100 kérdés - 71-80-ig

71. Szoktál csúnyán beszélni?

Leginkább soha. Nagyon kényes vagyok a csúnya beszédre, igyekszem  is elkerülni, és ez az esetek 99%-ában sikerül is. Persze néha velem is előfordul, hogy csúnyán beszélek egy századmásodpercig, de olyankor gyorsan rá is csapok a számra, mert nagyon utálom magam az ocsmány szavakért. Én úgy gondolom, hogy egy igazi hölgy ízlésesen, választékosan és minden körülmények között szépen beszél, márpedig ebbe a káromkodás nagyon nem tartozik bele. Tudom, így sajnos közel nem vagyok annyira vagány, mint azok a nők, akiknek minden második szava b.meg és g.ci, meg ehhez hasonló nyalánkságok, de hát ez van, régimódi, konzervatív, ódivatú csaj vagyok. Ha akarnék se tudnék ilyen ordenáré módon beszélni másokkal, mert annyira idegen ez a közlésmód a természetemtől, hogy kínzás számba menne nálam a dolog. Igazából elszomorító, hogy a mai világban az a Jani, aki kocsisokat megszégyenítő stílussal "társalog", és mások ezért még menőnek is tartják, illetve azt is borzasztónak tartom, hogy egyes emberek káromkodásbéli szókincse gazdagabb, mint az alap szókincse, amivel úgy normálisan el tudna beszélgetni embertársaival. De sebaj, mert ha a kulturált kommunikáció nem is megy neki, legalább 25 féle módon tudja elküldeni a kedves érdeklődőt melegebb éghajlatra. Gratulálok fiam, üljön le, egyes. 


72. Dolgoztál már? Ha igen mit?

Igen, két helyen dolgoztam eddig, mint gyógypedagógiai asszisztens. Sajnos mindkét helyről elküldtek olyan indokkal, mint pl. nem vagyok minden típusú gyerekhez berakható (azaz nem tudok mit kezdeni az erüket vagdosó muzsikusokkal, akik bármelyik pillanatban beléd vághatják a nagy kést), vagy hogy én csak egy kedves, aranyos kislány vagyok, aki nem tud a súlyosan sérült gyerekekkel bánni. Hát, ez van. A mostani munkahelyemen pont most járt le a próbaidőm, egyelőre nincs panasz rám, teszem a dolgom. A közvetlen kolléganőm nagyon aranyos és segítőkész, sőt, az egész tanári kollektíva az, rögtön befogadtak. Szóval annak ellenére, hogy a gyerekek itt sem egyszerű esetek, azért itt lényegesen jobban érzem magam, mint bárhol másutt, ahol eddig megfordultam.

73. Milyen diáknak tartod magad?

Mivel nagyon szerettem az iskolát és szerettem is tanulni, jó diák voltam. Figyeltem az órákon, szinte sosem lógtam (maximum számtech-ről, mert onnan lehetett, de el is lettünk engedve, szóval tiszta a lelkiismeretem :P), szorgalmasan készültem a dolgozatokra és tiszteltem, becsültem az oktatóimat. Számomra ez alap volt. Én nem tudtam volna azt tenni, mint sok más osztálytársam, hogy hébe-hóba bejárok, hogy megmutassam magam a tanároknak, meg hogy felfrissítsem az arcmemóriájukat. Nem, én becsülettel jártam iskolába, és igyekeztem jó tanuló lenni. Nem mondom, hogy minta diák voltam, mert nem én voltam az éltanuló az osztályban, viszont benne voltam az első háromban és erre mai napig büszke vagyok :) 


74. A kedvenc színed jellemző rád?

Nos, aki még nem találta volna ki, a kedvenc színem a lila :P És úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok tekintetben jellemző is rám, legalábbis néhány hozzá társított tulajdonságot különösen a magaménak érzek.
"A lila színt, mely a kék és a piros keveréke, jellemzően a királysággal, a hatalommal társítják. Ez a szín szimbolizálja az erőt, a hatalmat, a fényűzést, a luxust. Megjeleníti a becsvágyat, a nagyravágyást, a bölcsességet, megfontoltságot, méltóságot, kreativitást, alkotóképességet. Reprezentálja a varázslatot és a mágiát. A lila spiritualitást, nemességet, kreativitást, jólétet, előkelőséget, nosztalgiát, ünnepélyességet, titokzatosságot, gyászt, büszkeséget, bűnbánatot, vallásosságot szimbolizál." Ez úgy 99%-ban stimmel is, de a becsvágy és a nagyravágyás nem tartozik a tulajdonságaim közé. A többi azt hiszem illik hozzám.



75. Melyik parfüm a kedvenced?

Egyelőre nincs kedvenc parfümöm, de álmodozom arról, hogy egyszer találkozok Az Illattal, amibe beleszeretek és leragadok nála :) Most jelenleg Dita von Teese - Rouge parfümjét használom, meg különleges alkalmakkor ugyancsak tőle az Erotique-ot. 


76. Hiszel a természetfeletti dolgokban? Van rá példa?

Teljes mértékig hiszek bennük, mivel nem egyszer tapasztaltam a létezésüket. Példákat most nem hoznék fel.


77. Mennyire jók a megérzéseid?

A sikerrátám 99%-os, ha lehet így fogalmaznom. Iszonyatosan erős megérzéseim vannak, és legtöbbször be is jönnek, de szinte félelmetes, hogy mennyire pontosan. Engem már csak Viktor tud felül múlni, mert neki az enyémeknél is durvább megérzései vannak, csak az a baj, hogy neki mindig a rossz dolgokra éleződik ki a megérzése, és olyankor elkezd ideges lenni. Ha ezt észreveszem rajta rögtön tudom, hogy valami baj lesz. Persze sokszor utólag jövünk erre rá. Ami engem illet, nekem minden téren vannak megérzéseim, melyekre minden körülmények között hallgatok, mivel még nem nagyon fordult elő, hogy becsaptak volna. Néha persze akadt olyan, hogy valami nem jött be, amit megéreztem, de ez nagyon ritkán fordul elő.


78. Mit gondolsz a hajléktalanokról?

Egyik részem szánja és sajnálja őket, másik részem meg azt mondja, hogy úgy kell nekik. Igazából kislány koromban (lehettem vagy 14-15 éves) lerombolták naiv, ártatlan képzeteimet a szegény, éhező, sanyarú sorsú hajléktalanokról. Mentem az iskolába, mikor megláttam az egyik forgalmasabb csomópontnál ülni egy hajléktalant, a kezében egy tábla volt, amire azt írta: "Éhes vagyok". Én, a segítőkész, ártatlan kislány odamentem hozzá és átnyújtottam neki a szendvicsemet, mely aznapi egyetlen ennivalóm volt, mégis úgy gondoltam, neki nagyobb szüksége lesz rám. Erre a papika felnézett rám, a kezemben lévő szendvicsre meg úgy bámult, mintha legalábbis egy kötegnyi bűzlő angolnát szorongatnék, majd közölte, hogy pénzt adjak neki, ne kaját. Na már most, ha valaki azt írja ki a táblájára, hogy éhes, akkor ételt adok neki. Aki éhes, az nem válogat, és főleg nem pénzt kér, hanem örül, ha kap pár falat ennivalót. Egy világ omlott össze bennem. Én, aki segíteni akartam ilyen csúnyán át lettem verve és le lettem szólva. Nagyon rosszul esett. Azóta nem adok se pénzt, se élelmet egyetlen hajléktalannak sem, egyrészt mert működik a hajléktalan maffia, másrészt ezen emlékem miatt. Pedig mai napig, mikor meglátok egy csapzottan öltözött, szomorú tekintetű öregurat elkezd szorítani a mellkasom és képes lennék baromi nagy őrültségeket csinálni (pl. volt, mikor elfantáziáltam arról, hogy adok egy 5ezrest egy hajléktalannak, hogy feldobjam a napját, vagy hogy valamelyiknek adok egy tányér süteményt, amit én készítettem, esetleg meghívom valahová vacsizni, hogy ne éhezzen legalább egy este), de aztán legyőzöm ezen késztetésemet és magam elé idézem a szendvicses manust, aztán rögtön el is megy a kedvem az adakozástól. És ezzel az a baj, hogy biztos vannak a világban olyan hajléktalanok, akik rászorulnának a segítségre, de a sok rossz tapasztalat miatt az emberek bizalmatlanok velük és már nem akarnak segíteni. Meg nem tudják ki az, aki tényleg rászorul, és ki az, aki a maffia zsebébe játszik. 


79. Milyen álmaid háza/lakása?

Nos, ha sok szabadidőm lenne, akkor egy vidéki, emeletes kertes házat szeretnék nagy virágoskerttel, téli kerttel, kutyussal és falra futó rózsákkal :) Belül rusztikus hangulatot tudnék magamnak elképzelni - világos, pasztell színek, meleg, barnás-bézses árnyalatok, krémszínek, rengeteg fa bútor és hatalmas ablakok, hogy minél több fény áradjon a lakásba :) Szeretnék egy mini japán kertet is, mert gyönyörű, és szeretnék egy akkora konyhát, ahol tényleg birodalmam úrnőjének érezhetem magam :P 


80. Mennyire vagy házias?

Régen nem voltam az egyáltalán, mivel édesanyám mellett soha nem kellett semmit csinálnom. Egy ideig ő szerette végezni a házi munkákat, aztán mikor már szüksége lett volna segítségre, én voltam hozzá túl kényelmes, és ezt mai napig szégyellem. Mikor megpróbálkoztam volna valamivel, annyira sokáig szöszöltem vele, hogy anyu inkább megcsinálta helyettem. Vagy mikor kitakarítottam semmi nem volt, jó, nem voltam elég alapos, és főzni sem tudtam. 21, 22 éves korom környékén kezdtem háziasabb lenni, mikor Viktorral komolyra fordultak a dolgok köztünk, mára pedig igazi konyhatündér és remélhetőleg jó háziasszony lettem. A takarításban mondjuk annyira nem jeleskedem a porallergiám miatt, de főzni tényleg jól tudok, és igyekszem mindig rendet tartani magunk körül. Ez egyedül Viktor asztalán nem nagyon szokott megvalósulni :P Szóval mostanra kifejezetten házias lettem, és rájöttem, hogy élvezem rendben tartani az otthonunkat, főzőcskézni, pakolászni, hogy kellemes körülmények között élhessünk. Bizony a semmiből indultam, mert igazi elkényeztetett királykisasszony voltam. Anyu mindig idézi tőlem, amit régebben mondtam: "Királylánynak neveltél!" Ez volt anno a válaszom arra, ha nem akartam, vagy nem tudtam besegíteni a ház körüli teendőkbe. Na azóta a királylány is felvette a gumikesztyűt és kezébe vette a fakanalat, és egész jól megállja a helyét a háziasszony szerepében is. Attól még lehet királylány :P És tudom, hogy ez nem olyasmi, amire büszke lehetek, de ez is én voltam - nem vagyok tökéletes ember, követtem el hibákat. Ha tehetném visszamennék az időben és mindenben édesanyám segítségére lennék, de sajnos azok az idők elmúltak, én pedig maximum annyit tehetek, hogy Viktornak és magamnak megfelelő körülményeket biztosítok. Persze anyu sem marad ki a dolgokból, mert ha sütök-főzök valami finomat, ami új és ő még nem kóstolta, vagy olyasmi, amit nagyon szeret, akkor viszek át belőle neki, de persze mai napig telefonálok, ha elakadok a főzésben, vagy a takarításban. Ciki, nem ciki, így van, viszont szerintem ez is olyan kedves, bensőséges dolog. Még mindig tanulok, mert közel sem vagyok profi háziasszony, de élvezettel tanulom ennek az egésznek a csínját-bínját :)