2014. április 5., szombat

Amiktől falra mászom - Rosszul rögzült fogalmazási hibák

Rég volt már ilyen bejegyzés nálam, de mostanában megint volt pár idegesítő gondolat a fejemben, amit összegyűjtöttem. Köztudott rólam, hogy a helyesírási hibákért, nyelvtani bakikért nagyon tudok harapni, idegesít, ha valaki helytelenül használja a szavakat. Na de amikor még ráadásul rosszul is fogalmaz mellé, na azzal végképp ki lehet nálam verni a biztosítékot. Három példát hoztam most nektek, amiket az elmúlt pár napban/héten hallottam, és amiktől minden egyes alkalommal a falat kaparom kínomban, ugyanis sokan használják ezeket tévesen. Az első kedvencem a piros pöttyös labda szóhasználata. Hányszor hallhatjuk ezt, és milyen szépen berögzült az emberekbe ez a kifejezés, holott fogalmazás terén nem felel meg a valóságnak. Ugyanis a szóban forgó labda nem piros pöttyös, hanem piros alapon fehér pöttyös! Akárhányszor meghallom, hogy valaki piros pöttyös labdát szeretne, rögtön elönti az agyamat az idegesség, annyira zavar ez a rossz megfogalmazás. Az egyetlen, ahol ezt a kifejezést jól használják, az a piros pöttyös túrórudi, ott ugyanis valóban fehér alapon piros pöttyöket láthatunk. A labda viszont fehér pöttyös, és sajnos ez csak engem szokott zavarni :S
A másik kedvencem a fajtiszta kutya. Szokták ugye mondani a keverékekre, hogy nem fajtiszta. Kérdem én, miért nem fajtiszta? Apja-anyja kutya! Amire a kedves illető gondolt az a fajtatiszta! Mert az valóban nem mindegy. Egy keverék kutya nem lehet fajtatiszta, mert két külön fajtájú kutya keveredéséből született, de attól még fajilag a kutyák közé tartozik. A legbosszantóbb az, hogy néha tapasztalt kutyások is rosszul használják ezt a kifejezést, pedig tőlük elvárná az ember, hogy erre odafigyeljenek.
A harmadik, amire felfigyeltem az az aranyeső-aranyvessző témája. Bent az iskolában a gyerekekkel rendszeresen az aranyeső szót használjuk, mert ezt ismerik ők is, pedig a szép, sárga szirmú virág igazából aranyvessző, és szerintem ezt illene megtanulniuk a gyerekeknek, meg hát úgy mindenki másnak is. Jó, most ezen lehetne kukacoskodni, hogy ilyenen ne akadjak fent, de van egy kis rejtett autizmusom, és szeretem a dolgokat úgy nevezni, ahogy kell. Szóval szerintem aranyvessző, és nem aranyeső, még ha ez is a népszerűbb változat.
Ti ismertek még ehhez hasonló fogalmazási bakikat, amik titeket zavarnak?

16 megjegyzés:

  1. Én a piros pöttyös labdára mindig úgy gondoltam, hogy piros is, és pöttyös is :)
    A fajtatisztán még sosem gondolkodtam, pedig tényleg O.o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A labdás eset az én kukacoskodásom. Nekem az piros alapon fehér pöttyös labda :D

      Törlés
  2. A "fajtiszta" kutyára én is ki vagyok akadva, rendszeresen kijavítom az embereket.
    Egy másik vesszőparipám a "deviszont". Ilyen nincs, vagy de, vagy viszont. Együtt nem helyes.
    De amúgy érdekes az ilyesmi, mert tájegységben is vannak különbözőségek a szóhasználatot illetően.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos a fajtiszta kutyás dolog is erősen rögzült az emberekben, nehéz már átformálni a dolgokat. A deviszont szócskát én is sokszor hallottam, talán használom is, de ezzel pl. annyit nem foglalkoztam.

      Törlés
  3. Szerintem a piros pöttyös labda a piros, pöttyös labdából alakult ki...úgy, mint a mégis, aztán, meg ilyenek...
    A fajtiszta is valószínűleg egybeolvadt, de engem ilyen téren a rasszizmus zavar, ugyanis fajgyűlölőnek mondják, pedig mindannyian egy fajba tartozunk...a rasszok szerinti megkülönböztetés nem egyenlő a cigány/zsidó gyűlölettel...(ha már itt járunk...egyenlőre, egyelőre...én ettől kapok görcsöket még...)
    Az utolsó helyett én a hibás ragozást említeném, amikor is "csinálnák egy levest"...Én meg adNÉK egy nagy pofont annak, aki ezt így használja...(bácsikám folyton nákol, és én már automatikusan minden ige után odatűzöm, hogy NÉK...ő meg folyton morog, hogy ne kötekedjek...de sérti a fülemet...:S)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, lehet, de nekem az akkor is egy piros labda fehér pöttyökkel, és borzasztóan zavar, hogy mégis piros pöttyösnek mondjuk.
      Hm, a fajgyűlöletről ilyen kontextusban még nem is gondolkodtam el, pedig milyen igazad van.
      A nák/nék-es probléma is gyakori, igen, ezt én is szoktam javítgatni. A ragozás sokszor még a magyar ember számára is nehéz, nem hogy a külföldieknek, akik próbálják megtanulni a magyar nyelvet :D

      Törlés
    2. Én megértem a labdás dolgot is...de egy ovisnál szerintem ez nem feltűnő, és felnőttet még nem hallottam, hogy "piros pöttyös labdával" bármit is csinálna...ha véletlenül felnőtt mondaná valószínűleg az én fülemnek se esne jól, de a gyereknek el lehet nézni...
      Viszont a nák mindenhogy fáj...egyébként Lengyelországban az idegenvezetőnk egy lengyel csaj volt, aki magától tanult meg magyarul, mert érdekelte a nyelv meg a történelem, mert "lengyel-magyar barátság" elvűen nevelték...Szinte hihetetlen, DE sokkal nagyobb szókincse volt, helyesebb ragozása, és szebb szóhasználata, mint az igazi magyarok nagy részének...olyan szép választékosan beszélt, ha nincs borzasztó akcentusa (ugye a magyar nagyon pörrrgetős és e-betűs nyelv), akkor azt mondanám, hogy ősmagyar, akit egy hagyományőrző faluban neveltek (ahova még nem tört be a csi és az indokolatlan angol szóhasználat)...Most lehet hülyén hangzik, de olyan jól esett hallgatni...megtisztelő volt, és megnyugtató, hogy valaki még tud vele bánni - ráadásul egy külföldi...:o

      Törlés
    3. Nyilván nem egy 5-6 éves gyerkőcöt fogok letámadni azzal, hogy nem jól használja a piros pöttyös labda kifejezést XD És felnőtteknél sem kötözködöm, mert tudom, hogy ez az általános használata, csak amikor jobban belegondolok egyes szókapcsolatok miértjébe és hogyanjába, akkor ilyenek jutnak eszembe :P Aztán megragadok bennük és onnantól kezdve piszkálni fogják a csőrömet :P
      Nagyon érdekes volt olvasni az élményedet, főleg egy külföldi esetén. Én mindig azt hallottam, hogy a mi nyelvünket semmilyen külföldi nem tudja szépen megtanulni, de mindig lehet rá jó példát találni :) Én ennek csak örülök, habár azért elszomorító, hogy a mieink meg kevésbé ügyesek a magyar nyelvvel :(

      Törlés
  4. Ajaj, annyi ilyenem van, hogy össze se tudom számolni. Azért néhány:
    1. vesszőhasználat - nem csak helytelen, hanem abszolút olvashatatlan és értelmezhetetlen firkálmányokat tud eredményezni, pedig ez tényleg nem bonyolult.
    2. -ik-es igék ragozása - (eszem/eszek) ((najó, bevallom, ezt néha-néha én is elrontom))
    3. -nákozás - ezt már előttem is kifejtették
    4. bármiféle durvább helyesírási hiba, főleg: hosszú/rövid ékezetek (komolyan, mi az a kúltúra?? és hogy jut ez valaki eszébe??), j/ly (muszáj ly-vel, miért??? még bonyolultabb is leírni!)
    5. -ba, -be és -ban, -ben összekeverése - hát mégis, gondolkodjunk egy kicsit, mielőtt beszélünk, pláne ha írunk...

    (Amúgy a piros pöttyössel egyetértek a többi hozzászólóval. Szerintem arról van szó, hogy ez két külön jelző, mintha azt mondanánk, hogy 'fényes fekete'. Nem a fekete a fényes, hanem maga a tárgy. De persze ez vitatható. De hát ha a skót kockással és a kockás füzettel is megbarátkoztam, egy piros pöttyös ahhoz képest teljesen hihető:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyjából hasonló dolgok zavarnak téged is, mint minket. Én mondjuk hajlamos vagyok a szőrszálhasogatásra, de ez már legyen az én problémám :P

      Törlés
  5. Itt van még az "örömet okoz" is. Örömet szerzünk, nem okozunk. Bánatot lehet okozni.
    Rosszul vagyok még a "heggesztéstől", 2 g-vel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De érdekes, pedig ezt én is szoktam használni. Van benne logika erősen, de ez már bennem is úgy rögzült, ahogy leírtad. A hegesztéses problémával még nem találkoztam, de idegesítő lehet, az biztos :)

      Törlés
  6. Na, a kettes és a hármas rám is abszolút igaz, és harapok értük! A másik, ami még kiakaszt, hogy 'okoz' helyett az 'eredményez' szót használják. Pl. mellékhatást eredményez, holott az eredmény alapvetően pozitív dolog, így nagyon sokszor bizony csak az okoz a megfelelő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui., a megjegyzések eolvasása után: a 'de viszont' és az 'eszek' nekem is a halálom, de ha Kosztolányinál van 'de viszont', József Attilánál pedig 'eszek', akkor ez még mindig megbocsáthatóbb, mint a -nák meg a -suk/-sük :-) Mondom ezt én, a nyelvésznáci :-)

      Törlés
    2. Ja, és még egy beugrott: a 'nemcsak, ...hanem' helyett sok helyütt hallom már a 'nemcsak, ...de' változatot, ami szerintem angolról való tükörfordítás útján terjedhetett el ennyire, de számomra ez is egy idegesítő tényező :-)

      Törlés
    3. De jó, hogy te is így gondolod :) És ahogy elnézem rengeteg apró dolog van még, amin sokunk fennakad, de roppantul idegesítő rossz berögződések ezek, amiket baromi nehéz kigyomlálni. Az irodalomban azt hiszem elnézhetők ezek a hibák, de a hétköznapi, modern nyelvészetben már kevésbé.

      Törlés