Kötelező karácsonyi kipurcanás

Reni írt nemrég egy bejegyzést a karácsony körüli hajszáról. Vicces, én is pont a napokban készültem hasonló bejegyzéssel, mert bent a kollégákkal sokat beszélgettünk az ünnepi készülődésről. mindenki süt, főz, takarít, fejvesztve vásárol az utolsó pillanatban, és egyedül én, meg egy másik kolléga voltunk azok, akik laza vállrándítással kezeltük a dolgot. Elvégre miért kellene az ünnepnek az idegbajról szólnia? Nem értem miért érzik az emberek kötelességüknek, hogy bizonyos dolgokat karácsony előtt feltétlenül elvégezzenek, miközben az idegösszeomlás szélére sodorják magukat. Ez a bejegyzés az élményeimből táplálkozik, amit én tapasztaltam a saját köreimben, és jótanácsként írom le őket, hogy az ünnepeket tényleg ki tudjuk élvezni hajhullás, sírás, kimerültség és ingerültség nélkül.

Nem kell egy hadseregnek való ételt készíteni!

Ez olyan tanács, amit idén én magam is szeretnék megfogadni. Sokaknál látom, hogy a karácsony számukra egyet jelent a konyhában robotolással, és csak azért, hogy csillogtathassák főzőtudományukat, 8 féle ételt készítenek, amibe nem csak energia terén roppannak bele, hanem anyagilag is. Semmi értelme annak, hogy túl sok féle ételt főzzünk, mert úgy sem lesz annyi ember, hogy elfogyassza, és gondolom nem akarjuk 4-5 nappal később is a karácsonyi vacsora maradékát fogyasztani. Mert oké, hogy finom, meg különleges, de azért jó a változatosság. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ilyenkor a rokonok is ellátnak mindenféle földi jóval a látogatások után, legalábbis mi mindig kapunk édesanyámtól is, meg más rokonoktól ennivalót, akkor meg minek törje magát az ember? Kinek bizonyítsa, hogy micsoda remek szakács? Vannak más ünnepek is az évben, ahol szintén lehet remekelni, ilyenkor pedig gondolkodjunk kicsit reálisan, mert annak semmi értelme, hogy az egész napunkat a konyhában robotolva töltsük, nem lesz időnk pihenni, elkészülni, és feszültsen, stresszesen, meg holt fáradtan állítunk be a családhoz. 

Süteményből bőven elég 1-2 fajta!

Ez is tipikus karácsonyi baki. Miért kéne süteményből is olyan sokfélét, meg hatalmas adagokat készíteni? Mert ha egy mézeskalácsról van szó, akkor azt mondom, oké, legyen egy jó adag belőle, mert eláll és később is elfogy, de mikor rakatra gyártja az ember a krémes sütiket, és még anyutól-nagyitól-keresztanyutól-szomszéd nénitől is kap egy tányérkával, akkor az egész csak ránk rohad és megy a kukába. Fölösleges. Süssünk olyan sütiket, amiket a családból senki más nem készít, abból se sokat, próbáljuk kiadagolni, hogy miből mennyi az ideális, mennyire fogják fogyasztani, és aszerint dolgozzunk.

Nem kell a szomszéd néni macskájának is ajándékot venni!

Megüt a guta, mikor valaki minden egyes embert meg akar ajándékozni, akivel valaha egy légtérben tartózkodott. Minek? Ez az ünnep a családról, a közeli szeretteinkről szól, bőven elég a rokonokat és a közeli barátokat meglepni. Szép és jó dolog, hogy sok embert szeretünk, és hogy mindenkire gondolni akarunk, de nincs az a rengeteg pénz, ami az ember összes barátjára elég lenne. Én úgy gondolom, hogy a családot illik megajándékozni, de ez lehet akár jelképes ajándék is, hiszen nem az a lényeg, illetve a közeli barátoknak valami kis csekélység, de azért minden emberkének venni/adni valamit, akivel jóban vagyunk kicsit költséges dolog lenne. Nem hiszem, hogy hatalmas sértődés lesz abból, ha nem kap az összes ismerősünk ajándékot.

Nincs kőbe vésve, hogy Hilton-ná kell varázsolnod az otthonodat karácsonykor!

A másik dolog, amitől az emberek ilyenkor kikészülnek az, hogy nekiállnak nagytakarítani. Nem azt mondom, hogy az ünnepeket koszos lakásban várjuk, de azért túlzásba sem kell esni. Én nem tudom ki találta ki azt, hogy karácsony előtt ablakot kell pucolni, de romoljon meg az összes befőttje és lépjen legóra! Mekkora hülyeség már ez is! A vendégek úgy sem azt nézik, hogy mennyire fénylik az ablakunk, és ami engem illet, én nem szeretnék a mínusz 3 fokban kint lógni az ablakban. Természetesen szépen kitakarítunk, mint úgy általában minden héten, de mértékkel csináljuk. Én speciel nem fogok nekiállni függönyt mosni (pláne mert még nincs is :D), sem pedig ablakot pucolni, ugyanis közvetlenül karácsony után nagy esőzésekre számíthatunk, annál meg semmi nem bosszant jobban, mikor a fáradtságos munkám fölöslegesnek bizonyul. Szerintem mindenki akkor nagytakarítson, amikor jónak látja, ne pedig azért, mert karácsony lesz. 

Nem kell felvásárolni az egész bevásárlóközpontot!

Nem attól leszel figyelmes és jó ajándékozó, hogy kisebb vagyont hagysz a pénztárnál, mivel a karácsony nem az ajándékokról szól! Aki másként gondolja, az nem érzi át ezt az ünnepet! Véleményem szerint néhány apróság bőven elég azoknak, akiket szeretünk, vagy ha van valami, amire nagyon vágynak azt meg lehet venni, de ha valakiről tudjuk, hogy mondjuk egy csomag zokninak, vagy egy pár új kesztyűnek örülne igazán, akkor ne vegyünk mellé egy méregdrága parfümöt is, csak hogy elegendőnek ítélhessük meg a rá költött pénzt. Ez hatalmas nagy baromság. Mindenkinek olyan ajándékot kell választani, amiről tudjuk, hogy örülne neki, és nem baj, ha az az ajándék olcsóbb, mint a többieké, hiszen az illető úgy sem a másokét fogja nézni, hanem a sajátjának fog örülni.

Zárd ki az embereket magad körül!

Gyakori eset, hogy egyes emberek utolsó pillanatban kényszerülnek bevásárolni, mert előtte nem volt idejük rá, és mikor elérnek az üzletekhez már a zsongó, tolongó tömegben kénytelenek hánykolódni, mikor már senki nem figyel a másikra és megy mindenki, mint a tank. Ez egy nagyon nehéz és kellemetlen szituáció, sajnos elkerülhetetlen, mert last minute vásárlók mindig lesznek, viszont ha mi is közéjük tartozunk, nem muszáj átmennünk vadulós vásárlóba, aki ész nélkül közlekedik. Próbáljunk odafigyelni magunkra, ha már mások nem teszik és próbáljunk türelmesebbek lenni, mint a többi ember, mert ezzel sok idegességtől óvhatjuk meg magunkat. Ha pl. a bevásárlóközpontban elállják az utadat valami elől ne akarj áttolakodni, inkább zárd ki a környezetedet és különülj el mindenkitől. Ne hagyd, hogy a zsongás rádragadjon, inkább próbálj meg egy jelképes burkot emelni magad köré, amivel kizárod a zajos embereket magad körül. Te is oda fogsz jutni a polchoz, csak kicsit várni kell, és így nem fog veled a vén nyanya rikácsolni idős hölgy nézeteltérésbe keveredni. Szóval legyünk kicsit türelmesebbek másokkal, de legfőképpen önmagunkkal szemben.

Mértékkel fogyasszunk!

Igen, tudom, hogy az anyu töltött káposztája a legfinomabb a világon, és hogy a mama süti a legomlósabb bejglit, meg a keresztanyukád olyan jól fűszerezi a halászlevet, és különben is, ott van még a sok rokon, akik szintén a te kedvedért fosztották ki a Tesco húsrészlegét, de nem kell degeszre tömnöd magad, hogy utána liszteszsákként dőlj el a kanapén. Meg kell tanulni nemet mondani az ünnepi időszakban is. Engem pl. rendszeresen biztatnak rokonlátogatáskor a vendéglátók, hogy egyek ebből is, meg abból is, sőt, vegyek még egyszer, meg még egyszer, de nemet mondok rá, mert nagyon jól tudom, hogy ha összezabálok mindent, baromi rosszul leszek utána, és hiába volt olyan finom az a husika, később már átkozom a percet is, mikor lenyeltem belőle az utolsó falatot. Szerintem ha egy család vacsorára, vagy ebédre hivatalos karácsony alkalmából, akkor úgy is minden ételből lesz fogyasztva valaki által, nem kötelező minden fogást mindenkinek megkóstolnia. Én mindig kiválasztok egy ételt, amiből annyit szedek, hogy jóllakjak és esetleg még egy szelet süti is elférjen bennem, aztán ennyi. Igen, ott fog gőzölögni az asztalon a sült hús, és lesz még újabb tál kocsonya, meg még egy hajórakománnyi sütemény, de muszáj határvonalat húzni, különben csúnya dolgok lesznek belőle.

Ne hagyd az utolsó percre a készülődést!

Ez is tipikus hiba, amibe sokan - főleg mi, nők - beleesnek. Velem is megesett, nem is egyszer. Elhúzódott a konyhatündérkedés, mert nekem még meg kellett sütnöm két adag kuglófot, és még ki kellett díszítenem a mézeskalácsokat, aztán mikor készen lettem azt vettem észre, hogy kb. negyed órám van elkészülni, azaz letusolni, hajat mosni, felvenni a szép ruhámat, sminkelni, körmöt lakkozni, hajat beszárítani, és aztán még eszembe jut, hogy ikszipszilonzének még nem csomagoltam be az ajándékát. Iszonyatos stresszhelyzetet tud teremteni, mikor pont önmagunkra nincs elég időnk, és az egész napunk azal telt, hogy a konyhában robotoljunk, vagy csomagoljunk, stb. Most is van még három nap karácsonyig. Be kell osztani, hogy vasárnap ezek és ezek a feladatok várnak rám, hétfőn még ezek, kedden meg még délelőtt talán az utolsó simítások, de a délután már tényleg arról szóljon, hogy készültök az ünneplésre, kicsípitek magatokat, díszítetek, meg ehhez hasonlók. 

Nem szabad az ünnepi hangulatot a kapkodással megölni. A karácsony csodálatos ünnep, a legszebb dolog a világon, de ezekkel nagyon el lehet rontani. Nincs is rosszabb, mint idegesen, feszülten, kapkodva beállítani a szeretteinkhez, akik hozzánk hasonlóan le vannak strapálva, és mire oda jutunk, hogy ünneplés, legszívesebben mindenki csak egy jó alvásra vágyna. Kerüljük el ezt, és próbáljuk élvezni ezt a szépséges ünnepet! Én idén be fogom tartani a saját tanácsaimat és nem vállalom túl magam, nem is idegeskedem semmin. Ahogy lesz úgy lesz, a családom mindenhogy örülni fog nekem :)