2014. szeptember 15., hétfő

Filmek sokasága - 3. rész

Egyelőre az utolsó adag filmes élménnyel jelentkezem, most úgy néz ki, hogy kimerítettük a betárazott mozik tárházát, bár van még néhány, amit leszedtünk, csak épp kedvünk és időnk nincs a megtekintésükre (betett a Star Trek Yovager, jóformán azon élünk). Elég vegyes lett a felhozatal, de fogadjátok szeretettel. Az ismertető szövegek zöme a port.hu oldalról származik.

Ember a Földről



Az első film kapásból kakukktojás, ugyanis nem találtam hozzá fülszöveget, de azt hiszem elég nehéz is lenne róla írni. Most én próbálkozom összeszedni róla a gondolataimat, ugyanis habár nem mostanában néztem meg, mindenképpen meg szerettem volna említeni, hogy aki még nem látta, nem ismerte, az feltétlenül nézze meg, ugyanis - minden túlzás nélkül - fantasztikusan jó film. Nincsenek benne ufók, se meteorok, se természeti katasztrófák, se szuperhősök, helyette viszont van egy csapatnyi tudós, akik épp búcsúztatni készülnek tanár társukat. Csupa művelt, intelligens ember találkozik egy helyen, és az egyszerű, családias esemény pillanatok alatt válik elgondolkodtató drámává. Nagyon nehéz róla rövid tartalmat írnom. A főszereplőnk ugyebár el szándékozik költözni, de senki nem tudja miért. Aztán a nagy faggatások közepette a férfi előáll egy rendkívül szürreális, mégis valósnak tűnő elmélettel, ami az egész társaságot agyalásra és elmélkedésre készteti. Felveti az ötletet, hogy mi van, ha az emberiség kialakulásakor igenis volt olyan ember, amelyik képes volt túlélni mindent, képes volt regenerálódni napról napra, túlélte összes társát és a különféle történelmi korszakokat, és még napjainkban is életben lehet? 
A végkifejletet nem fogom lelőni, ugyanis akkora, orbitális csavar van benne és annyira eladja magát a történet, hogy mikor Viktor megmutatta nekem és megnéztem, a film vége után percekig meredtem tátott szájjal a képernyőre. Ledöbbentett, elgondolkodtatott, letaglózott. Szerintem még egyetlen film sem volt rám ekkora hatással, mint ez. Pedig nincsenek benne számítógépes effektek, bombanők és kigyúrt macsók, transformerek, egzotikus helyszínek, csak egy helyes kis házikó, meg egy csapat ember, akik beszélgetnek. Mégis a történet annyira fantasztikus, hogy minden más cifrázás csak elrontotta volna. Tökéletes alkotás, kötelező darab az olyanok számára, akik szeretik az elgondolkodtató filmeket.



X-men: Az eljövendő múlt napjai




"A mutánsok köztünk élnek. Ez így volt a múltban is, és így lesz a jövőben is. Legfeljebb nem ebben a sorrendben. Az alternatív jövőt, a mutánsok és emberek közti háború újabb fejezetét bemutató filmben az X-Men-mozik mindkét generációja játszik: a több, egymást keresztező idősíkon bonyolódó történetben Xaiver professzor tanítványainak nemcsak az emberekkel és az emberekben örök ellenséget látó mutánsokkal kell megküzdeniük - immár robotokat is bevetnek ellenük. A sok mutánsnak és a sok harcnak egyetlen célja van: meg kell akadályozni egy a jövőben készülő katasztrófát. De erre csak egyféleképpen van lehetőség: meg kell változtatni a múltat."


Nagyon vártam már, hogy megnézhessem az új X-men filmet, ugyanis nagyon szeretem a szériát, magát a Marvel világot is. A hangulat a régi, a szereplők zöme új, amit én nagyon szeretek, imádom, mikor különféle különleges képességű emberkét varázsolnak a vászonra (a sugárfertőzést okozó mutáns abszolút kedvenc nálam). Xavier professzor fiatalabb énje teljesen élethű, még a botlása ellenére is tökéletesen előttem van a későbbi bölcs, öreg telepata, habár amit magával művelt az elég drasztikus volt számomra, mégis hitelessé tette a karakterét. Farkas sosem volt a kedvencem, de itt egészen kedvelhető volt. Magneto annál nagyobb favoritom, fiatalabb énje pedig egyenesen mágnesként vonzza a tekintetemet. Mind a karaktere, mind az őt játszó színész is tökéletes. A másik kedvencem a kis ezüst hajú vagány gyerek, aki kb. a gondolat sebességével közlekedik (és nem mellesleg Magneto fia), de a jövőbeli mutánsok közül is volt pár szimpatikus számomra. Most azért folyik a harc, hogy az emberek ne tudják Mistique segítségével kifejleszteni a tökéletes mutánsvadász robotot, aki a jövőben szinte kiirtja a mutánsokat. Nagyjából ennyi is a lényeg, a többi a látványról, a családi és emberi drámákról, a jó kis harcokról szól, számomra abszolút szórakoztató volt, de mégis valamiért hiányérzetem van. Kicsit kevesebbet nyújtott, mint az eddigi mozik, talán mert a robotok elleni harc közel nem olyan monumentális számomra, mint mikor Főnixet akarták legyőzni. Biztos velem van a gond, minden esetre a filmet teljes mértékben ajánlom, jó kis mozi.



Az energia



"A Divízió nevű kormányügynökség a titkos kutatóprogram keretében paranormális jelenségekkel kísérletezik. Egyszerű emberekből genetikai transzformáció segítségével pszi harcosokat alkotnak. Aki nem engedelmeskedik, azt megsemmisítik. Nick másodgenerációs "mozgató", aki telekinézis révén képes tárgyakat mozgatni. A cég emberei meggyilkolták az apját és azóta bujkál. Amikor azonban a tizenhárom éves "látó", Cassie a segítségét kéri, mégis föladja az illegalitást. Céljuk, hogy megtalálják a szökevény Kirát, akinél a kulcs van a Divízió programjának megszüntetéséhez. A különös páros hamarosan felkelti Henry Carver ügynök figyelmét."

A fülszöveg meglepően sablonos és keveset mutat be a filmbből. Ez sem mai darab már, én sem most láttam, de nagy kedvencem és bármikor újra tudom nézni. Hangulatilag hasonló, mint az X-men filmek, azaz itt is vannak különleges képességgel megáldott emberek. Vannak, akik mozgatók, látók, gyógyítók, pusztítók, a képességeik remekül be vannak mutatva a filmben. Ők amolyan modern kori mutánsok mindenféle képregényes hercehurca nélkül, akik beolvadva élik az életüket a normál emberek között, de persze a kisebb csapatok mindig harcolnak egymás ellen. Most egy különleges doppingszerért megy a vita, ami irtózatosan megdobja egy ilyen ember képességeit. A főszereplőnk nem más, mint Amerika kapitány, tőle az Energiát előbb láttam jóval és már ott is szimpi volt, illetve Dakota Fanning, aki itt is irritál, de szerepe szerint ez most kivételesen jól áll neki és kicsit hagyják színészkedni is. Nagyon örülök, hogy beletették Camilla Belle-t, aki az Átkozott boszorkák óta kedvelt színésznőm, pedig ott elég csekélyke szerepe volt. Szóval a színészgárda meglehetősen jó, az effektek is tetszenek és valahogy mégis egyedi ez a film a sok különleges képességes mozik táborában. Itt nincs mutáns gén, sem radioaktív pók, szimplán csak vannak másfajta emberek, akik tárgyakat mozgatnak, lerajzolják a jövőt, vagy üvöltésükkel szétrobbantják az agyadat. Annyira hihetően van az egész tálalva, annyira nincs körülötte mitikus légkör, hogy akár tényleg el tudnám képzelni, hogy ilyen emberek valóban vannak. Némelyik képesség simán elképzelhető akár már most is. Szóval aki látványos, szórakoztató, kikapcsoló filmre vágyik, az ne hagyja ki az energiát, remek kis mozi.


Barbie és a titkos ajtó




"Ebben az igazi tündérmese-musicalben Barbie játssza Alexát, a félénk hercegnőt, aki felfedez egy titkos ajtót, ami a királyságából egy furcsa, varázslatos lényekkel és meglepetésekkel teli világba vezet. Alexa itt találkozik Romyval és Norival, a sellővel és a tündérrel, akik elmesélik neki, hogy Malucia, a gonosz uralkodó próbálja elvenni az összes varázslatot. Meglepetésére Alexa felfedezi, hogy ebben a világban mágikus képessége van és új barátai biztosak benne, hogy ő az egyetlen, aki vissza tudja szerezni a varázserejüket. Fedezd fel, hogy mi történik, amikor Alexa összegyűjti a bátorságát, hogy kiálljon az igazságért és megtanulja, hogy a barátság ereje sokkal értékesebb, mint a varázserő."
(forrás

Kolléganőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy elérhető a legújabb Barbie film, hát naná, hogy még aznap meg kellett néznem :P Nevezzetek reménytelennek, meg fanatikusnak, de én annyira szeretem ezeket a giccses, neonpink színű, sablonhalmazos meséket, hogy az valami hihetetlen :D A sztori ugyan most elég érdekesre sikeredett, mert Barbie, mint önbizalomhiányos, félénk hercegnő nem volt valami hiteles számomra, ráadásul varázspálcával hadonászott. Volt benne tündér és sellő is, csak hogy benne legyen minden, mi jó, meg persze furán gumiszerű unikornisok is, viszont hála a jó égnek nincsenek többé pufi arcú kis Barbie-k :D Én egyébként imádtam ezt a mesét is, szerintem nem fognak tudni olyat csinálni, amit ne néznék tátott szájjal és ne tapsikolnék a végén. Igaz, van néhány dolog, amit meg kell említenem, mert az utóbbi filmekben egyre jobban kijönnek és kissé zavaróak. Na már most, a színvilág. Értem én, hogy Barbie-hoz a rózsaszín illik, de azért az a giccs és töménység, amit ebben a részben tapasztaltunk már tényleg kicsit sok(k) volt. Annyi pinket voltam kénytelen nézni, hogy kiégett a retinám. Ja, és a dalok. Imádom a zenéket a Barbie mesékben, a mostaniak is tök jók lettek, de mintha már kicsit túl sok lenne belőlük. A hozzá való fura táncról meg már ne is beszéljünk, Barbie aktuális barátnői olyan diszkómozdulatokat lejtenek, hogy ihaj, ráadásul kifinomult lány léttükre állandóan széles terpeszben ropják a táncot görbe háttal, az ég felé nyújtózva, nekem ettől mindig heveny röhögőgörcsöm támad :D Viszont imádtam a "főgonoszt", egyedi volt és irtóra irritáló - egy kislány! Egy akaratos, hisztis, akarnok kis csitri, aki magának akar minden varázst. Nagyon imádtam a karakterét, annyira egy undok kis dög volt, hogy legszívesebben lecsaptam volna. Nagyon nem ragozom a dolgot, ha szereted a Barbie meséket ezt se hagyd ki, mert szokás szerint jóra sikeredett, és ami hibái is vannak azt elnézzük neki, mert a gyermeki lélek ilyen téren nem válogat :P



Csillagainkban a hiba




"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."
És íme az év sírós filmje! Őszinte leszek veletek - úgy álltam neki ennek a filmnek, hogy konkrétan felgyűrtem a pulcsim ujját, bekészültem és elhatároztam, hogy akármilyen is lesz ez a film, egy büdös darab könnyet nem fog kicsikarni belőlem és majd én leszek a Jani, aki megírhatja, hogy blah, mekkora maszlag, megint egy felkapott, sablonos szerelmi sztori. Aztán nem egészen így alakult a dolog. Gyorsan leszögezném, hogy nem álltam be azok táborába, akik végig zokogták ezt a filmet, ugyanis már ismertem a végkifejletet, s így nyilván nem ütött annyira szíven a sztori végkimenetele. Számomra egyszer nézhető volt, de azért nem tagadhatom le, hogy nyomot hagyott bennem. Bizony én is elmorzsoltam pár könnycseppet a nézése közben, főleg a végefelé, mert addig csak egy helyes kis szerelmi történetnek láttam azzal a csavarral, hogy a párocska állandóan küzd a rákkal. Ami persze bőven elég megrázó, de mégis olyan életszerűen és nem túldrámázva adták elő az egészet, hogy nem tudtam állandóan azon tépni magam, hogy folyton sajnáljam őket. Láttam egy fiút és egy lányt, akik egymásba szeretnek és tök helyesek együtt (bár nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy a Beavatottban tesók voltak). Aztán ahogy jött a nem várt fordulat, amit persze már tudtam, azért más szemmel nézem a filmet, mert mélyebb, komolyabb, súlyosabb lett, és egy résznél elég rendesen potyogtak is a könnyeim. Ennek a filmnek pont az adja az erejét, hogy egy teljesen hétköznapi párral esik meg a dolog. A csaj nem modellszépség, a srác nem alsógatya reklám. Hazel konkrétan slampos ruhákban és nulla sminkben tolja végig ezt a mozit, mégis olyan hihetetlen módon szép és bájos, amilyen egyetlen hálivúdi maszkírozott cicababa sem lesz. Gus pedig egyszerűen zabálnivaló a vagányságával és lazaságával, bár azt hiszem a valóságban nagyon kevés fiú meri így felvállalni az érzéseit. Tehát ez a film el tudja hitetni velünk, hogy ilyesmi bárkivel megtörténhet, hiszen Hazel és Gus is hétköznapi srácok voltak. Ez tényleg nagy ereje a filmnek, és ezért minden elismerésem az alkotóknak. Ugyanakkor nem használtam el egy százas zsepit a nézése közben, egyszerűen próbáltam azonosulni mindazzal, amit mondani akar nekem, nem értem rá bőgni. És örülök, hogy emiatt a mélyebb mondanivalóra, és nem az aktuális drámára tudtam odafigyelni. Én nagyon is tudom ajánlani nektek ezt a filmet, ha még nem ismeritek a végét, akkor sokkal ütősebb lehet, de amúgy is meg lehet benne találni a tanulságot. Igaz, hogy egyszer nézhetős volt, de abból is jobb fajta.


Láttátok ezeket a filmeket? 
Miket néztetek mostanában?

14 megjegyzés:

  1. Aaah a Marvel-film... mondjuk én nagyonnagy fan vagyok, és konstans elvonásban szenvedek - tedd hozzá, hogy a Marvel univerzumból messze az X-men a kedvenceim, szóval IMÁDTAM a filmet. Még akkor is, ha a főgonosz bizony elég gyenge volt, és egy csöppet talán túl sok Jennifer Lawrence jutott a filmbe. (És túl kevés Ellen Page/Kitty Pryde.) Wolverine meg azért volt jó benne, mert csak néha volt egy-két ütős mondata:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagy Marvel rajongó vagyok, imádom ezeket a filmeket, és persze a meséket, képregényeket, szóval ja :D Hm, meglehet, hogy a mostani főgonosz kicsit gyengus volt (már ha az alacsony emberkére gondolsz, mert neki inkább az elvei voltak félelmet keltőek, meg amit megvalósított), de nekem azért tetszett, a többi szereplő kárpótolt. Jennikéből nekem is túltengésem lett a vége felé, viszont akit többet láttam volna a vásznon az Higanyszál volt. Imádtam azt a srácot! :D

      Törlés
  2. A Push és a Man from Earth már a kívánságlistámon is van, köszönöm a szuper tippeket! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettő szuper jó film, remélem tetszeni fognak :)

      Törlés
  3. Az Ember a földről nagyon tetszett, Gergő egyik kedvence, szóval gyakran nézzük. :) Az ember gyermeke is hasonlóan elgondolkodtató film, ha még nem láttad, akkor mindneképpen ajánlom. :)

    X-Men... még egy Marvel rajongó jelen, szóval csak imádatomat tudnám kifejezni. :D

    A csillagainkban a hiba is nagyon tetszett, bár én a könyvet előbb olvastam. :) Szerintem mai viszonylatban két nagyon tehetséges fiatal színész játszik benne. Nekem a Looking for Alaska egy picit jobban tetszett könyvben, így a filmet is nagyon várom. :)

    Hétvégén a Cameron Diaz-féle Szexvideót néztük, hát egyszer nézős volt, szerintem a Csajok bosszúja klasszisokkal jobb lett. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, végre valaki ismeri az Ember a földről-t! Eszméletlen jó film, bármikor meg tudom nézni. Amit te ajánlottál még nem ismerem, de utána nézek :)
      A Csillagainkban a hiba két főszereplője nagyon hiteles és ügyes volt számomra, engem egyszerűen a sztori nem vágott annyira mellbe, még ha tényleg durva is volt. Úgy értem halálos kimenetelű betegségek drámai vonatkozásából már jobb filmeket is láttam, pl. a Maszk Cher-rel.
      Azt a Diaz filmet nem láttam, de nem is tervezem megnézni, mert az ilyesmik nem az én műfajom, viszont a Csajok bosszúját szerettem ^^

      Törlés
  4. Én is ismertem a Csillagainkban a hiba végét, egyedül mentem el megnézni és konkrétan annyira idiótán éreztem magam, mert rajtam kívül mindenki kikapcsolta az érzékelését vagy nagyon jól türtőztette magát, de olyan szinten sírtam...:D A mai napig kerülget a sírógörcs ha egyáltalán eszembe jut. Persze csak az Allee-ban játszották legközelebb, onnan még buszozhattam és metrózhattam haza, ott is tiszta idiótának néztek, hogy mit sír ez a csaj?! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nálam nem váltott ki ilyen hatást, pedig én aztán olyan érzékeny lélek vagyok, hogy ihaj. De valahogy ezek a modern szerelmi történetek engem nem ríkatnak meg úgy, a régieket jobban szerettem. Valahogy a modern, mai világ és viselkedés számomra ront a megható élményen. Nem is tudom miért :S

      Törlés
  5. Ezek közül csak a Man from Earth-t láttam, de az... Nagyon jó film, magával ragadó, és tényleg, csak tapadsz a képernyőre, rám is nagyon nagy hatással volt.
    A Csillagainkban a hibát először el szeretném olvasni, ahhoz viszont először meg kéne szerezni a könyvet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, még egy ember, aki látta az Ember a földről-t! :D Egyre jobban örülök ^^
      Azt hiszem én a Csillagainkban a hibát nem fogom elolvasni, bennem nem hagyott akkora nyomot.

      Törlés
    2. Amúgy én úgy tudom, Az őslakó a magyar címe :D

      Törlés
    3. Nem tudom, nekem zuram úgy mutatta meg, hogy Ember a földről, de bármi lehetséges :)

      Törlés
  6. Most, hogy ráértem mikor beteg voltam néztem meg több filmet is, a Csillagainkban a hiba is köztük volt. Egyáltalán nem ismertem semmit a sztoriból, viszont azt a nagy fordulatot például már sokkal korábban kilogikáztam valahogy, mert sejtettem, hogy lesz egy ilyesmi csavar. Igaz, hogy nem csak pár könnycseppet ejtettem, de annyira azért nem sírtam, hogy a légutaim kitisztuljanak a nagy megfázásban :D Pont ment a hangulatomhoz amikor néztem, és meg is érintett elég rendesen. Nem mostanában, de párszor szerintem még meg fogom nézni ha úgy adódik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szép kis film, ez tény, de én láttam már sokkal meghatóbbakat is, vagy egyszerűen csak más témák azok, amik nálam kiváltják a bőgve sírást. Ez sajnos nem volt olyan, bár azért nem hagyott hidegen se, hiszen én is pityeregtem. Lehet, hogy meg fogom még én is nézni, de később, amikor megint lesz hozzá hangulatom és kicsit elfelejtődött már a fejemből :P

      Törlés