2013. szeptember 1., vasárnap

Filmélmények - amit mostanában láttam

Elég sok filmet megnéztem az utóbbi időben, ezekről szeretnék egy kis beszámolót írni.



Első körben az egyetlen mozis élményemről a legújabb Percy Jacksonról írnék pár sort. Igaz, hogy amikor aktuális volt megemlítettem, de most szeretnék kicsit részletesebben is írni róla. Mivel imádtam az első részét, nem is volt kérdéses, hogy a másodikat is meg fogom nézni, és nem bántam meg. 3D-ben néztük, bár bevallom ennek nem láttam okát, ugyanis habár látványos filmről van szó, nem volt sok 3D-re alkalmas jelenet. Egy sima, hagyományos mozizás is tökéletes élményt nyújtott volna, így azt a jó pár száz forintot fölöslegesen fizettük ki a 3D-ért. A történet egész hű maradt a könyvhöz, aki olvasta, az szerintem hasonló véleménnyel van róla. A modern világba átültetett ógörög mitológia továbbra is pazarul lett kitalálva, egyáltalán nem kelt gagyi hatást, tényleg szépen egymásba simul a két világ, teremtve ezzel egy harmadikat, ami amolyan köztes hely a félistenek számára. Sok új karakter is feltűnik, mint pl. Tyson, Percy küklopsz féltestvére, Calrisse, Árész lánya, és az egyik kedvencem, Hermész, az istenek hírnöke. Anabeth is jobban kezd hasonlítani a könyves valójához, kicsit kiszőkítették és begöndörítették a haját (kár, hogy állandóan össze van fogva és így alig látszik belőle valami), Gorver pedig hozza a szokásos szatíros poénjait. Én mondjuk hiányoltam Pierce Brosnant Kheiron szerepében, szerintem remek és nagyon impozáns volt, de gondolom már nem volt kedve félig lójelmezben rohangászni egy ifjúsági filmben. Összességében ez egy remek kalandfilm, a 3D-t nem ajánlom, mert nincs értelme, a sztori jó, a szereplők hozzák a szokásos formájukat, egyszóval megéri a mozit.


A második filmem a Lorax című animációs kis mese volt, amit Azrail blogján szúrtam ki, és mivel kedvelem az ilyen gyerkőcöknek szóló meséket, gondoltam megnézem. Hát, sajnos nekem nem igazán jött be. Ez az alternatív világ, meg a környezetvédelem azt éreztette velem, mintha egy gyenge Wall-E koppintást látnék, és őszintén bevallom, a háromnegyedétől fogva már csak átpörgettem, hogy lássam a végkifejletet (nem mintha nem lett volna egyértelmű). Szerintem ez a mese nyugodtan kimaradhat az ember életéből, mert sajnos nincs benne az a báj és kedvesség, ami az ilyen mesékben meg tudná fogni az embert.



A harmadik film szintén mese kategóriába sorolandó, de valószínűleg mindenki hülyének néz majd amiatt, hogy ilyeneket nézek. A legújabb Barbie filmről van szó, a Mariposa és a tündérhercegnőről. Tudom-tudom, jócskán kinőttem már ebből a kategóriából, de nem tehetek róla, imádom a Barbie filmeket! Remegve várom mindig az új megjelenéseket, és szerencsére elég hamar le is tudom tölteni őket, úgyhogy hamar meg is néztem. Sajnos az utóbbi időben a Barbie filmek nem igazán tettek a kedvemre, kicsit erőltetettek és gagyik voltak (jó, tudjuk, hogy amúgy is gagyik, de ezek a gagyibbnál is gagyibbak voltak :D). Nem tetszettek a sztorik, sem a dalok, túlmodernizálták az egészet csak azért, mert a mai gyerekek is efelé változnak, de szerencsére ezzel a filmmel visszatért a jó öreg, kedves Barbie stílus, ami már annyira hiányzott :) Igaz, a technika fejlődésével Barbie arca egyre inkább megváltozik, lassan úgy néz ki, mint egy anime figura, ami mondjuk engem nem zavar, csak lehetne picivel arányosabb (pl. nem szerencsés a luftballon nagyságú szemek mellé töpszli orrot animálni, mert így borul az egyensúly). A történet ezúttal igazán bájosra sikeredett, ismét a tündéreké, hercegnőké és a barátságé a főszerep, habár a cikis részeket mindig letekerem, mert az ebből fakadó konfliktushelyzeteknél már verem a fejem a falba. Ezt leszámítva egy bűbájos, kedves, aranyos meséről van szó, amit ajánlok minden gyermek lelkű felnőttnek :)



Negyedjére az Őrültek háza című horrort említeném, amit Perelin blogján láttam meg és rögtön kedvet kaptam ahhoz, hogy megnézzem. Nos, összességében azt kell mondjam, hogy ez egy jó kis egyszer nézhetős horror. Tetszett, de nem nézném újra, viszont egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes. Imádom az olyan filmeket, amiben a tébolyodott emberi elme áll a középpontban, mert ebből lehet a legtöbb groteszk, gyomorforgató, megdöbbentő és lesokkoló jelenetet létrehozni, szuper alapanyag, és ez ennél a filmnél is jól bevált. És habár az őrültek önmagukban szuper alapanyagot szolgáltattak, egy kis plusz hatás kedvéért még némi misztikumot is csempésztek bele, de hogy minek, azt nem tudom. Teljesen fölösleges volt, hagyni kellett volna az elmebeteges részeket kifejlődni, a misztikus filmeknek meg úgy is van külön kategóriája. Engem egyébként egy kicsit a Viharszigetre emlékeztetett, ott is nehezen tudtam követni az eseményeket és döcögősen értettem meg a dolgokat, na ennél detto ugyanez volt a helyzet. Persze a végére minden összeállt (még ha előtte 8 helyen is megcsavarták a filmet, hogy totálisan összezavarodjunk), és igazán jó véleménnyel vagyok róla. Annyi vér egyébként nincs benne, hogy rendes horror lehessen, inkább thriller kategóriába sorolnám, de annak egész jó, csak ajánlani tudom.



Az ötödik film a Horrora Akadva ötödik része (jól összehoztam a két ötöst, mi? :P). Az első kettő részt láttam és tetszett, aztán a többi valahogy kimaradt, de mivel az ötödikben csupa olyan filmet parodizáltak ki, amiket szeretek, ezért nem volt kérdés, hogy megnézem. Ott volt benne a Mama (ó, az a drága Mama, hogy szeretjük), a Ház az erdő mélyén, a Gonosz Halott, a Fekete Hattyú, a Paranormal Activity és az Insidious, úgyhogy remek volt a felhozatal, ehhez képest sikerült egy olyan tré és olyan gagyi moslékot összehozni belőle, amin már csak kínomban tudtam röhögni. Annyira szánalmas volt ez a film, hogy már röhögnöm kellett rajta, és tényleg, elég sok résznél felnevettem, mert annyira látszott rajtuk, hogy úgy izzadták össze a gyenge kis poénjaikat. Viktor velem ellentétben nem tudta leplezni nemtetszését, karba tett kézzel, felvont szemöldökkel ült a képernyő előtt, az arcára pedig kiült a "wtf???" kifejezés. Egyszóval nem nyerte el a tetszésünket. Talán ha kihagyják a medence tisztító berendezések házibuliját, meg a szaros pitét, akkor egy fokkal nézhetőbb lett volna. Így viszont azt javaslom, senki ne nézze meg, mert pocsék (hacsak valaki nem szereti az erőltetett humort).



A hatodik, s egyben utolsó filmem egy régi új film, amit már anno pár évvel ezelőtt láttam, de most újra felelevenítettem, ez pedig nem más, mint a Ramen Girl Brittany Murphy-vel. Mindenki tudja rólam, hogy imádom a japán kultúrát, és igyekszem róla minél több filmet nézni, mármint olyan filmeket, ami Japánt valódi formájában ábrázolja - a kultúráját, a szokásait, a gasztronómiáját, mindent. A Ramen Girl első hallásra a híres japán tésztás leves körül forog, azaz egy gasztronómiai témájú film is lehetne, de természetesen mivel Japánról van szó, sokkal több érdekesség van benne ennél. Mert a hangsúly nem a finom tésztás levesen és annak elkészítésén van, hanem azon, hogy milyen is az oda vezető út, s hogy ez mennyit változtat az emberen. Abby (Brittany Murphy) Japánban tartózkodása alatt megismeri a japán emberek tökéletességre való állandó törekvését, a spiritualitás iránti mélységes tiszteletüket, melyet még a legegyszerűbbnek tűnő feladatoknál is alkalmaznak (ld. főzés), sőt, ami számunkra egyszerűnek tűnik, abból a japánok képesek preciz kidolgozottságú művészetet csinálni. Abby megtanulja, hogy nem elég megtanulnia a recepteket és a mechanikai mozzanatokat a tökéletes leves elkészítéséhez, de a lelkét is bele kell tudnia tenni az ételeibe. Szerintem nagyon tanulságos ez a film, rengeteget lehet tanulni a japán emberek élethez való hozzáállásából, felfogásából, mert olyan csodálatosan látják a világot, ahogy senki más. A létezésüket áthatja a tökéletességre való törekvés, a hagyományok tisztelete, az őszinte, mély érzések és a méltóság, amiket sajnos a nyugati emberek egyre kevésbé mondhatnak el magukról.

4 megjegyzés:

  1. A Percy Jackson nekem is tervben van, a Loraxot mindig csak halasztgatom. Én is mindig megnézem a Barbie filmeket, felvállalom :) A Horrorra akadva már a listán van, és most már a The Ramen girl is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Percy Jacksont nagyon ajánlom, remek lett, de a Loraxot nyugodtan kihagyhatod, semmit nem veszítesz vele. Örülök, hogy rajtam kívül más is szereti a Barbie meséket, így már nem is érzem magam olyan kínosan :) A Horrorra akadva szintén nem nagy durr, de ha téged érdekel, akkor hajrá :) A Ramen Girl pedig csodálatos műalkotás, egyszerűen imádom - remélem neked is tetszeni fog!

      Törlés
  2. Uh Ramen girl már nézem is :D
    A Loraxot én is szenvedve néztem végig, na jó annyira nem, de írtam hogy 3 szor elaludtam :D Aztán a legjobb barátom mondta, de nézzem meg nagyon jó...mindig elfelejtem hogy az ő izlése förtelmes :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem tetszeni fog, én imádom :) Hát a Lorax-szal borzasztóan kínlódtam. Nagyon gyenge, pedig én szeretem a gyerek meséket a maguk kis egyszerű történeteivel, de ezen tényleg bealudtam.

      Törlés