2013. november 3., vasárnap

Jól vagyok

Nem tudom észre vettétek-e, de az utóbbi időben nem panaszkodtam egészségügyi problémákról. Vicces, mert nekem is csak most jutott eszembe - eltüsszentettem magam, és akkor gondoltam arra, hogy jé, hosszú idő óta ez az első alkalom, hogy az egészségem egy pici ingadozást mutatott. Nem tudom pontosan mióta van ez így, de úgy érzem már jó ideje. És csodás érzés, hogy most már vissza kell rá gondolnom, és nem most történik meg velem. Nagyon jó érzés, hogy mindez a múlté. Végre nem abból áll az életem, hogy vizsgálatról vizsgálatra járok, hogy újabb és újabb gyógyszerekkel kell tömnöm magam és hogy állandóan kellemetlen diagnózist kapok. És hogy mi történt velem, amitől így megváltozott az életem? Nos, azt hiszem ez összetett dolog. Első sorban igyekeztem betartani az orvosok utasításait - beszedtem azokat a pirulákat, amiket felírtak. Fintorogtam rájuk persze, de beszedtem. Mondjuk ez is már jó ideje volt, és azóta kétszer is új adagot kellett volna kérnem, mégis itt vagyok - épen és egészségesen, és nem estem vissza. Persze ezzel nem az orvosok szaktekintélyét szeretném aláásni, mert nyilván a gyógyszerek is nagy szerepet játszottak a mostani állapotomban. Az viszont tény, hogy a gyógyszerek mellett más dolgokra is odafigyeltem, amiket viszont igyekeztem állandóan betartani, és amik szintén hasznomra váltak. Ilyen például az, hogy elkezdtem kicsit egészségesebb életmódot folytatni. Heti rendszerességgel mozgok, sokkal több időt töltök a szabadban (a hideg idő beköszönte ebben sokat segített), sokkal kevesebb cukrot és pékárut fogyasztok, viszont megnöveltem a zöldség-gyümölcs bevitelemet és nem spórolok az egészségemmel. Nem múlik el nap, hogy ne gyakorolnám a táncolást, ami nem csak a testemet, de a lelkemet is felfrissíti. Laktóz mentes étrendre váltottam, ami szintén nagyon jót tett (ez persze az orvosok érdeme is), továbbra is gallon számra iszom a folyadékot, és minden nap edzésben tartom a tüdőm. Ezek az élettani változások határozottan nagyot lendítettek rajtam. Viszont ami a legnagyobb segítségemre volt, az a pozitív hozzáállás. Közhely, de így van. Emlékszem mennyire le voltam törve anno a sok rossz hír hallatán, mennyire kedvetlennek, életuntnak, gyengének éreztem magam. Aztán egyszer csak szokásomhoz híven elvágtam ezt a fonalat, és úgy döntöttem, kapja be a sok betegség és kórság, rajtam ugyan egyik sem fog ki! És elhatároztam, hogy igenis boldog, kiegyensúlyozott, normális életet fogok élni, mint a többi ember. Előzőleg is sikerült már, most is menni fog. Persze voltak közben buktatók, lelki traumák, de azok is megoldódtak. Tényleg nagyon igaz, hogy ha az ember lelkileg rendben van, akkor az kihat a fizikai állapotára is, és vissza. Amióta nem görcsölök bizonyos dolgokon, azóta valahogy minden sokkal jobb. Itt van pl. a munka. Nincs egyszerű dolgom a sérült gyerekek közt, pláne mert új helyen is vagyok, de úgy döntöttem, hogy átkódolom az agyam egy új üzemmódra. Tudatosítottam magamban, hogy bizony ők nem véletlenül vannak itt, nem véletlenül vannak problémáik, nekem pedig megértőbbnek és türelmesebbnek kell lennem velük. Igaz, nap végére rendesen elfáradok, de a lelki stressztől akkor is megkíméltem magam. Régen sok minden idegesített, sok mindenen felhúztam magam, mostanra viszont szimplán lazítok és nyugodtabban állok a dolgokhoz. Amíg az emberben sok a feszültség, nem is tud gyógyulni. Elfogadtam a munkámat, elfogadtam, hogy olyan, amilyen, és próbálom szívvel-lélekkel, jól csinálni. Ezen kívül próbálok nagyobb hangsúlyt fektetni az emberi kapcsolataimra is. Régen szörnyen elszeparáltam magam másoktól, a saját önsajnáltatásom mocsarába süllyedve ültem azt várva, hogy mikor csap belém egy újabb villám. Aztán ahogy elkezdtem nyitni a régi és az esetleges új barátok felé, máris jobban éreztem magam. A szeretteim megnevettettek, örömet hoztak az életembe, támogattak, bátorítottak, és igyekeztek mindenféle módon elfeledtetni velem mindazt, amiből kimászni készültem. Sokszor a puszta figyelemelterelés is jót tett, vagy egy kettesben töltött találka egy kellemes teázóban, vagy étkezdében. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem görcsölök már azon, kinek vagyok fontos, és kinek nem. Nem érdekel, hogy hány barátom van, és nem szándékozom mindenkinek megfelelni. Amikor ezer felé próbáltam szakadni, csak én sínylettem meg a dolgot. Most úgy vagyok vele, hogy akik szeretnek, azok elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, aki pedig nem, azért nem tudok mit tenni. Boldog vagyok, hogy egy szűk, de annál hűségesebb és kitartóbb társaság továbbra is a barátom. Hihetetlen, hogy mennyit segített rajtam a szeretteim támogatása. Sokszor elég volt a puszta tudat, hogy igen, van, akire számíthatok, van, akinek fontos vagyok, és máris jobban éreztem magam. És persze igyekszem továbbra is a legfontosabb filozófiám szerint élni - az élet szép, én pedig igyekszem meglátni benne mindazt, ami mosolyt csalhat az arcomra. Nem idegeskedek önmagam miatt, csak élem az életem úgy, ahogy jónak érzem, és nem foglalkozok olyasmikkel, amik lehúzhatnak a mélybe. Nem szabad sokat agyalni. Én régen állandóan a problémáimon kattogtam, de ezzel csak azt sikerült elérnem, hogy bepánikoltam és még rosszabbul éreztem magam, mint azelőtt. Most szimplán hagyom, hogy a sorsom sodorjon magával. Ja, és ami nagyon fontos - mindig teszek valamit a lelki békémért. Egyre többször érzem szükségét annak, hogy relaxáljak, meditáljak, vagy bármi más nyugtató, kellemes tevékenységet végezzek. Régen ezeket elpocsékolt időnek éreztem, mert amíg én egy lágy zenére lazítok, addig beindíthattam volna egy mosást, megfőzhettem volna, kitakaríthattam volna, stb. Na erről is leszoktam. Igenis kell az a kis idő, amit a belső békénk egyensúlyban tartására szánunk. Igenis kell, hogy néha nagy levegőt vegyünk és félre vonuljunk csak magunkkal foglalkozni. Kellenek az illatos, habos fürdők illóolajokkal és mécsesekkel. Kellenek a forrón gőzölgő, illatos teák és a könyvekbe mélyesés puha párnák közé huppanva. Kell az, hogy néha behunyt szemmel élvezzük az ablakunkon kopogó eső muzsikáját. Mert nem csak a testünknek, de a lelkünknek is szüksége van a feltöltődésre. Már nem sajnálok magamtól semmit. Nem tartogatok egy finom bort, mondván majd máskor jó lesz - igenis felbontom és az esti mozizásnál elkortyolgatom. Meg ehhez hasonlók. Szóval két dolgot tanultam meg ez idő alatt - én vagyok az első helyen, és igenis megérdemlem az önmagamra szánt időt. A másik pedig, hogy semmin nem szabad görcsölni. Hagyom, hogy az érzelmek átfollyanak rajtam, akár a víz, mely lételemem, közben pedig elmerülök a békességben és a harmóniában, amit én teremtettem magam köré. Jó így élni.

8 megjegyzés:

  1. De örülök, hogy ezt olvashattam rólad! Én is így élek már egy ideje, és sokkal jobb, hogy nem veszek minden bajt halálosan komolyan, és emellett mindent megteszek az egészségemért. Csak így tovább! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nekem pedig jó érzés tudni, hogy törődtök velem :) Igazad van, a fölösleges stresszelés és idegeskedés csak gondhoz vezet. Mióta nyugodtabban kezelem a körülöttem lévő dolgokat, minden jobban alakul az életemben.

      Törlés
  2. Örülök, hogy jól vagy, csak így tovább! :)
    A relaxálós résznél nagyon bólogattam olvasás közben, nekem is ez az egyik támpillérem, amióta észre vettem, hogy mégsem olyan időpocsékolás, mint aminek eddig gondoltam. Nagyon sokat tudnak az ilyen és ehhez hasonló apróságok segíteni - nem csak a pillanatnyi hangulatunkon, hanem tényleg hosszútávon az egészségünkön is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem :)
      Való igaz, sokan szenvednek attól, hogy sajnálják az időt a pihenésre, feltöltődésre, pedig nagyon is fontos. Ahogy te is írtad, hosszú távon is jó hatásuk van, úgyhogy érdemes ezekre időt szánni. Amióta így élek, én is sokkal kiegyensúlyzottabb vagyok minden téren.

      Törlés
  3. Örülök, hogy jobban vagy, és visszaigazolást adtál arról, amit már régóta mondok, hogy ha más szemszögből nézi az ember, akkor ki tud kecmeregni a problémáiból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a pozitív életszemlélet tényleg csodákra képes :)

      Törlés
  4. Ez nagyon jó hír:) Örülök, hogy minden rendben veled!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, én is nagyon örülök neki :)

      Törlés