2013. október 26., szombat

30 napos Harry Potter kihívás - 5. rész

Mi volt szerinted a sorozat legszomorúbb pillanata?

A könyvek olvasása során nagyon sok szomorú pillanatot éltünk át, melyek között nehéz "rangsort" állítani. Sirius halála volt az első, ami mellbe vágott, hogy Harrynak még az egyetlen élő, nemrég felbukkant rokonát is el kell veszítenie. Aztán jött Dumbledore, akiről senki nem gondolta volna, hogy valaha is meg fog halni. Az utolsó részben pedig csak kapkodtam a fejem, a könnyeim pedig ezrével potyogtak. Hedvig halála volt az egyik, amin igazán kiakadtam, de persze Fred, Tonks és Lupin elvesztése és szíven ütött (Dobbyé valamiért nem). Mégis, akinek a halála teljes sokkhatás alá sodort az Pitoné volt. És nem is igazán a halála akasztott ki, hanem az, hogy kiderült róla az igazság, és még csak esélye sem volt megmutatni a világnak, hogy minden, amit tett egy jó célt szolgált. Mikor elolvastam a Herceg meséje című fejezetet csak ültem az ágyon, bámultam ki a fejemből és képtelen voltam felfogni, hogy ez most tényleg megtörtént. És hiába volt ellenszenves Piton a könyvek kezdete óta, egy kis hang végig azt mondta a fejemben, hogy vigyázz, ne ítélkezz, mert lehet, hogy meg fogsz a végén lepődni. Hát meg is lepődtem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy beteljesült, amit sejtettem anno. A karakter, akit kezdetektől fogva utált mindenki, aki a legtöbb olvasóból ellenszenvet váltott ki és akinek pontosan ez is volt a célja olyan fordulatot hozott a történetbe, ami lelkileg igazán kikészített. Először ledöbbentem, utána pedig átjárta a lelkemet a szomorúság, majd egyfajta méltóságteljes elismerés. Na és arról sem szabad megfeledkezni, hogy mi motiválta Pitont mindarra, amit mindvégig tett a háttérből - hogy hiába gondoltuk gonosz, rosszindulatú, mogorva alaknak, egész életében egyetlen nőt szeretett hűségesen, és ez a szerelem még a halálon túl is kitartott. Na azt hiszem ez volt az a pont, ahol tényleg eltört nálam a mécses. Mivel romantikus alkat vagyok, ezért az ilyen jelenetek nagy hatással vannak rám. Itt volt egy karakter, akit mindenki negatív figurának ismert, aztán kiderült róla, hogy igazából jófiú, és a modora ellenére nagyon is képes volt szeretni, nem is akárhogy. Azért valljuk be, úgy szeretni egy nőt, hogy tudja, sosem lehet az övé, nem kis dolog. És miután Lily meghalt, Piton szerelme nem múlt el iránta, mert az igazi, őszinte szerelem örökké él a szívünkben.


4 megjegyzés:

  1. Pont így voltam én is, és amúgy Dobby halála azért nem érintett meg, mert sosem szerettem, sőt, számomra kifejezetten idegesítő karakter volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ebben teljesen egyet értünk. Dobbyt valamiért legszívesebben mindig felrúgtam volna, nekem ő egy idegesítő kis vakarcs volt. Pedig értettem én, hogy szerethető karakter lett volna, de valamiért nem tudtam megszeretni.

      Törlés
  2. Örülök, hogy csinálod ezt a kihívást, titokban már vártam is :)

    Én bírom Dobby-t, amikor felbukkant, engem is idegesített, de később nagyon megkedveltem. Viszont Hedvigen én is kiborultam. Mindketten olyanok, hogy nem is akartam elhinni, hogy ezt most miért. Piton meg... az döbbentett le igazán, hogy visszagondolva így az utolsó szemrebbenése is értelmet nyert.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez a kihívás sokáig várt rám egy szöveges dokumentumban, de most, hogy nekiálltam előre sajnálom, hogy egyszer vége lesz. A Harry Potter az a téma, amit soha nem tudok megunni :) Kéne már játszanom a Pottermore-ral is, csak mindig elfelejtem :D Piton meg... hát igen, minden összeállt a végén, minden értelmet nyert. Én szóhoz sem jutottam akkor.

      Törlés