2014. január 26., vasárnap

Kipurcanva - az elmúlt napok hajszája

Hejhó!
Megint egy kissé elmaradtam a blogolással, kicsit sűrűn alakultak a programjaink.
Mamámról eddig semmi érdemeleges hírt nem kaptam, bent fekszik a kórházban és kezelgetik a lábát. Kiderítették milyen bacik vannak a lábában, arra próbálnak neki adni valamit, bár az érszűkületével ugye nem tudnak mit kezdeni. Remélem ha anyu meglátogatja valamikor, majd beszámol arról, mi újság vele. De amennyire tudom jó kezekben van és a körülményekhez képest jól érzi magát. Azt nem tudni meddig tartják bent, de remélem mikor hazajön már jobb állapotban lesz, némi plusz kilóval kiegészülve.
Aztán a héten kaptam egy kis csomagot Katytól, amit már nagyon vártam, mert azt mondta, hogy mikor meglátta egyből arra gondolt, hogy mennyire passzol hozzám. Nos, nem tévedett, ugyanis az ajándéka 100%-ig Szilvis ^^


Egy szép lila karkötőt kaptam tőle, ami ametisztekkel van díszítve :) Ez az egyik kedvenc ásványom, úgyhogy minden téren telitalálat volt a választása. Sajnos télen nem nagyon fogom tudni hordani, mert ilyenkor be vagyok öltözve Michelin gumiemberkének, de tavasszal és nyáron le sem lehet majd rólam robbantani :)


Aztán a hetünk jóformán arról szólt, hogy nem volt egyetlen szabad percünk sem. Szegény Viktor vagy fogorvosnál ült, vagy ledolgozta azokat az órákat, amikor a doki miatt előbb el kellett jönnie a melóból, úgyhogy minden nap külön jöttünk haza és nagyon rossz volt :( Hétfőn táncórán voltam, kedden és csütörtökön Réka jött át hozzánk, hogy befejezzük a duónkat (ami sikerült is, úgyhogy jupééé!), szerdán volt egy pici időnk délután/este pihengetni, de sajnos annyit ért, mint halottnak a csók. Pénteken értekezlet volt nálunk a melóban, és hamarabb el lettünk engedve, úgyhogy fél 4-től fél 6-ig a szóló táncomon dolgoztam. Már akkor eléggé lefáradtam, mert 2 órán keresztül gyakoroltam megállás nélkül, és az egyetlen pihenőm az volt, hogy mikor Viktor hazaért átmentünk anyumhoz, hogy befesse a hajamat. Aztán 8-ra hazaértünk, és én onnantól kezdve hajnali fél 1-ig a szólómon dolgoztam.


Komolyan nem vagyok normális. Ez így cirka 6 és fél óra intenzív tánccal töltött idő volt, ami azért történt, mert másnap szombaton bemutattuk a produkcióinkat a tanárunknak. Én, mivel maximalista vagyok nem bírtam volna úgy odaállni a többiek és a tanárom elé, hogy nincs kész a szólóm, ezért a végkimerültségig hajszoltam magam és próbáltam összerakni a táncomat. Kb. 2-3 órán keresztül még egész eredményes voltam, jó mozdulatok jutottak eszembe, de a vége felé a testem teljességgel kimerült, az agyam viszont csak pörgött és pörgött, én pedig képtelen voltam leállni. Persze már semmi érdemleges nem jutott eszembe, de nem bírtam volna úgy álomra hajtani a fejemet, hogy 15 másodpercnyi rész maradjon hátra a szólómból, ami még nincs kész. Így aztán valamit összeügyködtem fél 1ig, miközben már nem is tudom hányszor roskadtam a székembe, hogy én ezt nem bírom tovább. A szemem mázsás súlyúnak tűnt, de az a hülye agyam továbbra is kattogott. Olyan szinten szakadt rólam a víz, hogy hihetetlen, nullára vettem a fűtést és kitártam az ajtót, Viktor szegény majd megfagyott, de én meg lángoltam. Mikor fél 1-re elkészültem az utolsó mozzanattal is, élőhalottként zuhantam a székembe. Boldog voltam, de totálisan túlhajszolt. Nagyon nehéz az új szólóm, telis tele bonyolult mozdulatokkal, a második része eléggé gyors is, sok benne a rázás és a közben végzendő egyéb mozdulat, ami nem csak testileg, de idegrendszerileg is szörnyen leterhel. Ezután már csak néztem ki a fejemből és kb. az ájulás környékezett. Émelyegtem, rosszul voltam, fáradt voltam, de az agyam továbbra is pörgött, megfájdult a fejem, én meg legszívesebben jól fejbe kólintottam volna magam, csak szűnjön már meg az állandó kattogás odabent. Pihenni akartam, de nem tudtam. Még a koreó elkészülte után is azon járt az eszem, hogy 1-1 mozdulatot miként finomíthatnék, miként módosíthatnék kreatívabbra, de addigra már a testem felmondta a szolgálatot. Viktor jól le is szidott, amiért ennyire túlhajszoltam magam, de hát ez van, én ilyen vagyok. Gyorsan lefürödtem (csak 2x akartam eltaknyolni a kádban és 2x törölközés közben), aztán Viktor betámogatott az ágyba, én pedig mint egy zsák krumpli dőltem el. Azt hittem, hogy amint vízszintesbe helyezkedem azon nyomban elalszom, de nem, mert a hülye fejem még mindig pörgött, én meg azt hittem megőrülök. Ezen közben rájöttem arra is, hogy a több órás nagyon intenzív mozgás miatt a szívem infarktus közeli állapotba került, olyan szinten verte a bordáimat, hogy komolyan azt hittem nem kelek föl reggel. Rettegtem, hogy nem tudom lecsillapítani a dobogást, és hogy nem fogok tudni pihenni. Próbáltam légzőgyakorlatokkal, meditációs eszközökkel lecsillapítani felturbózott szervezetemet, ami sajnos sokáig nem sikerült, de fél óra szenvedés után éreztem, hogy kezd lecsillapodni a ketyegőm és a fejem is kezd súlyosabb lenni. Előtte még gyorsan kértem egy fájdalomcsillapítót Viktortól, mert szét akart hasadni a fejem, de utána úgy bealudtam, mint aki kómába esett.
Másnap reggel 8kor arra ébredtem, hogy olyan szintű izomlázam van, hogy nem érzem egyetlen porcikámat sem. Konkrétan úgy bedurrant minden izmom és ízületem, hogy mikor ki akartam kelni az ágyból a lábaim összenyeklettek alattam. Szerencsére kis idővel utána már talpra tudtam állni, utána pedig Viktor bevitt a munkahelyéig, ahonnan még picit utaznom kellett a tanárnőm lakásáig. 10-re értem oda, így lehetőségem volt látni a kezdő csoportot, megismerkedni az újakkal, meg persze láttam a többiek munkáit. Persze miután mindenki produkcióját végig néztem egyszer rohantam át a másik szobába gyakorolni a szólómat. Ez részben a hülye maximalizmusom is, meg az, hogy előző este már túlságosan kimerült állapotban próbáltam alkotni, és néhány mozdulat kiröppent a fejemből. Gyorsan megnyitottam a másik gépen a zenémet és amíg a tanárnőm a többiek szólójával/duójával foglalkozott, addig én gyakoroltam, és gyakoroltam, és gyakoroltam. Falatnyi helyem volt csupán, de nem akartam úgy kiállni mindenki elé, hogy nem vagyok összesedett és preciz. Reménytelen vagyok, tudom. Mikor a duónkra került sor természetesen kiderült, hogy egy rövidke rész elpárolgott a fejünkből, úgyhogy ha majd jön Réka gyakorolni át kell beszélni, hogy mi maradt ott ki, de öszességében jól fogadták a többiek a produkciónkat. A zeneválasztáson meglepődtek, mert eléggé populáris dalra táncolunk, viszont az üzenete teljesen átjött a táncunknak mindenki számára, aminek piszok mód örültünk :) Néhány apró tanácsot kaptunk, de összességében nem sok tennivalónk van már a duóval, csak a kigyakorlása és a tökéletesítése. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert rövid idő alatt hoztuk össze és agyaltunk rajta rendesen, de megérte, mert mind technikailag, mind mondandó terén sikert arattunk. Atán jött a szólóm. Olyan szinten rettegtem, hogy valamit el fogok felejteni, hogy megint patakzott rólam a víz, izzadt a tenyerem, nagyon izgultam. Nem azért, mert a többiek előtt kellett táncolnom, azt már megszoktam. Na de hogy minden a helyén legyen, ne felejtsek el semmit és mindent megfelelő sorrendben táncoljak el már annál nagyobb kihívás volt. Tudni kell, hogy a szólóm elég hosszú, 6 perc 6 másodperces, szóval rendesen meg kellett töltenem mozdulatokkal, és mivel haladó vagyok, olyan mozgásokat várnak el tőlem, amik a szintemhez passzolnak, tehát változatosnak és kreatívnak kell lennem, mindemellett ki kell töltenem ezt a hosszú időt élvezhető, látványos tánccal. Nem egyszerű feladat. Persze a gyors résznél elrontottam, úgyhogy azt a fejezetét újrakezdtem a táncomnak. Aztán a gép nem akarta lejátszani a számom végét, így a telefonomról nyomtam végig, aztán mikor végeztem megint a tavalyi néma csönd fogadott. Ettől egyébként mindig egy kicsit elbizonytalanodom. Azt hiszem, hogy nem tetszik nekik, amit csinálok, vagy hogy béna vagyok, vagy hogy nem néz ki jól rajtam egy mozdulat, stb. Idén egy tényleg extrém zenekombinációval indulok, szokatlan dolog dubstepre táncolni, és erre természetese szokatlan mozdulatok is jöttek elő belőlem. Konkrét megerősítést ugyan nem kaptam, hogy ügyes voltam, de a magam részéről elégedett voltam a táncommal, az ötleteimmel, és a színészi játékomra még amúgy is lesz időm rágyúrni. Van egy lassú rész, mikor szejtelmeszen szompolygok (ezen mindenki egyöntetűen felröhögött :D), szóval oda még ki kell találnom valami performance-jellegű dolgot, de összességében itt is csak apróbb változtatásokat javasoltak, apróbb tanácsokat kaptam. Tanárnőm megjegyezte, hogy a kezeimet ugyan nagyon szépen használom, de az ujjaimmal is sokféle gesztust tudnék még kifejezni. Ez eddig lemaradt és tök jó ötlet, úgyhogy beleveszem mindenképp a táncomba. Aztán mondták, hogy a rázásaim lehetnének változatosabbak is. Bevallom, egyetlen alap rázást használtam csak végig a zene folyamán, mert tavaly az egyik zsűritagtól megkaptam, hogy az én alkatommal nem túl szerencsés, ha intenzívebb, kombinálatbb rázásokat használok. Most igyekeztem megfogadni a tanácsát, de tanárnőm fel volt háborodva ezen a kritikán és megerősített abban, hogy eszem ágába ne jusson leredukálni a rázásaimat alapra, mert nagyon sok jó technikát ismerek és tudok kivitelezni szépen (sokat én magam tanítottam a csoport többi tagjának, néhányat pedig magának a tanárnőmnek is), és ezeket bátran alkalmazzam is. Nem érezte jogosnak a tanárnőm ezt a kritikát, és bevallom jól esett a felháborodása, meg hogy ennyire biztatott, hogy igenis mutassam meg, hogy mit tudok. De összességében itt is azt tapasztaltam, hogy jóformán nem nagyon kellett hozzászólni semmi a táncomhoz, tehát akkor nagyjából jó lesz. Hát, ahhoz képest, hogy kb. 2 nap alatt dobtam össze az utolsó napokban (a tavalyi fogadalmam ellenére, ejnye-bejnye), egész jól összehoztam :) Most egy kicsit jobban érzem magam, hogy túl vagyok a nagy bemutatkozón, és hogy van egy majdnem tökéletes koreográfiám. Természetesen bele fogom építeni azokat a dolgokat a táncomba, amiket tanácsként kaptam, de olyan 95%-ban kész vagyok :) Egek, de jó volt ezt leírni :D 
Szóval kemény hét áll mögöttem. Ma is érzem magamon az elmúlt napok hajszáját, de a kötelező házimunkán és főzőcskézésen kívül semmi mást nem csináltam ma, mert nagyon kell már egy kis punnyadás. Innentől kezdve csak pihengetek, punnyadgatok, filmezek, meg ilyesmik. Azt hiszem mindezek után megérdemlek egy kis pihenést, hiszen utána tovább kell gyakorolnom a versenyig. Ja, és lassan neki fogok állni a kosztümömnek is, arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle :D Még az Obiba el kell néznem láncokért, meg kell melltartó alapot vennem (sima fekete melltartó, amire rávarrom a vásárolt szép anyagokat és kidíszítem), meg valami fejdíszt kéne kitalálnom, illetve a bindiket is el kell készítenem. Hát, ez megint elég sok melónak tűnik, de végülis 3 hetem van az elkészítésükre. Ha minden nap 1-2 órát szánok rá + gyakorlás, akkor el fogok készülni. Most érthető módon ez tölti ki a mindennapjaimat. Tavaly is sikeresen szerepeltem ugyan, de idén azt szeretném, ha semmibe nem tudnának belekötni - se a táncomba, se a kosztümömbe. Mondjuk a táncommal tavaly se volt sok probléma, inkább a ruhám kapott negatívabb kritikákat (Barbi emiatt kapott vérszemet :P). De most idén a ruhámra és a kiegészítőimre is sok időt fogok fordítani, és tőlem telhetően szép leszek a színpadon :)
Természetesen mindent meg fogok majd mutatni, nem csak a ruhákat és a kellékeket, de a lehetséges színpadi sminkemet és frizurámat is. 
Most pedig fogom magam és pihenek gyorsan sokat :D

8 megjegyzés:

  1. Huha, azért ez nem semmi! Jó pihenést kívánok!: ) Amúgy mi az hogy egy táncban bizonyos rázához nincs meg valakinek az alkata? Mármint én úgy tudom ez kifejezetten telt lányok táncolják, szóval elképzelésem sincs, hogy mihez itt milyen alkat kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát kemény volt, az biztos.
      Nos, igazából ez úgy volt, hogy az első szólómba nagyon sokféle rázást raktam, mert ezerféleképpen lehet csinálni. Az egyik zsűritag szerint viszont a rázások bizonyos fajtái nem előnyösek számomra, mert az alkatom nem passzol hozzá. Magyarul szerinte egy duci lánynak nem kéne sokat ráznia magát a színpadon, mert az gusztustalan. Ez volt a lényege annak, amit mondott, persze finom és lágy köntösbe csomagolva. Tanárnőm pontosan a te véleményeden volt, én viszont elbizonytalanodtam. Fogok belerakni rázásokat a mostani szólómba is, de óvatosabban fogok velük bánni, mert ez a tanács azért megmaradt bennem. Persze itt nem táncos szemszögből lettem bírálva, hanem mint nő, tehát szimplán nem jött be neki az, hogy telt idomú létemre kiálltam táncolni (és még jól is csináltam).

      Törlés
  2. Huhh, hát jól kikészítetted magad :) de az tök jó, hogy haladtál, és főleg jól haladtál.
    Szerintem egy ilyen, szubjektív véleményre semmiképp ne adj, főleg ne táncos szempontból. Megértem, hogy elbizonytalanodtál, magamat ismerve én sem felejteném el egykönnyen... de abból, hogy valakinek nem tetszettél, semmit nem lehet tanulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy ahogy mondod. Totál ki voltam, de még most is érzem magamon. Jó lesz így dolgozni menni :S
      Igazából ebben a sztoriban az bosszant, hogy nem, mint táncos bírált, hanem mint nő. És ezt a fajta szubjektivitást egy zsűritag nem tehetné meg, mert az, hogy én alkatilag nem tetszem neki egy dolog. De ha tisztességesen letáncolom, amit kell, akkor azt véleményezze. Igyekszem nem túlzottan magamra venni ezt, de most, hogy felvilágosítottak ezzel kapcsolatban, azért nehéz túllépni rajta. De azért köszönöm a kedvességed :)

      Törlés
  3. Nemcsak megláttam a karkötőt, hanem magam készítettem, a másik blogomon is kint van:

    http://djkatydesign.blogspot.hu/2011/12/amethyst-magic.html

    A ruhát és a sminket-frizurát pedig nagyon várom, biztosan gyönyörű leszel :-) Amúgy pedig nem vagy normális, ennyit gyakorolni!!! Tessék jobban odafigyelni magadra :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ne haragudj, akkor még nagyobb becsben fogom tartani! Imádom a kézzel készített ajándékokat :)
      Hát, majd igyekszem kihozni magamból a lehető legjobbat, meg gyakorolgatok sokat a fellépés előtt. A megjelenést is nagyon le tudják ám pontozni, szóval az utolsó hajam szálának is jól kell majd állnia :P
      Ja, amúgy igen, tényleg nem vagyok normális, de ez van, ha valaki maximalista, és mellette mániákusan imád táncolni :) De ilyet többet nem csinálok, igyekszem jobban odafigyelni magamra :)

      Törlés
  4. A karkötő gyönyörű, te meg ne foglalkozz a kötözködőkkel, és ne hajtsd agyon magad, mert az nem tesz jót hosszú távon. :-(
    Annyira irigykedem ilyenkor amúgy mindig, mert nekem sosem lenne bátorságom kiállni közönség (heh, még 1 ember elé se) táncolni. A tavalyi vidit nézegetve ámultam-bámultam. Szóval minden elismerésem. :)
    A komplett fellépődijáznodról (ezt most jól megaszontam) én speciel várok képeket, csak hogy mégjobban irigykedhessek. xD És ne izgulj, minden sikerülni fog! Én drukkolok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és igazad van, ezentúl megpróbálok ésszel gyakorolni, szóval nem hajtom már túl magam :)
      Nem egyszerű egyébként kiállnom a színpadra több okból is. Egyrészt nem lehet rajtam szemüveg, így semmit sem látok. Másrészt oké, hogy a színjátszó miatt sokat voltam színpadon, de színészkedni is más, mint hastáncolni. Persze egy kicsit könnyíti a dolgot, hogy szerepeltem már mások előtt, de azért még így sem könnyű egy új dologban kiállni mások elé. De amúgy nem sokra emlékszem az egészből, a testem ösztönösen csinálta a táncomat, az agyam alig fogott fel az egészből valamit, annyira izgultam :D
      Rendben, mindent meg fogok mutatni, ami a fellépéshez lesz ^^

      Törlés