2013. október 29., kedd

Guillermo del Toro




Tim Burton és Hayao Miyazaki mellett Guillermo del Toro az egyik kedvenc rendezőm. Az utóbbi időben elég sok filmjével találkoztam, és nagyon kedvelem az érdekes, szürreális, mondhatni beteg fantáziáját. Mindig az olyan filmek vonzanak, amik kilógnak a sorból, amik nem múló emlékké válnak csupán, hanem elgondolkodtatnak és valami újat mutatnak. Ez a mexikói rendező valami egészen más fantázia világgal rendelkezik, amit imádok. Eleinte szokni kellett, mert sokszor tényleg kifejezetten groteszk az, amit a vásznon látok tőle, de nem baj, végre valaki, aki nem áll be a sémák közé, hanem mer valami egyedit alkotni. Az első élményem vele kapcsolatban a Faun Labirintusa volt, legalábbis ez volt az a film, ahol felfigyeltem rá. Mikor először láttam nagyon nem tetszett, és most sem mondom, hogy az egyik kedvenc filmem, mert én egy érdekes, sötétebb hangulatú tündérmesére számítottam, helyette kaptam egy brutális, háborúval tarkított dolgot, amibe némi gyermeki fantáziát is belecsöpögtettek. Határozottan emlékszem, hogy nem tetszett tőle ez a film, pedig még Oscar-díjat is kapott. De nem azért nem tetszett, mert nem jó, hanem mert mesére számítottam, és egy teljesen más, elvont világot kaptam helyette. Olyan világot, amiben habár vannak mesés elemek, de mindezt beleszövik a való életbe, és így teljesen más hangulatot kapunk. Nem mondom, hogy megkedveltem ezt a filmet, de kétség kívül nyomot hagyott bennem, ami rég nem történt meg velem. Aztán közben rájöttem, hogy nagy kedvencem a Hellboy 1-2 is az ő keze munkája, bár ezt a második részben le sem tagadhatná. Azok a tipikus groteszk szörnyek és maszkok mind nagyon jellemzőek rá. Guillermo del Toro valamiért nagyon szereti eltüntetni a szemeket az arcról, és azt máshová helyezni (pl. a Faun Labirintusában az emberevő szörnyike, aki leharapta a tündérek fejét, vagy a Hellboy 2-ben a Halál angyala, akinek a szárnytollain voltak a szemei). Habár beteges a fantáziavilága, szép lassan megbarátkoztam azzal, hogy neki ilyen fura, elvont a képzelete, és hogy a tündérmeséket is sötétebb hangulatban ábrázolja. Kicsit egyébként az eredeti Grimm mesékre emlékeztet a stílusa, ahol mint tudjuk közel nem volt annyi mézes-mázos széptevés, mint a Disney mesékben, hanem nagyon is durva, brutális dolgokon mentek keresztül a szereplők. Na Guillermo del Toro nekem olyan, mint egy modern Grimm testvér. Az ő nevéhez fűződik az utóbbi idők egyik kedvence számomra, a Mama. Annyira érdekes és annyira újszerű volt az, amit ott is alkotott, nekem borzasztóan tetszett. Igaz, hogy azt a filmet egyedül továbbra sem vagyok hajlandó megnézni, mert kifut belőlem a vér tőle, de egyszerűen annyira imádom ennek a hapsinak az elmeroggyant stílusát, hogy nem tudok vele leállni. Az Árvaház című filmben is benne van a keze, amit szintén imádtam. Ebben ugyan nincsenek látványos szörnyek, hanem lelki oldalról közelíti meg a közönséget. Imádtam, hogy egész végig paranormális jelenségekkel próbálták elfedni a valóságot, aztán a végén minden a helyére kerül. Nagyon drámai volt a végkifejlet, egészen ledöbbentem rajta, de baromira tetszett. Aki nem látta, annak nem lőném le a poént, mert igazán érdemes megnézni. Egyszóval, nagyon kedvelem Guillermo del Toro stílusát, ő is egyike lett a kedvenc rendezőimnek. Aki szereti az újszerű megközelítéseket, az elgondolkodtató, kőkemény lélektani dolgokat és néha még a szürreális látványvilág is belefér az életébe, annak nagyon ajánlom, hogy a fent említett filmek közül nézzen meg párat, mert nem fog bennük csalódni.

4 megjegyzés:

  1. O hogy nem hallottam én eddig a Faun Labirintusáról. Meg kell néznem, néztem róla trailert jónak tűnik:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, pedig elég híres film, én is csodálom, hogy még nem hallottál róla. Nézd meg, mindenképpen érdemes, bár nekem egy kicsit durva volt. Neked talán jobban fog tetszeni :)

      Törlés
  2. A Faun labirintusa egyszerűen zseniális! Mindenkivel megnézetném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ízlések és pofonok, nekem egy kicsit durva élmény volt, de kétségkívül zseniális :)

      Törlés