2014. szeptember 28., vasárnap

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Viktória, egy királynő leánykora




Eléggé elfogult vagyok ezzel a filmmel is, ugyanis minden máshoz képest ez él bennem a legélénkebben. Kimondhatatlanul sokszor megnéztem. Ez volt az első, amit Romy Schneidertől láttam, és habár akkor még fogalmam sem volt, hogy ő játszotta Sissit, nekem Viktóriával alapozta meg a szeretetemet iránta. Talán kicsit kevésbé ismert, mint Sissi története, de nem kevésbé kedves, humoros, romantikus és szép, ugyanis mindent magában hordoz, ami egy jó kis kosztümös filmhez kell. Még édesanyám mutatta meg nekem, akinek kifinomult stílusa könnyedén átragadt rám is.


Nézhettem volna meséket a tévében, de én mégis azt kértem tőle, hogy tegye be nekem ezt a kazettát, had nézhessem meg újra és újra, és komolyan nem tudom hányszor néztem meg, de kívülről betéve fújom a szövegét és habár minden mozzanatát ismerem, még így is képes vagyok könnyesre nevetni magam rajta :) Mit is mesélhetnék magáról a történetről? Őszintén, mivel 8 éves korom körül láttam, a történelmi hátteréről akkor nem sokat tudtam, csupán az nyűgözött le, amit akkori csekély értelmemmel fel tudtam fogni - Romy bűbájos vonásai, a tündérmesébe illő ruhák, ékszerek, a humor, ami szerintem minden korosztály számára élvezetes lehet, a csodás környezet, a romantika, ami ízlésesen, finom csipkelődéssel volt bemutatva (és ami valószínűleg pont annyira történelem-hű, mint a Sissi, de őszintén, ki rója fel ezt a készítőknek? :P), és persze a bálok, ó, kislányként mennyit ábrándoztam arról, hogy én keringőzöm Albert herceggel...


Hm, hol is tartottam? :D Ja igen, szóval ez a film egyszerűen bűbájos és hihetetlenül szeretnivaló. Kicsit giccses persze és ferdít itt-ott, de a magam fajta menthetetlen, reménytelenül romantikus lelkeket ez pont nem fogja érdekelni, úgy vélem. Persze jócskán vannak benne komoly történelmi pillanatok, amikből anno sokat nem értettem, de mégis átjött az a gondterhes hangulat, amit azok a jelenetek árasztottak magukból, és ezt kicsiként is tökéletesen érzékeltem.


Úgy gondolom, hogy ez nem is annyira az én "okosságom" érdeme, hanem a filmé, ami tényleg minden korosztály számára átélhetővé tette a történetet. Romy édesanyja természetesen most is szerepel a filmben, ezúttal mint bárónő (vagy társalkodónő, nem tudom már), aki mindig kiáll az ifjú Viktóriáért, és aki persze sokszor felelős a humoros jelenetekért is. Kapunk egy szerethető, bölcs tanácsadót is, Lord Melbourne-t, aki kissé feszengve, de mindig jósággal és bölcs rálátással egyengeti az ifjú királynő útját.


Innentől kezdve már csak az egekig magasztalva tudok erről a filmről beszélni. Aki nem látta és szereti a kosztümös filmeket, az sürgősen pótolja eme hiányosságát, mert úgy gondolom, hogy ez a film alapműnek tekinthető. Ja, és nem mellesleg remek szórakozás is, mert közel nem olyan száraz, mint a modern történelmi ihletésű filmek.


4 megjegyzés:

  1. Hogy lehet, hogy én ezt nem láttam? :O
    Sürgősen pótolom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, pedig ez egy alap darab, szerintem nagyon fog tetszeni neked :) Majd írd meg róla a véleményed alkalomadtán :)

      Törlés
    2. Mindenképpen megírom ha megnéztem. Köszi, hogy írtál róla! :)

      Törlés
    3. Igazán nincs mit, jó szórakozást hozzá! :)

      Törlés