2014. július 8., kedd

Egy kis lelkizés - mert ezekről is írni kell

Bizonyára észrevehettétek, hogy az utóbbi időben nem igazán "nyavalyogtam" itt a blogon. Ez továbbra sem áll szándékomban, de azt azért érdemes tudni, hogy nem azért foglalkoztam más témákkal, mert a személyes jellegű dolgokról nem tudtam volna mit írni, hanem mert egyszerűen úgy döntöttem, hogy akármi rossz is történjen az életemben, az nem fog magával hozni egy depresszív, pesszimista, "jajdeszerencsétlenvagyok" bejegyzést. Régen sok ilyen volt nálam, ki kellett írnom magamból a kétségbeesésem és a fájdalmam, de ma már máshogy állok hozzá. Ennek oka az, hogy habár a sors folyamatosan megnehezíti az életemet, nem hagyom, hogy ez lehúzzon. Azzal nem segítek sem magamon, sem máson azzal, hogy sopánkodom és sajnáltatom magam. Az élet mindenkivel kiszúr néha, van, akivel a kelleténél többször, de azt mondják, hogy isten a legnehezebb feladatokat a legjobb harcosainak adja. Vagy valami ilyesmi. Talán én is ilyen harcos vagyok. Talán azért nem omlok már össze, mert helyretettem a fejemben, hogy ezt máshogy kell kezelni. Sajnos sok rossz dolog történt velünk annak ellenére, hogy ezt nem éreztettem annyira. Bár, ha jól emlékszem néha elejtettem pár utalást, de nem fejtettem ki bővebben, helyette belevetettem magam a blogolás különféle témáiba és örömeibe, és hála ennek, no meg nektek, akik írtok nekem és mosolyt csaltok az arcomra képes voltam elfelejteni azt, hogy nekem most épp nagyon szenvednem kéne. Persze belül meg voltak a magam harcai, de azt hiszem ezúttal méltósággal, tartással, higgadtsággal viseltem, s ezerszer inkább lettem elszánt, mint szánakozó. Most úgy döntöttem, hogy pár mondatban azért mégis mesélek a fejleményekről, mert ez még mindig egy kutyulék blog, és édesanyám ma délelőtti hívása meghozta hozzá a löketet. Nagyon nagy részletekbe persze most sem megyek, egyrészt azért ezek a mi problémáink, másrészt ti sem azt akarjátok olvasni hosszú sorokon keresztül, hogy velünk mennyi nyűg van. De nekem most jól esik felvázolni a helyzetet, hogy lássam, milyen mély gödörből kell ismét kimásznom.
Az első probléma Viktorral kezdődött. Február óta voltak emésztési gondjai, szerintem el tudjátok képzelni milyen jellegű. A baj csak az, hogy ez már tart fél éve, és nem hogy javulna, de rosszabbodik, ugyanis most már vérzik is és 10 kilót fogyott. Kipróbáltunk mindenfélét, diétáztunk, elhagytuk az erős fűszereket, a tejtermékeket, mindenre odafigyeltünk, de nem történt változás. Aztán Viktor elment egy magánorvoshoz, aki megállapította róla, hogy vastagbél daganata van. Az ütő is megállt bennem, mikor felhívott és közölte. Napokat sírtam át, totálisan kétségbe estem, rettegtem, hogy elveszítem a legfontosabb embert számomra. Komolyan teljesen be voltam pánikolva. Viktor szerencsére jól viselte a dolgot, mert legalább volt némi elképzelése arról, mi megy végbe benne, de édesanyám biztatására azért felkerestünk egy professzort, aki a gasztroenterológia mestere, és nem csak gépekkel vizsgál (a magándoki valami kütyüvel állapította meg a betegségeket), hanem a sokéves tapasztalatával és persze a modern orvostudománnyal is.Tegnap végül elmetünk ehhez az orvoshoz (ezt persze sok-sok laborvizsgálat előzte meg), ahol 100%-ig bebizonyosodott, hogy Viktornak nincs vastagbél rákja. Hatalmas kő esett le a szívemről, hiszen jó ideig csak árnyéka voltam önmagamnak. Kívül ez nem látszott, de belül marcangoltam magam és úgy csimpaszkodtam Viktorba, mintha bármikor eltűnne a kezeim közül. Kiderült, hogy a betegsége krónikus bélgyulladás, magyarán Crohn-betegség. Nem egyszerű dolog ez sem, mert nem gyógyítható, de szinten tartható. Anno nálam is felmerült, de szerencsére nekem csak valami baktériumom volt, Viktornak viszont valóban ilyen problémája van. Egy kicsit megijedtem persze, hogy ezt lett a diagnózis, de mérföldekkel biztatóbb, mint a másik. Most még egyelőre megfigyelik, vissza kell járnunk az orvoshoz, de utána kap gyógyszereket és elméletileg teljesen normális életet élhet, ha odafigyel magára. Mikor hazajöttünk a vizsgálatról sajnos minden tartásom odaveszett, és Viktor nyakába borulva bőgtem. Nagyon stresszeltem és nagyon féltem, azt hiszem a több hónapnyi erőltetett nyugalom akkor jött ki rajtam, de túlestem rajta, Viktor mgvigasztalt, hogy nem lesz semmi baj, én pedig hiszek neki. Ő olyan bivalyerős ember, hogy semmi nem gyűrheti le. Most is olyan pozitív a hozzáállása, vidám, jókedvű, bújós, sőt, még a vizsgálatokat is élvezte, vagyis érdekesnek találta. Szóval nála még várunk a gyógyszerekre és a végleges vizsgálatokra, de elméletileg rendben lesz.
Édesanyám miatt is sokat idegeskedtem, ugyanis az a légkör, amiben otthon kénytelen élni, teljesen kicsinálja őt. Nagyon nehéz helyzetben van, mert az "apám" problémáit is rá terhelik, és teljesen kétségbe van esve. Ez főleg az anyagiakban nyilvánul meg, amiről többet most nem szeretnék mesélni, elvégre ez tényleg intim téma. Legyen elég annyi, hogy őmiatta is idegeskedtem és ez tart még most is, bár amióta elindította a válást egy fokkal jobban érzi magát. Bevallom, én is. Igyekszem rá is figyelni, törődök vele és naponta beszélünk vagy személyesen, vagy telefonon, támogatjuk egymást és kitartunk, közös erővel.
Aztán ma, mikor a 100 happy days kihívás legújabb tizes csokrát szerettem volna kitenni jött tőle a telefon, miszerint a nagymamámat kórházba szállították, mivel leesett az ágyról és eltört a medence csontja. Biztos észrevettétek, hogy a mamámról sem írtam túl sokat - ennek is az volt az oka, hogy nem akartalak titeket ezzel fárasztani, meg az én aggodalmaimat nem kell 8 bejegyzésen keresztül olvasnotok. Egyébként a lába szépen gyógyult, ám sajnos ez a baleset megint keresztbe húzott mindent. Órák hosszat hevert a hideg kövön egyedül a gödöllői lakásban,  szomszéd néni talált rá. Ha ő nem jön, lehet még most is ott heverne. Hatvanba szállították és most arra vár, hogy rendbe jöjjön a vérképe, mert amíg az nem stimmel, nem műthetik meg, mivel akkor a műtőasztalon elvérezne. Édesanyám el-elcsukló, sírásba hajló hangját hallani felér nekem egy kínzással. Amikor megkérdezte tőled: "Kislányom, mi jöhet még? Mivel verhet még minket az isten?" azt mondtam neki, hogy nem szabad így hozzáállnia a dolgokhoz. A mama életben van, jó kezekben van, orvosok és nővérek vigyáznak rá, speciális ágyon fekszik, nem lesz semmi baj. De a szívem azért elszorult egy pillanatra. Sajnos a baj mindig csőstül jön, de én megmondtam anyunak, hogy nem szabad úgy viselkednünk, mint régen. Nem kell sopánkodni és keseregni a saját nyomorúságunkon. Mi harcosok vagyunk. Túlélők. Ezt a vihart is át fogjuk vészelni, mint a többit. Nem szabad negatívan hozzáállni a dolgokhoz, mert azzal senkinek nem segítünk, csak fölöslegesen stresszeljük magunkat. Igen, az életünk most nem habos torta. Igen, problémáink vannak. De megoldjuk őket. Viktort szépen rendbe teszik a gyógyszerek és éljük tovább boldog házas éveinket együtt. Anyu helyzete is jobb lesz, mert a bíróság már intézkedik az ügyeinkben és aki igazán számít, az anyut támogatja. A mama pedig fel fog épülni, mert bitang erős parasztasszony, aki a jég hátán is megél. Minden rendben lesz. Nem szabad kétségbeesni, higgadt, tiszta fejjel át kell gondolni a teendőket és meg kell tenni minden tőlünk telhetőt azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak. És így is lesz. A mai találkozásunk után anyu egy fokkal jobban érezte magát. Úgy érzem megerősödtem, megedzett az élet. Már nem omlok össze, ha baj van, nem esek kétségbe és pláne nem nyavalygok fél órán keresztül azon, hogy milyen nehéz most nekem. Tény, hogy nehéz, de a nyavalygástól nem fog semmi változni. Viszont a pozitív hozzáállás, az akaraterő és a kitartás a segítségünkre lesz.
Mikor átgondoltam magamban mindezeket a történéseket az jutott eszembe, hogy talán az univerzum ezzel akar tesztelni, hogy vajon mikor török már meg. Hát... tartok tőle, hogy az univerzum rossz csajba kötött bele :)

44 megjegyzés:

  1. Sajnálom, nem bírtam az egészet végigolvasni, mert akármikor képes vagyok sírni, pontosan háromszázhatvanöt napja minden egyes nap van is rá okom, de remélem, hogy ha nálam nem is, nálatok minden rendben jön majd minden hamarosan :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, egész biztos így lesz :) Hasonlókat kívánok neked is!

      Törlés
  2. fel a fejjel,biztos lesz jobb is.
    viszont azért az életet kicsit jobb néha lazán venni,akkor is amikor nem lehet. Én erre már rájöttem,túl sokat aggódtam én is a családom miatt-igaz most is aggódok- de vannak olyan dolgok amiken nem lehet változtatni.Pl. mamád életkorán sem....
    én próbálok keveset stresszelni nagyon felemészti az embert,jobb egy kicsit reálisnak lenni,saját életed van, tehát ezt kell élned nem másét.
    ne értsd félre szerintem jó hogy aggódsz anyukáért,de szerintem már ő is elég "nagy" ahhoz,hogy megoldja egyedül a saját életét...és te csak lelkileg támogasd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, bízunk a legjobbakban.
      Persze, vannak itt nehezítő körülmények, mert a mamám szegény már tényleg nem lesz fiatalabb, és hasonló problémák bárki mással is előfordulhatnak. Aggódni aggódok persze, de már nem emészt fel. Pont ezt írtam, hogy már eljutottam oda, hogy nem sopánkodom, hanem inkább pozitívan állok a dolgokhoz és kitartással, mert ez válik a hasznunkra. Édesanyámat meg amilyen módon csak tudom, támogatom. Igen, mindkettőnknek meg van a maga kis élete, de ahogy ő támogatott anno engem kezdeti lépéseimben, úgy most nekem kell őt támogatnom. Egy idő után megtörténik ez a szerepcsere. De persze ez elsősorban lelki dolgokról szól, sokat beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk, tartjuk egymásban a lelket :) Nekem ő még mindig barátnő is amellett, hogy az édesanyám, így a kapcsolatunk nagyon szoros. De azt hiszem érzem, hogy hol van az egészséges határ :) Köszönöm szépen a soraidat! :)

      Törlés
  3. Minden rendben lesz! Kívánok sok egészséget neked és a családodnak! <3 Ma az én nagymamám is kórházba került, úgy néz ki, hogy belecsapott egy villám... :( Elvágódott és nagyon beütötte a fejét. De úgy néz ki nincs nagyobb baja!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, reméljük tényleg minden rendbe jön :)
      A te nagyidnak is mihamarabbi gyógyulást kívánok, azért rendesen tátva maradt a szám, mikor olvastam a kommentedet :O Remélem tényleg hamar rendbe jön ő is!

      Törlés
  4. Nagyon örültem, hogy végül a jobbik rossz diagnosztizálódott a párodnál, bevallom mikor olvastam a tüneteket, viszont még nem láttam mit írtál, egyből a daganat ugrott be.. de hidd el, hogy azok az emberek, akik daganatosak és végül meghalnak, nem a rák miatt halnak meg, hanem azért mert feladják a küzdelmet!!! Soha, semmilyen körülmények között nem szabad feladni, mindig pozitívan kell kezelni mindent, és amin csak lehet nevetni, a párodnak nagyon jó a hozzáállása, én is ilyen vagyok. Persze vannak nehezebb napok, de ha sírni kell sose tartsd vissza, engedd ki magadból, mert ha magadban tartod csak felgyűlik és tudod, ha a lélek beteg, előbb-utóbb a test is megbetegszik.. én hiszek abban, hogy minden betegség lelki eredetű, és bármi van mindig a jó oldalát nézzétek a történteknek. Például, hogy egy betegség mennyire megtudja erősíteni a jellemet, lásd például nálad, hiszen megerősödtél. :) És ezek nem csak üres szavak, nem nyali közhelyes sorok, én 2012 óta küzdök rákkal, túl éltem egy sorozat kemot, egy sorozat sugarat, nem sikerült legyőznöm, kiújúlt. Jött még 2 fajta kemo és végül most márciusban egy őssejt transzplantáció, de itt vagyok, túl éltem, 80 %-ban pozítivan, 20% üresen éreztem magam, voltak könnyek, de több volt a nevetés! :) Végigokádtam 2 évet, 2x kihullott a hajam, szemöldököm, szempillám, de élek, jól érzem magam és sosem becsültem még ennél jobban az életet mint most. Úgy érzem a transzplantációval új ember született meg a személyemben, még az eddigieknél is erősebb vagyok és megtisztelem a testemet, a szervezetem azzal, hogy nem ártok neki. (Bár eddig sem nagyon tettem.) Nagyon sok kitartást kívánok nektek, nem könnyű tudom, de jól mondtad, mindig a legjobb harcosoknak jár a legnehezebb feladat!!! Szeressétek egymást, nagyon! A boldogságot semmilyen betegség sem győzheti le! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi a regényért! :/ Előjöttek az indulatok! :)

      Törlés
    2. Jaj Gabi, nagyon reménykedtem, hogy nem ilyen beteg voltál, örülök hogy jól vagy, és... hu de nehéz erre írni... majd megfogalmazom egy levélben, örülök hogy erős vagy!
      Szilvi, most nagy kő esett le a szívemről, kivéve a mamád terén... meg fog gyógyulni nagyon erős asszony!!! Igykeszem levelet írni a héten, de bármi van, írj azonnal, tudod megbeszéltük. Fel a fejjel!

      Törlés
    3. Hihetetlenül inspiráló és egyben döbbenetes volt olvasni a történetedet. Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem, komolyan löktetet adtál mindenhez.
      Viktor szerencsére nem az a magába roskadós típus, sőt, baromira érdekelte a kolonoszkópia is, végig nézte a monitoron, hogy merre járnak benne, beszélgetett közben a dokival, szóval hihetetlen :) És azon a néhány sírós napon kívül azért én is tartom magam. Nem is annyira a bajok súlyosságával van a baj, hanem hogy szinte egymás után, szünet nélkül jönnek és fel sem eszmélünk az előzőből, már jön egy újabb. De feladni egyikünk sem fogja, nem olyan fából faragtak minket. Édesanyám is megküzdött a rákkal, habár nála jobban alakultak a dolgok, mert egyből sikerült minden, és viszonylag még időben vették észre. Neki is nagyon nehéz volt a kemo időszaka, de példásan viselte - ő mindig is egy kőkemén, erős, kitartó asszony volt, te pedig hozzá hasonlóan egy csodálatos, élettel teli, példaértékű nő vagy. Szerintem a történetedből bárki tanulhatna, főleg hozzáállást. Mert a pozitív felfogás tényleg rengeteget segít, erre már más alkalmakkor is rájöttem. Néha sírdogálunk, mert kell azt is, nem lehetünk egész végig kősziklák, vagy colgate mosolyú emberkék, de aztán lerázzuk magunkról az egészet és újult erővel vetjük bele magunkat a reménybe, kitartásba. Egyébként ugyanezt éreztem én is, mint te, mikor nagyjából helyrejött a tüdőm. Számát se tudom már hányszor temettek el a dokik, és én mindig megmutattam, hogy csak azért sem adom fel. Azóta igyekszem vigyázni magamra és persze komolyabban veszem az orvosi utasításokat is, de közben teljes értékű életet élek. Nagyon bízom benne, hogy a tekálváriád is véget ér és boldog, vidám életet élhetsz, mert nagyon megérdemled :) Köszönjük a jókívánságokat, hasonlóakat kívánunk neked is! :)

      Törlés
    4. És Gabi, a regényért sose kérj elnézést, az ilyen kommenteket a legjobb olvasni :)

      Törlés
    5. Igen, Gabi hihetetlenül erős volt, én is ledöbbentem a történetén, de még inkább azon, hogy milyen erős, és kitartó, és pozitív volt ezen közben.
      Eleni drága, ne aggódj értünk, rendben leszünk :) Viktor miatt én is nagyon boldog vagyok, hogy nem rákos, a mama pedig biztos, hogy helyre fog jönni, eddig is mindent túlélt :) Pozitívak vagyunk, reménykedünk, hiszünk a javulásban mindenkit érintően :)

      Törlés
    6. De drágák vagytok, nagyon jól esik! :')) De most nem rólam van szó, várom majd a fejleményeket Viktorral kapcs.!!! Nem is mondok semmit, szerintem tudjátok! :** Úgy kell élni, hogy mindennap egy ajándék! :)))

      Törlés
    7. Mindenképpen beszámolok majd a fejleményekről :) És igazad van teljesen, pontosan így kell élni az életet!

      Törlés
  5. Együttérzéssel olvastam soraidat és mindenben egyet értek veled és a kommentelőkkel. Kitartást kívánok neked (és a többieknek) a küzdelmekhez! Bátor vagy, hogy mindezeket leírtad, azt hiszem a legerősebb az, aki ki meri mutatni gyengeségét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen a jókívánságokat :)
      Úgy gondolom, hogy a gyengeségeim is hozzá tartoznak a jellememhez, és mivel most ez van az életemben, hát erről írok. Őszintén, kendőzetlenül. Ez vagyok én :) Reméljük idővel minden rendbe jön, addig pedig reménykedünk a legjobbakban.

      Törlés
  6. Kitartás!! Nagyon erős vagy, ezt én mindig is tudtam!!
    És ha Viktornak tudok segíteni bármiben, csak szóljatok, sajnos Crohn témában már otthonos vagyok. Van a facebookon egy -IBD (Crohn - Colitis) Betegek Egymásért- csoport, ha van kedve csatlakozzon hozzánk, sok hasznos téma, receptek, stb. van fenn.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Brigittém, hogy írtál :)
      Szólni fogok Viktornak erről a csoportról, mert most mindenhol erről olvas, érthető módon. Nagyon köszönjük, hogy szóltál és a jókívánságokat is :)

      Törlés
  7. kitartást kívánok mindannyiótoknak <3

    VálaszTörlés
  8. Kitartás mindannyiótoknak!
    Egyrészt szomorú volt olvasni, amit írtál, hogy egy családot ennyi minden rossz ér, másrészt viszont tanítani kellene a pozitív hozzállásod, tényleg ilyen harcosként kell hozzáállni a dolgokhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük :)
      Nagyon kedves tőled, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a hozzáállásomról. Azt hiszem ez jobb megoldás, mint sopánkodni egész nap, vagy depressziós lenni és betegre aggódni magam. Valakinek mégis csak tartania kell magát, hogy mindent össze tudjon fogni :)

      Törlés
  9. Jobbulást mindenkinek és kitartás! Mindig tudtam, hogy nagyon erős vagy, ez most csak megerősített ebben. Minden rendben lesz, majd meglátod, a rossz dolgok sem tarthatnak örökké!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :)
      Nagyon kedves tőled, hogy ezt írod. Igazából érzékeny, érzelmes ember vagyok, tehát semmi nem hagy hidegen, de az élet megedzett már és megtanultam erősnek lenni. Remélem úgy lesz, ahogy írtad, mi is bízunk a lehető legjobbakban :)

      Törlés
  10. Néha ilyen is kell...
    Viktornak jobbulást, anyukádnak és neked pedig kitartást kívánok! :)
    Amúgy azt is mondják, hogy nem az az erős, aki sose omlik össze, hanem az, aki fel tud kelni...ilyen szempontból tisztellek is, mert én már szinte hisztis kölyökként "bedurcizva" maradok a seggemen a szarban - Te viszont felkelsz, és látod, hogy a dolgok merre is tarthatnak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen :) Hát tudod, amikor az élet a sokadik pofont osztja már úgy megszokod. De a megszokás mellett azt is érzem, hogy nem szabad feladnom, juszt is megmutatom, hogy ebből is kimászunk, és ez így is lesz :)

      Törlés
  11. Huh most én is fellélegeztem, hogy nem rák :) Jobbulást mindenkinek!!! Puszi!

    VálaszTörlés
  12. Mindenkinek jó egészséget kívánok, neked pedig kitartást :)
    (nem tudom, az előző kommentemet fogja-e mutatni, de azt jó hülyén sikerült megfogalmazni :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen a jókívánságokat :) Nem látom az előző kommentet amúgy, de nem baj, ebben mindent leírtál, ami kellett :)

      Törlés
  13. Nagyon sok kitartást!!! Szerintem jó, hogy kiírtad magadból! Ezek után már csak jó jöhet!
    Nem teljesen ideillik, de ezt nézd meg:
    http://szineshir.com/szemelyiseg-teszt-a-nagy-szemezgeto/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, mi is ebben bízunk :) A tesztet pedig ismertem, de azért köszönöm, hogy elküldted :)

      Törlés
  14. Kitartást neked és az egész családodnak!♥

    VálaszTörlés
  15. Megértem, hogy nem akartál írni ezekről, de azt is jól tetted, hogy végül kiadtad magadból. Önmagában is nehéz megküzdeni ezekkel a dolgokkal, hát még mikor egyszerre sújtanak le... de túl lesztek mindenen. Ahogy észrevettem, ti nagyon erős családot alkottok, átsegítitek egymást. Felőrli az embert, ha a szeretteiért aggódik, úgyhogy a kitartásod és a hozzáállásod nem csak miattuk fontos :) becsülöm, hogy át tudtál lendülni, és így tudod kezelni ezt az egészet. Kívánom, hogy mihamarabb rendbe jöjjenek a dolgok ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, végül is jól esett írni róla, és sokkal jobban kezelem a helyzetet így, mintha elfojtottam volna mindent magamba. Biztos helyre fog minden jönni, és valóban, mi nagyon összetartunk. Addig is igyekszünk átlendülni a nehezebb napokon, hogy utána újra minden mehessen a megszokott kerékvágásban :)

      Törlés
  16. Végigolvasni is kemény volt, de átélni, már bele sem merek gondolni.
    Sok-sok erőt és kitartást kívánok Nektek!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen a jókívánságot! :)

      Törlés
  17. Csak most olvasom... a lehetséges rossz említésekor már összeszorult a gyomrom (az egyik ismerősömnek vastagbélrákja volt, próbált humorosan hozzáállni, de érződött, mennyit szenvedett, mire rákmentesnek nyilvánították), és örülök, hogy beigazolódott a kisebbik rossz - a Crohnnal együtt lehet élni, kicsit kényelmetlen eleinte, de megszokható.
    Viktornak jobbulást, és mindkettőtöknek kitartás! Ketten mindent át lehet vészelni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát amikor még rák gyanús volt, akkor megjártam a poklok poklát. Érdekes módon Viktor sokkal jobban kezelte a helyzetet, mint én. Mikor kiderült, hogy Crohn kissé megnyugodtunk, de azért ki kellett sírnom magam, így jött ki a feszültség. Igen, szépen el lehet vele éldegélni, csak oda kell figyelni rá. A jókívánságokat pedig köszönjük! :)

      Törlés
  18. <3 A többit pedig levélben :-)

    VálaszTörlés
  19. Gondolatban veled és a családoddal vagyok, imádkozni fogok értetek :*

    VálaszTörlés