2014. március 4., kedd

Kultikus filmek a gyerekkoromból - Végtelen történet


Ismét egy nosztalgikus bejegyzést hoztam nektek az egyik nagy kedvencemről, a Végtelen történetről. 10 év körül lehettem, mikor láttam, és rögtön elvarázsolt. Hogy miért? Mert ez tényleg igazi mese. Tudjátok mi keserít el leginkább a mai mesékben, meg gyerekműsorokban? Hogy már nincs meg bennük az a gyermeki varázs, mint ami régen volt. Csúnya, idétlen figurák böfögnek és vihognak végig fél órát, ami előtt a gyerek elbambul, közben pedig semmilyen téren nem gyarapszik, csak sorvad az agya. Bezzeg ezek a régi jó kis mesék még mennyi mindennel gazdagítottak minket! Csodás volt a történetük, a szereplők szerethetőek és példaértékűek, és az egész mozit belengte egy csodálatos hangulat, amitől úgy éreztük, hogy a hátunk mögött tudjuk hagyni a hétköznapokat, és egy kis időre királylányok, tündérek, sárkányölő lovagok, vagy bármi mások lehettünk. Mennyire hiányoznak ezek a mai világból. A gyerekek túl hamar felnőnek, nem tudnak játszani, nem tudnak kitalálni semmi fantáziadús dolgot, így az életük száraz és sivár lesz, mi pedig mint egy letűnt kor hírnökei szörnyülködünk azon, hogy hová fajult ez a világ. Mert a gyerekek már nem használják a fantáziájukat. Készre gyártott, agyon csicsázott játékokat kapnak, amik nem mozgatják meg az eszüket, nem készteti őket semmi az alkotásra, kreativitásra, nem olvasnak könyveket sem, így pedig meg sem ismerhetik Fantázia ország csodás birodalmát. Pedig milyen nagyszerű hely is az!
Mikor ezt a filmet néztem tisztán emlékszem, hogy én magam is benne akartam lenni a történetben, csak úgy, mint Bastian. Azt akartam, hogy értem is eljöjjön egy szerencsesárkány és a hátán lovagolva bejárhassam egész Fantáziát és megismerhessem ennek a varázsvilágnak minden szegletét.


Hogy mi teszi ezt a filmet nagyszerűvé? Az egyszerűsége, és az emögött megbúvó mély, bölcs tartalom. Mert habár meséről beszélünk, ez nem csak egyszerű gyerekmese, hanem tanmese a javából. Mert a varázslatos helyszín és a bájos szereplők mögött egy nagyon is komoly dolog búvik meg, mégpedig az, amit fent is említettem; a gyerekek már nem akarnak belépni ennek a birodalomnak a földjére, elfelejtik Fantázia országot, és ez nagyon nagy baj. Egy gyereknek minden szabad percét ott kellene töltenie. Én is ott töltöttem, nem az okos telefonomon lógva, vagy a gép előtt. Játszottam, álmodoztam, mindenfélének képzeltem magam és ettől lett gazdag a fantáziám. A mai gyerekekből mindez nagyon hiányzik. Most, mikor újranéztem ezt a mesét olyan erővel ütött szíven ez a tudat, hogy szinte depressziósnak éreztem magam... a Csöppnyi Császárnő most biztos megint beteg, mert az emberek már nem hisznek sem benne, sem az országában. De azért bízom benne, hogy a mi generációnk, akik látták ezt a filmet (is), majd megnézetik a saját gyerekeikkel, vagy gyerek ismerőseikkel, mert ezeknek az üzeneteknek nem szabad kárba veszniük. Meg kell ismertetni a kicsikkel azt, hogy ezek az igazi mesék milyen jók és milyen remek érzés együtt izgulni a szereplőkért, felfedezni a fantázia adta végtelen lehetőségeket.
Ebben a filmben konkrétan mindent imádom. Továbbra is a kedvenceim a bűbájos maszkok és bábok, ezektől annyira élet-szagú lesz minden, semmi modern technológia, csakis az emberi kreativitás látszik a filmen. Imádom a mondanivalóját, de erről többet nem írok, mert elég hosszan taglaltam eddig is. Imádom, hogy párhuzamosan zajlik a Fantázia világában és a jelenben, hogy Bastian sorról sorra fedezi fel micsoda erő lakik benne, és hogy igenis ő is számít, ő is sokat ér, hiszen rajta múlik egy egész ország sorsa. A film elején látható könyvtáros kifakadása pedig mintha csak az én számból hangzott volna el.


Ezen kívül van még valami, ami miatt örökre belopta magát a szívembe ez a történet; a Csöppnyi Császárnő a valaha létezett leggyönyörűbb, legbűbájosabb karakter volt, akit valaha is láttam. Mikor Atreju megérkezik hozzá és megláthattuk őt emberi valójában nekem elszorult a torkom anno. Olyan fájdalmasan szép ez a kislány, olyan törékeny, olyan bánatos, hogy szinte elszégyelltem magam, amiért ilyen helyzetbe sodorták őt azok a gyerekek, akik nem hittek benne. Pontosan úgy éltem át ezt a mesét, mint maga Bastian. Mintha én is ott lettem volna, és ez a mesék igazi varázsa! Hogy beszippantanak, szinte tudtod nélkül, te pedig elmerülsz a varázslat csodás világában, ahol minden lehetséges. Ezt kellene többeknek átélni, és nem csak a gyerekeknek! Én a felnőtteknek is nagyon ajánlanám a mesét, mint orvosságot, mert tényleg gyógyítani tud.


Amit pedig nem hagyhatok ki eme film kapcsán az maga a könyv, amiből készült. Michael Ende fantasztikus író. Aki szereti ezt a filmet, annak kötelező elolvasni a könyvet is, mert még szuperebb élményt nyújt (hiszen a könyv mindig jobb, de attól még a film is remek). Ende úr olyan szakértelemmel, olyan alapossággal írta meg ezt a történetet, hogy tényleg igaz rá - nem lehet letenni. Elkezded az első oldalt, és onnantól kezdve nincs megállás. Imádom mind a filmben, mind a könyvben, hogy nem csak a klasszikus mesefigurákat ismerhetjük meg belőle, hanem csupa fantázia lényt is, akik tényleg egyediek. Némelyik persze kissé félelmetes, vagy taszító, esetleg furcsa, de én mégis oda vagyok értük, mert különlegesek. Könyvben ez a kreatív élmény még intenzívebb. Ende úrtól egyébként nagyon tudom ajánlani mindenkinek a Momo című mesterművet, ami szintén nagy bölcsességekkel van tele mesés köntösbe bújtatva. Szerintem az a könyv az egyik legremekebb alkotás a világon, szorosan utána pedig a Végtelen történet jön.
Igazából ennél a filmnél nagy elemzésekbe nem tudok menni, mert itt nem az a lényeg, hogy kapunk egy jó kis történet szálat, amit végig kell követni és végül jön a hepiend. Mert itt nem az a lényeg, hogy Atreju eljusson a Csöppnyi Császárnőhöz, hanem az, hogy Bastian és vele együtt mi is rádöbbenjünk arra, hogy a fantáziánk hatalmas erővel ruház fel minket, és hogy igenis mindenre képesek vagyunk, csak hinni kell benne.
A történetnek egyébként van egy második része is, ami nagyjából megpróbálta követni a könyv fonalát, de nem teljesen sikerült neki. Harmadik része is van, de az már totális katasztrófa, így aki teheti inkább csak az első részt nézze újra és újra és újra. Mert csodálatos.

10 megjegyzés:

  1. A filmet nagyon szeretem mind a mai napig, de a könyvvel hadilábon állok. Valahogy a felénél mindig beleunok, de egyszer akkor is elolvasom végig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mind a film, mind a könyv remekre sikerült, de nálam mindig a könyv kap több pontot, mert többet ad. Az eleje tényleg nehezen indul be, de utána megállíthatatlan. Remélem egyszer elolvasod, mert nagyon megéri :)

      Törlés
  2. Fiatalkorom meghatározó könyve volt, nagyon szerettem :) Ideje lenne újraolvasni, ahogy sok minden mást is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én elég gyakran visszatérek a régi kedvencekhez, amikor éppen nincs olyan könyv a polcokon, amit szívesen elolvasnék.

      Törlés
    2. Ó, nálam a rukkolának köszönhetően halmokban állnak az olvasatlan könyvek :)

      Törlés
    3. Nálam is van most pár olvasásra váró könyv, de néha vannak ínséges időszakaim, mikor semmi újdonságot, semmi érdekeset nem találok. Olyankor jó visszatérni a már bevált imádottakhoz :)

      Törlés
  3. Az első részét imádom, könyvben is. A második rész már azért inog itt-ott. A harmadik résznek meg csak a zenéjét találtam meg, az még sötét rejtély, hogy van-e egyáltalán.
    Na, megyek, meghallgatom a betétdalt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első rész a legjobb a filmek közül. A második próbálta követni az elsőt, de szerintem nem sikerült olyan jól, és a könyvtől is többször eltér. A harmadikról pedig jobb, ha nem nyilatkozom, mert botrányos lett. Próbáltak harmadjára is meglovagolni egy témát, de nem sikerült nekik.

      Törlés
  4. A betétdal jár a fejemben, és úgy érzem ,a közeljövőben újra kell majd néznem ezt a remeket :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha jó újranézni ezeket a meséket és kicsit újra gyereknek lenni :)

      Törlés