2014. április 28., hétfő

Mindenhonnan kilógva



Ez most egy elmélkedős, belső lelki világos bejegyzés lesz, úgyhogy aki nem vágyik az életem ezen kis szegmensére, inkább ne olvasson tovább, mert uncsi lesz. Semmi negatív érzés nincs amúgy bennem, csupán az utóbbi időben figyeltem magamat és az embereket, akik engem figyeltek és ebből levontam néhány érdekes következtetést magammal kapcsolatban.
Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy mindig is különc voltam. Szeretek különbözni, kitűnni a tömegből ilyen-olyan módon. Nem polgárpukkasztok, szimplán csak nem szeretem követni a bégető nyájat és mindenek felett a saját egyéniségem megélését tekintem egyik fő célomnak. Domináns típus vagyok, nem is tudnék sehova sem beolvadni. Arra viszont nem számítottam, hogy még a különcök között is különc leszek. Szeretem a dark-goth szubkultúrát - ez is olyasmi, ami szinte üvölt rólam. De fontos hozzátenni, hogy szeretem ezt a magam egyedi módján megélni. Úgy érzem, hogy még az elvont alakok közül is kilógok. Mikor bekerülök egy olyan társaságba, ahol elméletileg "fajtársakkal" eszmézhetnék, egyszerűen még onnan is kilógva érzem magam. Az, hogy a "normál" emberek megrökönyödnek rajtam még rendben is van, de az, hogy a sötétebb stílusúak közül is ki vagyok nézve kicsit elgondolkodtatott. Nem zavar egyébként. Nem szándékom senkinek sem megfelelni, de azért furcsálltam, hogy a hasonszőrűek is felhúzott szemöldökkel pusmognak rólam a hátam mögött és nem értik mit miért csinálok, vagy miért vagyok olyan, amilyen. Aláírom, nem vagyok egyszerű eset. Az embereknek 90%-ban szélsőséges érzelmei vannak velem kapcsolatban - vagy nagyon kedvelnek, vagy ki nem állhatnak. Utóbbiból van a több. Ez valószínűleg azért van, mert nem tudom megjátszani magam, nincs pókerarcom, és az őszinteség sem számít túl előnyös tulajdonságnak a mai világban. Sosem éreztem magam teljesen gothnak, vagy darkosnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Annyi féle fajta és variáció van már ebből is, hogy az egyéniség lassacskán ebben a rétegben is háttérbe szorul. Nem vagyok hosszú szoknyás, fűzős csipkehercegnő és nem vagyok nekromanta papnő sem lobogós fekete cuccokban és sötét tekintettel. Nem tudom magam hova sorolni, de úgy érzem nem is kell. Ha a kitaszítottak között is különc leszek, ám legyen. Én úgy érzem jól magam, ahogy vagyok, még ha ferde pillantásokat is kapok érte. Mert szeretek a kis kopogós sarkú topánkáimban mászkálni, szeretem az elegáns ruhatáramat, a feltűnő ékszereimet, hogy nappalra is esti sminket hordok, és szeretek gonoszkásan félmosolyogni vadidegen emberekre. Azt is szeretem, hogy olyan fejem van, mintha Wednesday Addams-et és Morticiát egybegyúrták volna bennem. Sokszor megkapom, hogy egyfajta fölényes, arrogáns kifejezés ül az arcomon, amitől az emberek alapból rossz véleménnyel lesznek rólam - egészen addig, amíg meg nem szólalok és ki nem derül, hogy igazából egész rendes csaj vagyok. De nem tehetek arról, hogy ilyen fejem nőtt, sem pedig arról, hogy ez a méltóság és büszkeség ennyire kiül a külsőmre. Nem azért csinálom, mert szánt szándékkal az emberek orra alá akarom dörgölni, hogy különb vagyok náluk. Egyébként sem vagyok annyira egoista, hogy ilyesmit kijelentsek. De van egy természetem, van egy stílusom és egy jellemem, amit nem tudok letagadni. Nem is szeretném. Nézem az embereket minden nap, mikor munkába megyek és azt látom rajtuk velem kapcsolatban, hogy túlöltözöttnek, túl kikent-kifentnek látnak. Úgy néznek végig rajtam, mintha nacsasszonynak képzelném magam, holott erről szó sincs. Igényes vagyok, szeretek adni magamra, szeretem, ha viszonylag elégedett lehetek a megjelenésemmel. Úgy nézek ki, ahogy az én ízlésemnek tetszik. Ebben egyébként még Viktor véleménye sem annyira mérvadó, mert úgy is a saját fejem után fogok menni, bárki bármit is mond. Makacs vagyok :) És igen, lehet, hogy él bennem egy díva, de kordában tartom és nem tunkolom mindenki orra alá. Én legalábbis nem érzem úgy, hogy a puszta jelenlétem vérlázítóan pöffeszkedő volna. Szóval a hétköznapok embere furán fekete, puccos ügyvédnőnek néz, a fajtársak meg sznob picsának tartanak. Látom az arcukon, rájuk van írva. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb ember azért választja a dark-goth szubkultúrát, mert ott megértésre, elfogadásra talál. Hát, én még innen is kilógok :) Szeretek elegáns lenni. Szeretem használni a tudásom, szeretek választékosan beszélni, egyenes háttal ülni és kifinomultan viselkedni. Én ilyen vagyok. Az, hogy a normál emberek ezen megrökönyödnek nem újdonság számomra, de egy kicsit furcsának érzem, hogy még a hasonszőrűek sem tudnak hova tenni maguk között. Pedig itt is csak az a probléma fő forrása, hogy nem veszik a fáradtságot arra, hogy megismerjenek, ugyanis a sznob külsőségek mögött egy mások által kedvesnek, viccesnek, aranyosnak mondott lány rejtőzik. Mondjuk annyira nem problémázok azon, ha mindenhonnan kilógok, csak úgy meglepődtem, hogy még a sötétebb egyének is furán tudnak rám nézni. Biztos ritka még az a fajta setét lélek, aki hozzám hasonlóan egy kicsit ódivatú. Viszont megnyugtat a tudat, hogy volt és van néhány elvetemült ember, akik mertek tovább nézni ezeken a dolgokon, remélhetőleg ők meglátták azt a lányt, akinek érzem magam :) Addig is én baromi jól el vagyok így :)

24 megjegyzés:

  1. Amúgy az volt furi,hogy úgy gondolod Téged többen nem kedvelnek mint kedvelnének. Ezen meglepődtem, mert meg sem fordult a fejemben hogy nem lehet Téged kedvelni, de szerintem aki veszi a fáradtságot hogy megismerjen tuti megszeret. Amúgy a bejegyzéssel kapcsolatban számból vetted ki a szót. Én sem éreztem jól magam a saját fajtársaim között, legalabbis kevés barátom volt/van onnan, bár nem nagyon érdekel ki milyen stílusú, ha jól kijövök vele. Mondjuk pl Krisz semmilyen terén nem metálos- ő behatárolhatatlan zeneileg- mégis ő az az ember aki a legjobban hasonlít lelkileg rám. Szóval én sem tartozom sehova, vagyis szerintem az én lelkem az nem ebbe a közegbe való nagyrészt. Bár még szerencse,hogy így is elmondhatom,hogy elképesztőek a barátaim, és nem hiába vagyok itt, mégha a társadalmilag kilógok a sorból, főleg hogy akiket szeretek azokat tényleg értékelem és becsülöm. Na mindegy tudom mit érzel, milyen kivülállónak lenni. Azért egy jó ideje beszélünk és mindig meg tudsz lepni azzak ahogy vélekedsz, mert sok esetben magamra ismerek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában azt tapasztalom, hogy az emberek nem kedvelnek, nem szeretik a személyiségemet, mert túl erőteljes. Meg félre is ismernek sokan, de hát kit nem? :) Igazából nagyon sok ember van, aki ki nem állhat, ezek különböző okok miatt vannak így, pedig azért nem vagyok olyan vészes. Igen, szerintem is sok mindenben hasonlítunk :) Én sem az alapján válogatok barátokat, hogy hasonló stílusúak legyenek, mint én, sőt, a barátaim zöme egyáltalán nem goth, vagy metal arc, szimplán megszerettem őket :) És végül is kívülállónak lenni nem olyan vészes dolog.

      Törlés
  2. Minél többet olvaslak, annál inkább úgy érzem, hogy nagyon jól kijönnénk...
    Én mondjuk soha nem is próbáltam valamilyen hasonló szubkultúrába beilleszkedni, meg hát nagyon nem ilyen környezetben nőttem fel. Volt/van néhány olyan barátom, aki hallgat hasonló zenét, mint én, de még a legjobb barátaim is megkérdezték, miért hordok ilyen fura cuccokat (középiskolában azért volt egy ilyen japános-visual-kei korszakom). Most sokkal több metált hallgatok, de nagyrészt viszonylag elegánsan öltözök, és ha ma a hologramos csillámos cipőmben szeretnék egyetemre menni, akkor abban megyek. A fashion week alatt megszállottan követem a show-kat, építésznek tanulok, de rengeteg mangát olvasok. Az animés haverjaim közül is mindig kilógtam egy kicsit, pedig ott sokan vannak, akiknek a zenei ízlésük, meg az ízlésük általában (a divat kivételével) talán hasonlít az enyémre. Az egyetemen az építészlányok mind nagyon csinosak - vannak a visszafogott jókislányok, az inditexes divatos felső középosztály, az a művészies típus... és nyilván nem én vagyok az egyetlen kivétel, de hát nem sokan járnak oda rendes szegecses karkötőkkel (nem az aranyszínű cuccocskákkal...), creepersben és sötétlila rúzsban. Legtöbbször azért visszafogott vagyok, csak egy-két fura elemmel, de lehet, hogy van, akit megbotránkoztat az öltözködésem, Lehet, hogy alapból elkönyvelnek valami furának, de akkor sem szeretnék másképp öltözni.
    De az öltözködés csak külsőség; én ugyan úgy érzem, elég jól ki tudom fejezni, milyen vagyok valójában, de talán ez a nagyobb baj - hogy tényleg nem illek be a legtöbb helyre.
    Nem tudom meghatározni, hogy a hozzám hasonszőrűek valójában kik is volnának (lehet, hogy gázul hangzik, de minden külsődleges különbség ellenére a volt gimnáziumi osztálytársaim állnak hozzám a legközelebb, a legjobb barátaim közülük kerülnek ki), de jó lenne megtalálni őket.
    Ez nagyon hosszú lett, és lehet, hogy nincs is értelme.

    Szóval tl;dr tényleg jól vagy így, ahogy vagy, a szubkultúrák néha nagyon befafejűsödnek, pedig egy ilyen valaminek nem kéne kényelmetlen skatulyákban mozognia. A lényeg, hogy megtaláltad azokat, akik megértenek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, ennek igazán örülök :) Azt hiszem tényleg van bennünk hasonlóság, zenei ízlés terén mindenképp, de gondolatokban is :)
      Nagyon tetszik a hozzáállásod a dolgokhoz. Nekem minden vágyam egy tömény csillámos bakancs, ami ugyan nem passzol annyira az általános stílusomhoz, de a bennem élő tündérhercegnő vágyik rá :P Egyébként teljesen érthető volt minden, amit írtál, nekem legalábbis átjött az üzenete :) A szubkultúrának meg nem szeretnék teljesen megfelelni, úgysem tudnék magamra húzni egy futószalag goth köntöst, csak ha már ők is furik, meg én is, gondoltam megértenek, de ezek szerint mégsem :P Nem baj egyébként, csak úgy elgondolkodtam ezen.

      Törlés
  3. A virág szirmai sem egy skatulyába rendezve nyílnak, hanem állnak szerteszét, miközben ugyanannak a szál virágnak a részei :) Mondanom sem kell, hogy én sem voltam átlagos és emiatt meg is éltem a kiközösítést, amit akkor nem is értettem és ami miatt magamat hibáztattam. Pedig pont, hogy a többiek voltak ebben a hibásak, mégis saját magamat marcangoltam és hülyéztem le azért, mert nem tudok egy az egyben olyan lenni, mint ők. Azt hittem, hogy ilyen személyiséggel mint én, nem érdemlek barátokat, hiszen akiket annak akartam, elutasítottak. Így önjáró lettem, egyszemélyes álmodozással és programokkal.
    Aztán évek teltek-múltak, emberek jöttek-mentek, jó és rossz impulzusok értek, a végén pedig rá kellett jönnöm: az átlagos az unalmas :)))
    A 20-30-40-es évek díváit felvonultató bejegyzésedet olvasva pedig rá kellett jönnöm, hogy Te abból a korból származol külső és belső tulajdonságaid alapján egyaránt :)))
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Reni, te lettél volna az utolsó ember, akire azt gondoltam volna, hogy kiközösítették. Annyira energikus és vidám, kedves emberke vagy, hogy ezen azért ledöbbentem. Persze, a kiközösítés nálam is meg volt, és ezt még helyre is tenném magamban, hiszen ha a birkanyájba nem passzolok az egy dolog. De hogy már a fekete bárányok is furán néznek rám az azért érdekes :D Bár nem zavar. És neked van igazad, a normális unalmas :)
      Egyébként azt hiszem igazad van, én leragadtam azokban az években, vagy legalábbis ezt az egész életvitelt és szellemiséget érzem legközelebb magamhoz megfűszerezve ezzel-azzal még pluszban :P

      Törlés
  4. Én csak egyet mondok neked: Soha senki kedvéért ne változz meg és mindig maradj ilyen, amilyen most vagy! ;) :) (kettő lett) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm! :) Megfogadom a tanácsod!

      Törlés
  5. Engem is sokszor néznek sznobnak és kimértnek amiatt, hogy választékosan beszélek, csinosan öltözködöm, egyenes háttal ülök, és határozott véleményem van, de őszintén szólva ez már egyre kevésbé zavar. Amióta nem akarok egyik skatulyába sem beleilleni, csak én vagyok, néha cuki, néha elegáns, néha sportos, valahogy sokkal jobb minden. Azon pedig én is ledöbbentem, hogy téged lehet nem kedvelni, mert én kb. lehetetlennek tartom, és imádom az egész lényed, kisugárzással és öltözködési stílussal együtt. Gyönyörű ember vagy, kívül-belül :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elszomorító, hogy veled is így viselkednek, pedig te aztán nagyon nem érdemelnéd. Én nagyon becsülöm benned mindazokat, amiket felsoroltál, sőt, inspirálónak tartalak :) Hát, pedig nagyon is lehet engem utálni, nehéz természetem van, ami hosszú távon jön elő, meg azért régebben problémásabb voltam :) mostanra talán benőtt némire a fejem lágya, de még így is sokan néznek rám furcsán azért, mert felvállalom magam, és mert ez a felvállalás nem a fogukra való. De nagyon boldoggá tesz, hogy te ilyen jó véleménnyel vagy rólam, komolyan feldobtad a napom :)))

      Törlés
  6. Nekem volt egy megérzésem, hogy te leszel az egyik lány, akivel leginkább megtalálom majd a közös hangot. :D
    Én is mindig mindenhonnét kilógtam, sosem találtam igazán a helyem. Ez inkább csak tinikoromban zavart, akkor nagyon szerettem volna, ha elfogadnak, ha olyan lehetek mint a többi lány.
    Meg is próbáltam, de a vége borzalmas depresszió lett. Aztán lassan megértettem, hogy örülnöm kéne neki, hogy én más vagyok, amikor ők meg mind ugyanolyanok.
    Szóval szép lassan belenyugodtam és elkezdtem élvezni a dolgot. Még inkább különc módon öltözködni, sminkelni, még furább emberekkel barátkozni.
    Mostanra már nem érdekel különösebben, hogy ki mit gondol rólam. Megmondom mindenkinek a véleményem, vagy amit én gondolok, az illető azt kezd az infóval amit akar. Ha nem kedvelnek, az sem érdekel, nem azért élek, hogy másoknak jó legyen. :D
    Sosem leszek az a lány, akinek fél tucat legjobb barátnője van és baromi népszerű. De van egy nagyon jó barátnőm, akivel mindent meg tudok beszélni, vagy egy csomó fiúbarátom, akik olyan mintha a tesóim lennének. Gergő ilyennek szeret én pedig jól érzem magam így ahogy vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És be is jött, mert milyen jól elbeszélgettünk :)
      Neked van igazad egyébként, mert pont le kell tojni magasról, hogy ki mit gondol rólunk, nekünk kell jól éreznünk magunkat a bőrünkben, hiszen önmagunkkal töltünk le egy emberéletet. Én nagyon szeretem a nyílt, őszinte embereket, akik nem köntörfalaznak, és akik a barátaiknak is képesek megmondani, ha hülyeséget csinálnak. Én magam is ilyen vagyok, őszinte ember, bár ha negatív véleményem van valamiről, igyekszem tapintatos lenni. Egyébként én is így érzem jól magam, és nem is vágyom arra, hogy mindenki szeressen, csak furi, hogy ez a szűk, hasonszőrű kör is nehezen fogad el :)

      Törlés
  7. Tudom, mit érzel. Nagyon át tudom érezni, mert én is ezt érzem.
    Okosságokat sajnos nem tudok mondani, csak annyit hogy hallgass a lányokra, ők jól leírtak mindet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy téged is nyomasztanak ehhez hasonló gondolatok (bár bennem tényleg nincsenek negatív érzések, szimplán megfigyeltem a környezetem és most összegeztem a tapasztalatokat). Igen, a többiek nagyon sok kedves, okos gondolatot írtak le, többször is átolvastam őket :)

      Törlés
  8. Mintha csak a saját gondolataimat olvastam volna vissza. Tényleg csak annyi a különbség, hogy én nem tartozok a goth stílusba.
    Én még elég zárkózott is vagyok, úgyhogy pláne utál mindenki. Ha megismernek akkor meg még jobban. Pedig egy kedves, megbízható lánynak gondolom magam. Vanbak hibáim természetesen, de mindenki csak ezeket látja bennem. Hiába a család és a legjobb barátnők, senkit se tudok a lelkitársamnak mondani. Ezt az embert én még várom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rólad is olyan nehéz ezt elhinni, mert a blogod alapján egy nagyon kedves, nyitott, barátságos emberkének tűnsz, kizárt, hogy téged utáljanak. Maximum nem ismernek, ahogy engem sem, és rossz véleményt mondanak rád ismeretlenül. Egyébként alap esetben én is inkább zárkózott típus vagyok. Elbeszélgetek én emberkékkel, de kényszeredetten, leginkább csak a barátaim társaságában oldódom fel, idegenek között inkább megfigyelek és hátul meghúzódom.

      Törlés
  9. Hát, mondjuk ez egy érdekes kérdés...Gyanítom, hogy azzal azért te magad is tisztában vagy, hogy az újabb gót generációk már nem feltétlenül a választékosságukról és a kifinomultságukról ismertek, ezért egy magát valamire tartó figura elég nehezen találja meg velük a közös hangot...Márpedig az írásodból kiderült, hogy te azért elég sokra tartod magad. Persze, no offense, mert nem baj az, sôt...csak ne lepôdj meg, ha úgy érzed, hogy ez mégsem a te világod. :)
    Egyébként teljes mértékben egyetértek, az egyik oka annak, hogy én is felhagytam a gótosdival - és ezzel ismét nem szeretnék senkit megsérteni ^^ - az az, hogy sosem sikerült igazán beilleszkedni a szubkultúrába, így az egész értelmét vesztette valahogy...:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, van abban valami, amit írsz. Mert hiába goth szubkultúra ide vagy oda, azért változnak az emberek. Én meg hajlamos vagyok ezt a réteget azzal azonosítani, amit én képviselek, aztán én vagyok meglepve :)
      Sokra tartom magam? Ez így elég önhitt kifejezés, kicsit negatív felhangja van. Nem tartom sokra magam, inkább úgy mondanám, hogy tisztában vagyok az értékeimmel (csak úgy, mint a hátrányaimmal). Soha senkivel nem vagyok lenéző, sem pedig arrogáns, csak a monoton közlekedés közben ez ül ki a fejemre, holott alapjáraton inkább arra vagyok hajlamos, hogy lehúzzam magam a sárga földig. Jobb napjaimon elismerem az erényeimet, de nem tartom magam sokra :) Igazából kezdek már beletörődni, hogy sosem lesz olyan kis társaság, ahol otthon érezhetem magam, de talán nincs is rá szükségem. Én sem érzek kényszert a beilleszkedésre, sőt, nem is próbálkozok vele, csak amikor akaratlanul is ilyen szituba keveredek akkor jönnek ezek az érdekes észrevételek, és ezek elgondolkodtatnak :)

      Törlés
  10. Ha ez megnyugtat, engem valahogy mindig vonzottak a normális(nak vélt)tól nagyon "különböző" emberek. És szerintem azért páran vannak így. :]
    Ez a "hova tartozás" meg nálam mindig lóg a levegőben, mert sosem tartoztam egyetlen konkrét stílusban sem, én kicsit ilyen skizo vagyok ezen a téren, ahogy kelek reggel, úgy megyek el aznap, van hogy full Sailor Sallyben tolom, néha a tehenészlány a nyerő, máskor a full fekete, vagy az elegáns, vagy csak simán sportos.. :D
    Az meg, hogy azért néz le valaki esetleg, mert választékos vagy, az nem Téged, hanem az illetőt minősíti. Ez a baj egyébként a mai világgal, a nagy átlagnak nincs művelődés, nincs olvasás, a valóvilág meg a hőőőb*szod van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem az a lényeg, hogy az ember érezze jól magát a bőrében, és ha te pl. ilyen sokrétű vagy, és mindig valami más tetszik meg, akkor hajrá és légy bátran önmagad :) Ez szerintem tök jó dolog! :) Igazából azt hiszem, hogy a választékosságomat mindenki pökhendiségnek nézi, vagy gőgnek, vagy hogy nagyzolni akarok, holott nem, én szimplán ilyen vagyok és nem tudom letagadni magam.

      Törlés
  11. szerintem az, hogy mindenhonnan úgy érzed, kilógsz, azt jelenti, hogy igazi egyéniség vagy, és nem félsz megélni az ízlésed/kedved egyik formáját sem. én régebben pár évig próbáltam rocker lenni, meg akkor kizárólag olyan zenét is hallgattam, de aztán rájöttem, van, hogy rózsaszínre akarom festeni a körmöm, vagy idióta zenéket akarok hallgatni, stb, ami ebbe nem tartozik bele, de az is én vagyok. és igazából szerintem így sokkal szabadabban meg tudom élni azt aki vagyok, és nem szorítom magam korlátok közé.
    úgy érzem, aki hagyja teljesen kibontakozni az egyéniségét, azt biztos nem lehet sehova sem besorolni.
    az a baj szerintem, hogy az emberek alapvetően ennyire nem elfogadóak. pont az lenne a szép a dologban, hogy mindenki más, és mindenkit a maga teljességében lehet csak elfogadni.
    azért merem remélni, hogy sok olyan ember van, aki túllát az ilyen dolgokon, és teljes megismerésre törekszik, nem pedig beskatulyázásra. :) remélem valamennyire érthetően írtam le, amit akartam :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen érthető volt minden, és nagyon igazad van :) Azt hiszem én már olyan őszintén élem meg az egyéniségem, hogy pont ezért lógok ki mindenhonnan. Nem lehet beskatulyázni. Egyébként továbbra is szeretem magamat goth-nak nevezni, de azon belül is az egyéniségre próbálok törekedni és nem arra, hogy egy irányzat képviselője legyek. Az elfogadás fontos lenne, de sajnos tényleg ritkán kapjuk meg. Amikor viszont igen, akkor nagyon jól esik és zömében olyan emberektől kapom, akikkel később nagyon jóban leszek :)

      Törlés