2014. június 14., szombat

Eszperente vers

Tegnap volt az utolsó tanítási nap a sulinkban, ballagtattunk, sírtunk sokat, de utána azért nevettünk is, hiszen végre valahára elkezdődhet a nyári szünet. Vagyis hát nemsokára, nekünk még ezt a hónapot végig kell dolgozni, de utána jóóó sokat leszek itthon, pihizhetek, hódolhatok a hobbijaimnak, találkozhatok a barátaimmal, stb. A tegnapi nap nem csak ezért volt nevezetes, hanem mert a kolléganőm aznap ünnepelte a születésnapját. Ezen alkalomból faragtam neki egy kis eszperente versikét, amit ő könnyezve olvasott végig és nagyon meghatódott tőle :) Hát, nem lett tökéletesen eszperente, van benne pár "é" betű is, de annyi talán még belefér :P És hát életemben először írtam ilyet, ahhoz képest nem lett rossz :)

Kedves felettesemnek!

Eltelt életed eme esztendeje, s te lehet fejvesztve jegyzed e perceket.
De ne keseredj el, ez nem jelent vesztet!
Lelked megtelt emlékekkel, szeretettel, remek éved lehetett.
Gyermekeket terelsz, nevelsz, remek tetteket teszel, mert lelked tele szeretettel.
Szeptember elején leltem meg termedet, s te kedvesen, lelkesen terelgetted léptemet.
Szemed egyre nevetett, s lettem egyre lelkesebb.
Eme vers embere nemes és kegyes.
Rengeteget tett emberek kedvére, mert belseje tele szebbnél szebb erényekkel.
Remélem rengeteg évet élhetek melletted, ketten nevelve eme gyereksereget.
Ezen eszperente versecske csekély, de lelkem legmélye vetette levélre neked.
S ne keseredj el, eme évek nem szégyenek.
Élvezd életed, egyél, vedeljél,
(de ne rengeteg erjesztett levet, mert fejed belebetegedhet!)
nevess, mert eme szent esemény te érted lett.

Szeretettel jegyezte le neked: fekete segéded



Hát ezt sikerült alkotni, kolléganőmnek nagyon tetszett, és első próbálkozásra én is elégedett vagyok vele :)

8 megjegyzés: