesen normális és mégis kihasznaljak, atverik őket...és nem lehet elkerulni ezt és én nem tudok segíteni nekik, és azokon, akik tették még csak kis bűntudat se látszik...na engem ez jobban bosszant, hogyha a saját lelküket tönkreteszik leszarom, de másokkal szórakozni azért....és még büszkének is lenni rá...pff...ez már annyira szanalmas hogy nem is tudok rájuk mit mondani...én is őszintén sajnálom őket, de a szüleiket még jobban...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod ez is azon múlik, hogy kinek mekkora a tűréshatára. Nekem ilyen téren sajnos nem túl magas. Nem mondom, hogy makulátlan, hófehér angyal vagyok, mert én is voltam már igen csúnyán részeg és megvetem magam érte, de azóta soha többet, ahogy te is írtad, tanultam belőle. De vannak hibák, amiket sosem tudnék elkövetni, jellememből kifolyólag. De a lényeg tényleg az, hogy ha hibázunk is, vegyük észre és változtassunk. Te megtetted és ez nagyon jó, de sajnos vannak, akik nem veszik észre, vagy ha mégis, nem akarnak változtatni, mert ez jó nekik. És aki nem akar változni, annak nem lehet segíteni sem :(
      Természetesen mindenki maga választja az életét, beleszólni nem lehet és nem is akarok, de azt nem tolerálom, mikor rámkényszerítenek olyasmit, amit nem szeretek. Ez olyan, mintha egy dohányzás ellenesnek egy cigarettázó ember mellett kellene lennie egy helyiségben, ő sem viselné el, mert nem szereti. Én is így vagyok az erkölcstelen életvitellel. Mindenkinek szíve-joga úgy élni, ahogy akar, de az legyen az ő magánügyük és had ne kelljen 20 percen keresztül hallgatnom, hogy a végén a gyomrom is felforduljon... Viszont amit írsz az is gyakori jelenség, sajnos, hogy az egyik fél odaadó és kedves, míg a másik kihasználja a szerettét. Ritka ronda visszaélés ez az érzelmekkel, én nem is tudom hogy viseli ezt mások bűntudata. Már ha van nekik. Nekem az is olyan érdekes, hogy egyesekben nincs semmilyen gátlás, semmilyen stop tábla, hogy akkor eddig és ne tovább, mert ami utána jönne, az már sok lenne.

      Törlés
    2. Így viszont már teljesen egyetértek...én is szoktam szeretni az ilyen beszélgetéseket...főleg ha 12-13 évesekről van szó...én magamban mindig röhögök...sírjon értük az anyjuk....de hát idejutottunk...és egyre rosszabb lesz ugyanis a tolerancia és a figyelmesség egyre kevésbé van jelen az emberek közt...és amúgy se annyira menő, mint 14 evesen berugni...

      Törlés
    3. Én sajnos nem tudok nevetni ezeken az eseteken, mert felháborítanak és legszívesebben jól beolvasnék egyeseknek, csak moderálom magam. Viszont amikor rákényszerülök a fentiekhez hasonló beszélgetések végighallgatására, na akkor aztán tudnék szépeket mondani. Néha sajnos meg is teszem, de azért legtöbbször inkább csak félrevonulok, de amúgy is minden az arcomra van írva, nem tudom elrejteni az érzéseimet.

      Törlés
  8. Ez a "mi időnkben" sem volt másképp, csak akkor még nem voltak ennyire elszállva a fiatalok. Anno nálunk az osztályban a lányok nagyja 15-16 évesen már nem volt szűz, pedig katolikus gimiről beszélek. Én egyenesen ciki voltam már, hogy majdnem 19 évesen voltam először pasival. Ettől függetlenül hihetetlen, hogy mik vannak manapság. Én ilyenkor szoktam betenni a fülest és arra gondolni, hogy de jó hogy normális emberek vesznek körül az életemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont ezt írtam is egy fentebbi kommentben, hogy anno az én tini éveimben is voltak merészebb emberkék, de nem ennyire. Engem pl. a legtöbb "menő csaj" hülyének tartott, amiért tartogattam az első alkalmat az igazimnak, mert mindkét dolgot hülyeségnek tartották. Mert szerintük nincs igaz szerelem és a szüzesség nem egy olyan nagy dolog. Szerintem mindkettő fontos és örülök, hogy a saját elveimet követve döntöttem, nem pedig másokra hallgattam csak azért, hogy esetleg ne nézzenek rám ferde szemmel.

      Törlés
  9. (EDIT: miután végig megírtam, rájöttem, iszonyú hosszú, de semmit se akartam kitörölni, szóval bocsi:S)
    Hát, nagyjából egyetértek veled, pedig azért abban nagyjából biztos vagyok, hogy nem igazán vagyok "konzervatív", legalábbis nem a szó legegyszerűbb értelmében. Talán csak annak mondanék ellent, hogy szerintem a "szabados erkölcsöt" nem most találták ki, de nem is a múlt században... Rengeteg minden sokkal rosszabb volt régen; most megvan rá a lehetőség, legalábbis a világ ezen felén, hogy mindenki "jól" éljen, ilyen szempontból is, de valahogy mégsem működik a dolog... És akkor persze el lehet indulni olyanokból, hogy a kultúra hanyatlása, a közösségek felbomlása stb stb, nyilván nekem megvan róla a véleményem, hogy az egészben mik a legfontosabb háttérindokok, de túl hosszú lenne a kommenthez.
    Én nagyon úgy vagyok vele, hogy mindenki azt csinál az életével, amit akar, valószínűleg magasról teszek rá, ugyanakkor az egész folyamatot nem lehet figyelmen kívül hagyni, és ha nem is érdekel egyes emberek élete, azért ez az egész kollektív jelenség eléggé elborzaszt. Egy kicsit mindig bennem van az is, hogy én egyszerűen nem akarom elhinni, egyeseknek erről szól a világ, talán túlságosan buborékban nőttem fel.
    Minden este partizás - hát, lehet, hogy ezzel csak maguknak ártanak, de egyrészt tovább gerjesztik ezt a társadalmi normát, másrészt meg kösz, de nem akarok a hányásszagú villamoson utazni. Azt meg tudom érteni, ha valaki egyszer-kétszer, mondjuk először, vagy amikor nagyon maga alatt van, na de egyfolytában? Semmilyen formában nem szeretem a PDA-t, (public display of affection, na ezt most nem sikerült hirtelen lefordítanom), mondjuk ez magánügyem, de például vannak törvényes határok is... A heccből smárolásról annyit, hogy szerintem az ilyesmi egyébként igenis káros lehet azoknak a megítélésére nézve, akik tényleg a saját nemükhöz vonzódnak, mondjuk nem szeretnék helyettük beszélni, de azért ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy sokan úgy képzelik, a homoszexualitás csak egy múló állapot vagy hogy csak úgy "abba lehet hagyni".
    Alapvetően az egyéjszakás kaland/csak azért, hogy ne legyen egyedül szerintem egy kicsit kényesebb, és talán komolyabb kérdés - úgy képzelem, a mai "közösségek nélküli" világban sok embernek nehéz lehet ellenállni az ilyesminek. A probléma ott van, hogy nem próbálnak más alternatívát keresni - és még inkább ott, hogy nincs is igazán más alternatíva felajánlva. Na nem mintha nekem annyira lennének ötleteim. Másrészt ez mindenkinek magánügye, és ha tényleg jó így nekik, akár élhetnek így is. Ma mindenkinek megvan a szabadsága arra, hogy magának válassza az életét (na jó, úgy nagyjából), ez azért sokat fejlődött az elmúlt évszázadok során, de azért valahogy mégis nyilvánvaló, hogy nem lettek boldogabbak az emberek... Nem hiszem, hogy olyan egyszerű lenne a válasz, mint az erkölcsök leromlása, ez egy ennél összetettebb kérdés, megint túl hosszú lenne a válasz. Itt lehet, hogy ha hosszabban kifejteném, eltérne a véleményünk, mert én az "erkölcsnek" (tulajdonképpen az erkölcs mindig is csak különböző társadalmi normák és elvárások összessége, szóval ebben az értelemben használom a szót) a megváltozását jónak tartom, de hát persze sok szempontból nem azok a változások történtek meg, amik feltétlenül a helyes (itt is a saját szubjektív "helyesről" van szó) irányba vezettek volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért sose kérj bocsánatot, a hosszú kommentek a kedvenceim, mert imádok rájuk válaszolni :)
      Igen, abban igazad van, hogy a szabados erkölcs régen is létezett, mindig volt egy olyan réteg, akiket nem érdekelt semmi és senki, de az tényleg csak egy szűk réteget érintett, nem ekkora tömegeket, mint most. És akkoriban meg voltak erre a megfelelő helyek, nem pedig úton útfélen botlottak bele a békés járókelők az erkölcstelenségbe. Ez egyfajta diszkréció volt akkoriban, hogy a piros lámpás negyedbe vonulva az ember kiélhette a vágyait, de manapság annyira felhígult az alap viselkedési etika, hogy szörnyű. Engem főleg az zavar, hogy úton útfélen a romlás jön velem szembe és zavar. Szó szerint bosszant, dühít, kellemetlen érzéseket vált ki belőlem. Nyilván mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, én sem fogok senkihez odamenni, hogy változzon meg, mert szerintem rosszul cselekszik. Ez mindenkinek a magánügye, és amíg így lenne, addig nekem bőven elég lenne az, ha néha magamban pampoghatnék azokra, akik másként élnek, mint én. De amikor nap nap után a képembe tolják ezeket, hát akkor már vannak bajaim...
      A homoszexualitással kapcsolatos gondolatoddal nagyon egyetértek. Tévképzetek alakulhatnak ki az ilyen brahiból smárolós szituációkból, ami a valóban más nemi identitással rendelkező embereket érinti. Mondjuk ez elég sok témára rávetíthető.
      Én értem az egyéjszakás kalandok mögötti mozgató rugót is, de nem tudom elfogadni. Tisztában vagyok azzal, hogy egyesek miért döntenek így, ennek sok oka lehet, de nekem erről az a véleményem, hogy számomra teljességgel elfogadhatatlan dolog. És itt nem egy általánosságban vett társadalmi, szociális, etikai kódexet veszek alapul, mert az mindig változik, hanem azt a belső kis hangot, azt a megfoghatatan, körülírhatatlan érzést, azt a kis Tücsök Tihamért, aki lelkiismeretként megkongatja a vészharangot, ha túl messzire merészkedik az ember. Mert szerintem vannak általános dolgok, amik minden korban és életben megállják a helyüket. Én úgy gondolom, hogy egy minőségibb, boldogabb, teljesebb élethez át kell látni ezeket a dolgokat, észre kell venni a hibát (mert kétlem, hogy ezeknek az embereknek ne lenne mondva, hogy nem épp helyesen cselekednek), és ha megkapják a lehetőséget a változtatásra, akkor élni kell vele. Nem mondom, hogy könnyű és azt sem, hogy kézenfekvő, de lehetséges mindenki számára, csak ugye nehéz. Ha valaki nincs tudatában a tettei súlyának, akkor el kell neki magyarázni azt. Az a baj, hogy sajnos sokan pont ezt a mankót nem kapják meg, mint ahogy a türelmet sem arra, hogy segítsenek nekik változni. Mert semmilyen változás nem könnyű, az ilyen pedig végképp nem. Szóval a magam részéről az erkölcs szó egy általános, örök érvényű belső lelkiismereti hang, ami meggátolja az embert, hogy leminősítse a saját életvitelét. Mert ahogy fentebb is írták, a szabados erkölcsű emberek nem feltétlenül boldogabbak csak azért, mert jóformán korlátok nélkül élnek, sőt, gyakran magányosabbak is, mint mások. És ez elszomorító. Amellett, hogy a felszín zavaró és dühít, a mélybe nézve kétségbeejtő dolgokat látunk, mély sebeket, amiket senki nem akar lekezelni. És aztán a seb fertőződik és romlik, és a végén már nem lehet kezelni. Szerintem ezért tart a világ ott, ahol. Kevés a segítő kéz és kevés az is, aki elfogadná.

      Törlés
    2. Ami alapján én valóban megítélem az embereket, az nekem is egyfajta belső elképzelés az erkölcsről (pont azért nem érdekel túlságosan az, ami az általánosan elfogadott normák összessége). Azt hiszem, az a személyiségünkben lévő alapvető különbség, hogy te ettől személyesen rosszul érzed magad - én a specifikus esetekre lebontva mindig csak úgy látom, hogy "igen, hülye vagy, és nem érdekelsz" és maximum a saját kényelmetlenségem miatt leszek ideges - de mint átfogó dolog, úgy igencsak zavar. Kicsit off, de a múltkori Jungos posztodból kiindulva, ha te INFJ vagy (és nekem tényleg annak tűnsz, így amennyire blogon keresztül megismertelek), akkor Fe a második "funkciód" (az Ni után, ami szerintem nagyban adhatja ezt a fajta átfogó megérzést a világgal kapcsolatban), ami legegyszerűbben mondva egyfajta együttérző funkció - hát, tekintve, hogy ott nekem Te van, bennem ez nincs meg. El sem tudom képzelni, mennyire rossz lehet, hogy te ezt ennyire személyesen éled meg, habár objektíven mindenképpen egyetértek azzal, hogy nagy baj van.

      Ja és eszembe jutott még egy dolog, a "konzervativizmussal" kapcsolatban. Kicsit fura, hogy olyan sok mindenre használjuk - mert amikor itt használtuk a szót, egyértelmű, hogy nem a politikai-gazdasági spektrumban értjük. Valóban arról van szó, hogy valami régebbi értékeket hiányolunk, ugyanakkor azok a dolgok, amikről itt szó volt, ma az általános állapotot jellemzik, a normát - amitől való eltérés valahogy mégis mintha egy progresszív dolog lenne, szóval emiatt van kicsit furcsa érzésem a szóhasználattal kapcsolatban. (Meg amiatt, hogy nagyon sok más, amivel ez a szó asszociálható erős visszatetszést kelt bennem, de ez már igencsak off.) Kellene egy új szó, nna.

      Törlés
    3. Igen, nyilván mindenki a saját szemszögéből ítéli meg az embereket, de én még mindig úgy gondolom, hogy vannak örök érvényű, általános normák, amik időtlenek és mindig aktuálisak lesznek - én igyekszem ezeket is figyelembe venni.
      Meglehet, hogy a személyiségi típusomból adódóan zavarnak ennyire ezek a dolgok és leszek tőlük rosszul, mivel mindig is erős beleérző képességeim voltak. Sajnos nem sűrűn tudom azt csinálni, hogy legyintek az emberek furcsaságaira, mert magamban bánt, hogy mennyien rontják el az életüket, és ha tehetném minden embernek a világon segíteni akarnék. Csak nagyon kicsi és nagyon kevés vagyok hozzá :( De azért megmondó ember sosem voltam és nem is leszek, tehát ha valami erkölcsi negatívumot látok nem fogok odamenni az illetőhöz, hogy ugyan változzon már meg, mert semmi közöm hozzá. De globális, átfogó értelemben szabály szerűen fáj az emberi természet hanyatlása és szeretném jobbá tenni a világot. Ami persze nem sikerülhet, de úgy vagyok vele, hogy ha pár embernek jobbá tehetem az életét, akikkel kapcsolatba kerülök, már megérte a dolog.
      Én a konzervatív szót - ahogy te is írtad - annak értelmében használtam, hogy egy régi, letűnő félben lévő kor eszméit tüntessem föl vele, ami a jelen helyzetre nézve már idejétmúlt és sokak számára nehezen kivitelezhető, de én példaértékű útmutatásnak találom. Mondhatjuk rá azt is, hogy régimódi, talán ez jobban megfelel a leírásnak és nem keverhető össze semmiféle politikai-gazdasági tényezővel. De mivel nem minden ember jártas annyira ezekben a témákban, mint te (köztük én sem), ezért használom a konzervatív kifejezést is gyakran :)

      Törlés
  10. Teljesen igazad van. Megmondom őszintén, még én vagyok amolyan "kirekesztett" a saját tizenéves-fiatal felnőtt körömben, mert nem teszem meg ezeket a gyerekes és szánalmas lépéseket. Úgy érzem, ha ezeket kihagyom, nem maradok ki semmi rosszból, én inkább vagyok otthon hétvégén a barátommal egy zombis film előtt popcornnal, minthogy szétszívjam az agyam, és büszkén felvállalok, hogy még soha nem voltam diszkóban. Undorodom a saját korosztályomtól, és attól, hogy én vagyok a kirekesztett, mivel engem emberhez méltóan neveltek és volt gyerekszobám, én még tudom mi az illem és a tisztelet.
    Undorodom attól, hogy hova fajult a világ, és hogy még hova fog, ha ezek szülők lesznek. Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, érdekes, hogy ha nem áll be valaki a sorba, rögtön jelzőket aggatnak rá, pedig az, aki nem hajlandó fejet hajtani a nyomásnak általában erősebb, kitartóbb ember és többre is viszi az életben. Mert ehhez erős, határozott akarat kell, hiszen a húzó erő nagyon markáns tud lenni, főleg ha még a népszerűségre is pályázik valaki. Minden soroddal egyetértek egyébként, nagyon kiábrándító a mai helyzet. Engem is dühít, ugyanakkor aggodalommal tölt el, mert szerintem minden ember menthető lenne, csak nem mindenki akarja, hogy kihúzzák a gödörből :(

      Törlés
    2. Ja, és a jövő nemzedéke. Hát, őszintén nem tudom mi lesz mondjuk 10 év múlva, min fogunk majd meglepődni és ledöbbenni, de azok, amik napjainkban vannak bőven elég durvák, remélem nem fajul tovább a helyzet.

      Törlés
  11. ..egy osztálytalálkozóra mentem tavaly. A kis becsiccsentésből egyre szemtelenebb berúgás lett. Én tudok határvonalat húzni, sosem rúgtam be, most sem tettem, viszont becsiccsentettem és viccelődtem velük. A volt osztálytársaim viszont túl feszítették a húrt, és odáig fajultak, hogy megalázó dolgokat mutogattak a hátam mögött. Senki az osztályból nem védett meg engem! Soha többet a büdös életbe nem akarom többet látni őket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem a becsiccsentés még nem mondható erkölcsi romlás kategóriának :) Azt nem tartom helyesnek, mikor este a villamoson felváltva hánynak sugárban a fiatalok, és nekem velük kell utaznom. Ahogy te is írtad, tudod hol a határ, ezt kéne mindenkinek betartania. Az alkohol kis mennyiségben megfűszerezi a hangulatot, nagy mennyiségben pedig megmérgezi, az emberrel együtt. Nagyon sajnálom, hogy ilyen élmények történtek veled, de teljesen megértem a döntésedet - ilyenek után én sem akarnék találkozni onnan senkivel.

      Törlés
  12. Ilyenkor örülök, hogy kis városban élek, ahol minden könnyen elérhető biciklivel. :D De komolyra fordítva: távolsági buszon is lehet e jelenséggel találkozni, és sajnos valóban csak a zenehallgatás menthet meg. Sajnos egyre lazábbak az erkölcsök, és ezek a "menő" fiatalok! Most elkezdhetném a "bezzeg az én időmben"-t, mert bizony, mikor én voltam 12-14 éves, mi még "babáztunk". :D Az idézőjel csak azért, mert én Matchbox-gyűjteményt ápolgattam, de a lényege ugyanaz.. Kapcsolatfüggő sosem voltam, ha nem volt párom, elvoltam egyedül is. Ugyan azt nem mondtatom, hogy soha semmi hülyeségben nem vettem részt, de én 20 és 30 éves korom között tettem ezt, és hát én is mondhatom, hogy némely dolgot a saját kárán tanul meg az ember.Szerencsére finomabban kifejezve magam nem igazán kellett terhességi teszteket vásárolnom, hogy megtudjam, hogy mi lett a következménye az estének, tehát egyéjszakás kalandokat én sem tartottam jó dolognak sosem, mert hogy az ágyban jó legyen valakivel, oda érzelmi kötődésre is szükség van, nálam nem megy e nélkül. Rengeteget jártam rockfesztiválokra, és az ott lévő ismerősök, meg akinek meséltem itthon mit csináltunk nem akarták elhinni, hogy a kedvenc helyem a Szigeten egy hét alatt a Milli tejbár volt, mert ott oylan finom a kakaó, és, hogy hogy lehetett egy hétig vizet meg kólát inni. :D De én azt vallom, egy koncertet nemcsak berúgva vagy betépve lehet élvezni, mert aki józanul koncertezik megvan az a kiváltsága, hogy másnp is emlékezni fog rá. Így én voltam a mesélő, mert én mindig mindenre emlékeztem, míg sok ismerős nem, de idővel megszokták, hogy én nem inni megyek oda, és nem nevettek ki. Mert sajnos sok fiatal azért kezdi el ezt az életformát, hogy ne lógjon ki a sorból.Sokszor kérdezték tőlem, miért ülök itt a gép előtt péntek-szombat este? Miért nem bulizom? Hát mi jó van abban, hogy a kocsmában üljek, szívjam más füstjét..? (tudom ma már nincs füst, de régebben volt, lehetett dohányozni..) Örülök, hogy van, aki még ilyen konzervatív eszméket vall, mert talán mégsem romlik el annyira a világ.... (?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mennyi mindenből maradsz így ki :P No nem mintha irigykedned kéne ezekre, én is meglennék nélkülük. Egyébként én is döbbenetesen sokáig babáztam, majdnem 14 éves koromig, és mai napig imádom őket :) Az intim érintkezés részemről is elképzelhetetlen érzelmi kötődés nélkül, jobban mondva szerelem nélkül, mert hiába lenne szimpatikus valaki, hiába kedvelném, ha nem lennék belé szerelmes, nem feküdnék le vele. Az más kérdés, hogy én brzasztó szigorú elveket vallok erről, vagyis magamra vetítve, tehát én az igaz szerelmemen kívül senki másnak nem adtam se a szívem, se a testem, nem is fogom soha, én ezt eldöntöttem már nagyon rég. Ezt is sokan furcsállják bennem, ami a mai helyzetet elnézve érthető, de én így érzem jól magam. Az embernek egyetlen szíve van, amit egyszer adhat oda, éppen ezért csakis az igazimnak adhattam oda. Így történt és azóta tökéletesen boldog és elégedett vagyok. Mindezek nélkül fizikailag és lelkileg is képtelen lennék olyan szinten kitárulkozni egy férfi előtt, mint amit az intim együttlét megkövetel. Koncertekre ugyan nem szeretek járni (érzékeny a fülem, nem bírom a hangos zenét), de régen volt néhány élményem, ahol láttam ilyet is, olyat is. Én olyankor inkább a magam dolgával voltam elfoglalva, de azért az ember akaratlanul is kiszúr néhány érdekes jelenetet. A Milli tejbáros rész nagyon tetszett, ebből érezni, hogy te tényleg a zene és a koncertélmény miatt mentél ki, legalább benned ezek az emlékek élénken fognak élni :) Szerencsére nálam már megszokta a család, hogy nem nagyon mászkálok el bulizni (és Viktor sem), nem is bánják és régen sem tették. Meg voltak a magam hülyeségei (lelkiek főleg), de ilyen területen normális voltam :)
      Egyébként mindig van néhány ember, aki képviseli a konzervatívabb eszméket, szóval azért nincs elveszve minden :)

      Törlés
  13. Most megírom a legőszintébb véleményemet. Soha az életben nem voltam konzervatív, de az én szüleim nekem még megtanították azt, amit ezeknek a szerencsétlen fiataloknak senki: tisztelem magamat, a testemet, tisztában vagyok az értékeimmel és a vágyaimmal. Szerintem ez a mai fiatalokból hiányzik és ez nem igazán az ő hibájuk. Egy nő, aki tisztában van magával és érdekesnek, értékesnek tartja magát, az nem csinál ilyeneket.
    És ismétlem, én nem vagyok konzervatív, a szex az egészséges élet része, pont ezért néha még becsúszhat egyéjszakás kaland, ha már nem bír magával az ember, de ezt is egészségesebb egyedül intézni, aminek köszönhetően még jobban meg is ismered a testedet. Az alkoholról is úgy vélem, hogy néha talán még jó is, ha valaki csak attól tud elfelejtkezni mindenről. Én már évek óta nem iszok, de néha, amikor a háztartás, a munka, a suli, a család stb egyszerre ugrál a fejemen, minden vágyam pár pohár bor :D (de kitartok, semmi kedvem a refluxomra gyógyszert szedni). De a határokat tudni kell, a saját határaidat. A drogot elítélem, de azt elhiszem, hogy több embernek nehéz feldolgozni a valóságot, az pedig szomorú, ha nincs körülöttük olyan ember, aki mentené őket a hanyatlástól...nyilván nem a néha elszívok egy spanglis arcokra gondolok. Sok más gáz is van, engem a tipikus social bitchek is meg tudnak ijeszteni, de sajnos a testképzavar és a gyógyszerfüggőség is egyre gyakoribb mindenfelé. Egyszerűen nem figyelünk egymásra. És egy rettentő szörnyű dolog.
    Én Freud elveit vallom, csak akkor vállaljunk gyereket, ha tisztességgel fel tudjuk nevelni, meg tudjuk tanítani arra, hogy egyéniség legyen és felelősséget érezzen maga iránt. Emellett érdemes ismerkedni Zacher Gáborral, Youtibe-n is vannak előadásai, szerintem szuper a perspektívája.
    (Fú, ez most egészen hosszúra sikerült)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hosszú kommentet, nagyon szeretem, mikor részletes, őszinte véleményeket olvashatok :)
      Igen, azt hiszem a legfontosabb dolog ebben a témában az önmagunk tisztelete - hogy többre tartjuk magunkat annál, semmint hogy ilyen kétes erkölcsű dolgokba belefollyunk.
      Természetesen azért, mert én régimódinak tartom magam nem jelenti azt, hogy a szexet bigott témaként kezelném. Szerintem is fantasztikus része az életnek, csak nem mindegy kivel és hogyan. Számomra az egyéjszakás kaland nem fér bele az életembe, fizikailag lennék rá képtelen, hiszen nekem hosszú hónapokra van szükségem ahhoz, hogy ilyen szinten meg tudjak nyílni valakinek. És szerelem is kell hozzá, nekem anélkül nem megy. Nem csak mint testi funkció tekintek rá, hanem mint az érzelmeim kifejezésének legmagasabb, legőszintébb módjára. Az alkohollal egészen addig nincs problémám, amíg az ember ismeri a korlátait és nem lépi át azokat. Mert amikor valaki már csak azért iszik, mert megteheti és mert ki akarja ütni magát, az már nem jó. Én is voltam párszor részeg, de sosem ittam magam önkívületi állapotba, amikor a saját hányásomban fetrengtem. A büszkeségem nem engedné és nem is akarnék ilyen állapotba kerülni. Viszont amit te is írtál, hogy néha stresszesebb helyzetekben jól esik egy pár pohár bor, nos az nálunk is meg van. Sőt, én a férjemmel hétvégente szoktam iszogatni, igaz csak ártalmatlan módon, de nekünk ez ilyen kis szokásunk :)
      Igen, sajnos a legtöbb ember, aki a gödör mélyén van nem kap megfelelő segítséget. Kevesen nyújtják oda a kezüket, pedig sokuknak tényleg csak ennyi kellene - hogy lássák, valakit érdekel az életük, a hogylétük és nem kellene azt érezniük, hogy mindegy mit csinálnak, mindenki tojik magasról a fejükre. Én ilyenkor érzem azt, hogy túl kicsi és túl kevés vagyok ahhoz, hogy megváltsam a világot, pedig ha tehetném, megtenném.
      Gyermekvállalás terén én is pontosan így gondolkodom. Akkor fogunk gyermeket vállalni a férjemmel, ha meg lesznek rá a megfelelő anyagi és egyéb feltételek, és inkább legyen csak egy gyermekem, de azt neveljem fel tisztességgel.

      Törlés
  14. Elég szomorú a világ, hogy manapság ez a viselkedés az elfogadott és ha valaki konzervatív, ezt nem tartja helyesnek és nem csinálja, akkor az lúzer, cikis, stb...

    Nálunk, anyukám a nővéremnek semmit nem engedett meg és ő tényleg balhés volt, sok baromságot csinált. Én 14 éves koromban már elmehettem bulizni, festettem a hajam és úgy öltözködtem ahogy akartam, de nem szoktam rá a cigire és a drogokra, a jegyeim jók voltak és megtanultam felelősséget vállalni a tetteimért.

    Tiniként sokat fiúztam meg randiztam, de sosem úgy hogy én voltam az aki minden sráccal elment és mindenki megkapott. Mindig én irányítottam és én szabtam a határokat.

    Sosem csaltam meg senkit és a magánügyeimről, a szerelmi életemről csak a legjobb barátaimnak szoktam beszélni, de nem a buszon, hogy mindenki hallja.

    Sok buliban benne voltam, de mindig ügyeltem arra, hogy hogyan viselkedem. Nem szoktam káromkodni, berúgva életemben kb. 3x voltam, de akkor sem az az összehányós-fetrengős állapot volt, ami sok lánynál manapság már teljesen természetes.

    Egy nő legnagyobb erénye és vonzereje a tartása és a modora. Szerintem lehet valaki szexi és csábító anélkül is, hogy mindenét kirakja és egy füttyentésre szétrakja a lábát.

    Mivel sok fiú barátom van, ezért nagyjából tudom, hogy mi a véleményük a mai lányokról. Kirakják mindenüket, kb. egy macifröccsért elmennek bárkivel, aztán meg sírnak, hogy a pasiknak csak a szexre kellenek. Nos, nekem az a véleményem, ha egy nő a pasinak csak szexre kell, akkor az 90%-ban azért van, mert az a nő mást nem tud nyújtani.
    Mégis milyenek a mai lányok? A nagy részük műveletlen, se modora, de stílusa, főzni sem tudnak, nemhogy háztartást vezetni. Csak a pénz kell nekik, meg Iphone legyen, meg műköröm és szolibérlet. -.-

    És ők lesznek majd a következő generáció anyukái? Milyen példa ez a gyerekeknek?

    A pasikat sem kell félteni, de szerintem a fiatal lányok sokkal rosszabbak manapság. Minden 2. szavuk, az hogy b....meg.

    Ha nekem véletlenül kicsúszik a számon, a mai napig elszégyellem magam.

    Manapság is minden 2. házasság válással végződik, akkor mi lesz a mai tinikkel ha majd ők kötik össze az életüket. Mert nekik csak a külső számít, a belső érték, már szinte ciki.

    Csak arra nem gondolnak, hogy a külső nem örök, az értelem, a műveltség, a humor, a tisztesség, jó modor, az erkölcs, az empátia az maradandó.

    Az pedig nagyon elkeserítő, hogy a húszas éveik elején lévő lányok, kb. azt tartják életük fő művének, hogy hány pasival voltak egyik, meg milyen menők voltak, mivel tudták őket lehúzni.

    Az egyik fiú barátom mondta, hogy hiába tetszett neki egy lány, mégsem jött össze vele, mert ő nem égeti magát azzal, hogy olyan lánnyal mutatkozik, aki megvolt már a fél városnak és mindenki látta részegen fetrengeni a saját hányásában. És neki olyan barátnő kell, akit mindenki irigyel tőle, nem olyan, amit már mindenki megkapott.

    Néha úgy vagyok vele, hogy szívesebben élnék inkább az 1800-as évek közepén vagy az 1920-as években. Aki azt hiszi, hogy a világ romlott el, az nagyon téved. Az emberiséggel van a baj. Ami pedig egyszer már rohad, azt nem lehet meggyógyítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öröm volt olvasni a kommentedet, és ismét rájöttem arra, hogy mennyi mindenben hasonlítunk :)
      Az én édesanyám sem fogott engem vasmarokkal, 14 évesen festethettem be én is először a hajamat, a sminkelés is engedve volt, de csak mértékkel. Később a ruháimat és a sminkjeimet is anyukámmal vásároltam, mert ő ismerte és elfogadta az ízlésemet, nem zavarta, hogy a goth felé húz a szívem, sőt, támogatott benne. Az én tiniéveim ugyan máshogy voltak, de ez az én döntésem volt. Én nem akartam fiúzni, mert ismertem magam annyira, hogy csak egyszer leszek képes megnyitni a rákpáncélomat valakinek, és ha az az ember nem a megfelelő lesz, egy életre bezárom magam mindenki elől. Óvatos voltam, vártam az igazira (ezt is sokan hülyeségnek tartják, én ezt is elfogadom). Persze én is elmentem pár randira, de ahogy megéreztem az elején, hogy nem ő az, nem is erőltettem tovább a dolgot.
      Részeg én is kb. 3x-4x voltam az életben, de hozzád hasonlóan sosem ittam magam önkívületi állapotba. Általában addig szeretek alkoholt fogyasztani, amíg jól esik és nem kezdenek tompulni az érzékeim.
      A tartásról és a modorról teljesen ugyanúgy vélekedünk. Egy nő legyen méltóságteljes és büszke, legyen modora és tartása.
      Nagyon érdekes volt, amit a fiú barátaid véleméyéről írtál. Sajnos az a rossz, hogy a lányokban téves kép él arról, hogy mit akarnak a fiúk, és ezt így nem tudják, nem akarják megváltoztatni, pedig szerintem a férfiak többsége is normális, kedves, ugyanakkor érzéki és izgalmas társat keres magának. Egy nő mindez lehet egyszerre anélkül, hogy lealacsonyítaná magát. A káromkodást egyébként én is elítélem, és amikor néha mégis kicsúszik a számon hozzád hasonlóan nagyon rosszul érzem magam. Ha a baráti társaságomban történik meg, meg is lepődnek rajta a többiek, mert nem szoktak hozzá ehhez tőlem. Igyekszem is maximálisan kiiktatni az életemből.
      Sajnos a fiatalabb generáció még nem tekint annyira a jövő felé. Én koravén gyerek voltam mindig is, már az eljövendő házas életemet terveztem 15 évesen is, tehát olyan életet igyekeztem élni, amire felnőttként is büszke lehetek és nem kell majd szégyenkezve visszatekintenem a múltamra. De ez nem várható el mindenkitől, legalábbis a mai helyzetet tekintve.
      Az utolsó bekezdéseddel pedig az utolsó szóig egyetértek. Nagyon köszönöm a kommented, ismét bebizonyosodott, hogy mennyire hasonlítunk egymásra :)

      Törlés
  15. Anna utolsó mindent elmondott amit én is akartam.
    Anno mikor én voltam 18 akkor voltak fiatalabb barátaim 12-14 olyan dolgokat műveltek már akkor, h felnőtt filmes dolgokat szégyenítettek meg. Kapcsolatot egyikkel sem tartom, de képek és írások alapján elég kiégetnek tűnnek, pedig meg csak most 22 évesek. Döbbenet ami itt folyik. Engem is "lenéznek" amiatt mert van tartásom, erkölcsöm és elveim. Tudod meséltem is, akkor írtam Rád először. Biztos emlékszel rá. Igaz annak a fele kamu volt, nem az én levelemnek. Mindegy. Szóval nem értem miért ennek kéne elfogadotnak lennie.
    Viszont fent írtad hogy a megcsalást megróttál annyiban értek egyet ezzel hogy a nők vezekeltek emiatt mindig is. A férfi nem. Ajánlom a Magdonla nővéreket, döbbenet hogy a nő hibája volt az is h megerőszakolták. Szóval nem csodálom hogy kifordultak a nők, de ez túlzás ami van, de az sem volt jó ami régebben volt. Valahol a kettő között jó lenni. Legalább mi kevesen megtaláltuk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos egyre inkább kitolódik az a korszak, amikor a fiatalok belevetik magukat az "életbe". Én egyébként inkább azt tapasztalom a magam részéről, hogy az emberek nem is annyira megvetnek - legalábbis az a kör, ahol mozgolódok -, inkább csak nem értenek. Nem értik miért vontam meg magamtól minden jó dolgot, miért nem éltem ki magam, miért nem használtam ki a kínálkozó alkalmakat. Mert én mérlegelni szoktam - megéri-e megtennem, vagy sem? Tudnék-e utána tükörbe nézni? És ha csak egy szemernyi kétségem is van, akkor nem teszem meg. Hallgatok a belső hangomra, hallgatok az igazságérzetemre és a lelkiismeretemre, mert eddig mindig megóvott és vigyázott rám.
      A megcsalás témájában valóban igazad van, a nők voltak emiatt elővéve, de azért volt már kicsit később olyan korszak is, mikor a férfiak hűtlenségét is nagyon rossz néven vették (1800-as évek vége, 1900-as évek eleje), mert ott mindkét nemtől megkövetelték az erkölcsöt. És igen, valahol lehet érteni azt, hogy a nők miért élvezik ki azt, hogy végre szabadon dönthetnek az életükről, csak azt hiszem ez a hirtelen jött szabadság ábillent egy olyan határon, amin nem kellett volna. Elvégre vannak olyan nők - pl. azok, akik ide kommenteltek -, akiknek szintén meg volt a lehetőségük mindenre, mégis úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle. A választás joga mindenkinek adott, csak az a kérdés, hogy ki él vele. És sajnos elég kevesen :(

      Törlés
  16. Nekik ez szabadság, neked szabadosság, mondjuk szerintem a legtöbb embernek ez utóbbi jut róla az eszébe. Más az értékrendjük, máshogy nevelkedtek. Nyitottabb és kevésbé konzervatív vagyok, mit te – veled sincs egyébként semmi baj -, de az ilyenekre én is rácsodálkozom. A szexualitás gyakorlata számomra a négy fal közötti térre korlátozódik a szememben. Az egy intim valami, amit két embernek kell megélnie. Habitus kérdése persze, hogy mennyire tág ez a négy fal. Az ilyen fajta kísérletezés polgárpukkasztás. A határok bőven kitolódtak a normákon túlra, és ezt annak a számlájára írom, hogy álprűd mindenki (csinálja, de nem beszél róla). Vagy beszél róla, de nem az és nem úgy, ahogy kellene. És itt a baj, mert ezzel nem tanítják egymást a lányok / fiúk, hanem inkább gerjesztik és előteremtik ezt a helyzetet.
    Azt vettem észre, hogy az ilyen fennhangon és nyilvánosan közölt vélemény (nem csak a szex kapcsán) a fiatalok körében arról szól, hogy ők azt hiszik, ettől lesznek felnőttek.
    A listáddal is egyet értek. Bár sok hülyeségbe belefutottam, bőven elég is volt az tanulópénznek. Én büszke vagyok arra, hogy a furcsa gondolkodásmódommal együtt is a magam mércéje szerint normális életet tudok élni ilyen szinten. Pont az ilyen viselkedés miatt nem bírom a saját korosztályomat, és sok esetben a nálam fiatalabbakat. Gratulálni tudok nekik és a szüleiknek ehhez az egészhez, és mélységesen sajnálom őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pont erről íram a fenti kommentben, hogy ezt a szabadságot sokan kihasználják, csak elszalad velük a ló, amit már nem tartok szerencsésnek. Való igaz, hogy én sokkal radikálisabb vagyok ilyen témákban, mint mondjuk te (és még sokan mások, mert én tényleg szélsőségesen régimódi vagyok), de azért bizonyos mértékű próbálkozásokat még én is el tudok nézni úgy ahogy. Azt nem bírom, amikor már valaki túlzásba esik. A szexualitás pedig a négy fal közé, két emberre tartozik, nekem ez egy intim dolog, egy bensőséges, földöntúli valami, amit nem szabad ledegradálni olyan szintre, ahogy egyesek csinálják, szinte már állatiasan. De azt hiszem ez is felfogás kérdése. Van, akinek a szex csak eszköz arra, hogy elérjék a vágyott érzéseket, és van, akinek komoly lelki-érzelmi folyamat, amit különlegesnek és szentnek érez. Én utóbbiak közé tartozom. És ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem hódolok a vágyaimnak, hanem arról, hogy nem billenek át egy határon. Nem is akarnék és nem is tetszene.
      A példában említett két lány már a huszas éveiben járt, tehát a vagánykodás eshetősége náluk ki van lőve. Meglehet annyira hétköznapi témának tekintik mindezt, hogy nem zavartatják magukat tömegben sem. Nekem ez nem menne. Nem tudnék tömegben szexuális dolgokról tárgyalni, amit vadidegenek is hallhatnak.
      Természetesen azt is meg tudom érteni és el tudom fogadni, ha valaki elkövetett pár hibát, de tanult belőle. Nem lehet egy embert élete végéig büntetni és megvetni néhány botlásért, mert emberek vagyunk mind. Én sem vagyok makulátlan. De a lényeg itt azon van, hogy pl. te is tanultál belőle, míg mások meg nem. És nem tudom mekkora fejbe kólintás kellene egyeseknek ahhoz, hogy észhez térjenek.

      Törlés
  17. Teljesen egyetértek minden betűddel. Én is büszkén vállalom, hogy kissé régimódi vagyok, pl. egyeseket az ismertségi körömben teljesen lataglóz, hogy nem vagyok hajlandó kezdeményezni egy pasinál. Én azt szeretem, ha a férfi kezdeményez az az ő dolga szerintem. Speciel engem nagyon tud zavarni, amit a mai "kiscsajok" művelnek, 14-15 évesek, tekeregnek a jóval idősebb pasiknak akik a környezetemben látottakból kiindulva ki is használnak.
    Engem nem fogtak szigorúan itthon, de a szüleim szerencséjére sosem voltam az a nagy bulizós fajta. Néha-néha elmentem discoba meg ide oda, de mindig is többre értékeltem egy jó "beülős" beszélgetős helyet. Cigarettát soha nem szívtam még, alkoholt sem iszom, soha nem voltam részeg sem. Tavaly voltam a lakhelyemen egy ilyen nyári fesztiválon, ami ilyen kis szabtéri diszkóval zárult. Köpni-nyelni nem tudtam mikor hulla részegen, összehányva láttam az utcánkban lakó 13éves kissrácot. Ilyenkor gondolkozom el, hogy olyan rendes szülei vannak, hogy ők ezt nem veszik észre, vagy mennyit tudhatnak, hogy hol van hajnali 2kor a gyerek!?
    Egyébként én is voltam már hasonló beszélgetésnek fültanúja, mikor egy 15év körüli lány ecsetelte a barátnőjének, hogy mennyire szereti az análisszexet. Nekem ennyi idősen halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent.
    A legjobb barátnőmnek pár hónapja született babája és a minap beszélgettünk ilyen témáról, hogy hova fajul ez a világ. Mondta, hogy már most azon aggódik, hogy fogja megóvni a lányát az ilyen dolgoktól, meg, hogy minél tovább megőrizhesse az ártatlanságát.
    Bocsi, kicsit összevissza lett, de annyi mindent tudnék írni, de abból egy kisregény születne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen átlátható volt, ne aggódj, és írj nyugodtan, mert imádok kommenteket olvasni :)
      A kezdeményezés szerintem is a férfi dolga, habár nálunk pont fordítva alakult a dolog anno, én írtam rá Viktorra, de milyen jól tettem :P
      Én sem voltam az a nagy bulizós, szóval nem okoztam sok gondot anyunak, de nem is éreztem ilyesmire késztetést.
      Az meg, hogy milyen témákról beszélgetnek manapság a fiatalok engem is ledöbbent, ezért járok zömében fülessel emberek közé, mert ki akarom zárni ezt a világot, ezt a közeget az életemből. De sajnos néha akaratlanul is meghallom ezeket és utána napokig pocsékul érzem magam, mert helyettük is szégyenérzetem van :/

      Törlés
  18. „éppen a nyálával készül feloldani a srácot csókolózás közben” – na igen, és sokszor a srácot nyilvánvalóan nem is érdekli a rámászó lány... Engem is kiakaszt a mai világ, feleennyi idős lányoknak nagyobb szexuális tapasztalata van, mint nekem, nem normális az sem, hogy mikor kezdik, és hogy milyen mértékben másznak bele. Na, de erről majd személyesen :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az is benne van a pakliban. Eléggé elkeserítő ez az egész úgy, ahogy van, meg az is, hogy idáig jutottunk és jóformán semmit nem lehet tenni ellene, mert ez globális méretű dolog és az ember nagyon kicsi a jótéteményhez egymagában :(

      Törlés