Vegyes bejegyzés

Sajnos a héten nem voltam olyan aktív, mint szerettem volna lenni. Ennek főleg az az oka, hogy a héten már az új munkahelyemen dolgoztam és eléggé lestrapált a dolog, mégis csak teljesen idegen környezet, teljesen idegen emberek, új rendszer, új szokások, egyszóval elég rendesen stresszeltem és minden nap hulla fáradtan értem haza, mert még a papírjaim miatt is mászkáltam Budatétényről Kispestre. Tenni valóm ugyan nem sok akadt a suliban, mert ügyeletben csak egy kislány volt szerdáig, rá pedig vigyáztunk négyen-öten, szóval inkább dekorációkat készítettünk, de azok sem egész napos tevékenységek voltak. Sokszor csak ücsörögtünk, beszélgettünk, és habár jobb szeretem, mikor a munkaidőm tartalmasabb dolgokkal telik el, azért mégis jó volt ez az egy hét bemelegítőnek, mert megismerkedtem a kollégákkal, beszélgettem velük, kezdem kiismerni magam az iskolában, és nem egyszerre fog minden infó a nyakamba borulni.

Az első benyomásom leginkább a félelem volt. Egyrészt a kongó, üres iskola kissé rideg hangulatot teremtett az első napon, nem ismertem senkit és semmit. Aztán amikor elkezdtem beszélgetni a kollégákkal elég rendesen megijesztettek bizonyos rémhírekkel, szörnyű magatartású gyerekekkel, és akkor még az is megfordult a fejemben, hogy akarok-e én itt dolgozni? Mert arra azért nincs szükségem, hogy úgy járjak, mint a legelső munkahelyemen, ahol egész szekrénysorokat borogattak rám. Elsírtam bánatomat Viktornak, aki viszont biztatott és azt mondta, hogy erős nő vagyok, meg fogom tudni csinálni, és különben is, csak az eleje nehéz. És ez reménnyel töltött el, hatalmasat lendített rajtam ez a kis pátyolgatás. Sajnos egy kicsit megijedtem az első nap rémhírei után, de Viktor rendbe rakott lelkileg, úgyhogy utána már vidáman készültem a nagy találkozásra. Hiába, Viktor az én legjobb gyógyszerem :) Azt hiszem a reakcióm teljesen természetes, hiszen a régebb óta ott dolgozók véleménye a helyről bárkit elbizonytalanítana, de én talpraesett emberke vagyok, úgyhogy nem lesz ezzel semmi baj. A legtöbben amúgy is a vezetőséget szidták, de hát az meg hol jó? :D Én úgy vagyok vele, hogy amíg a gyerekekkel és a kollégákkal kijövök, addig a vezetőség azt csinál, amit akar, hiszen amúgy sem velük vagyok közvetlen kapcsolatban. Végül is a hetet ismerkedéssel töltöttem, igyekeztem megtanulni mindenki nevét (ez persze nem sikerült, hiszen több, mint 45 dolgozó van a tantestületben), és próbáltam már most jó kapcsolatot kialakítani mindenkivel. Az asszisztensekkel már most jóban vagyok, ezen a héten hárman voltunk (van egy negyedik is fél állásban, de őt ritkán láttuk), úgyhogy elég jól össze tudtunk ismerkedni. Az egyikük egy fiatal hölgy, van két gyerkőce és ő az ügyeletes kreatívkodó az iskolában. Örültek is, hogy én is csatlakozom hozzájuk, mert akkor végre kettő kreatívkodó ember lesz. A másik asszisztens fiatalabb nálam, 23 éves és ő is a Raoulba járt, akárcsak én, ráadásul szintén szigetszentmiklósi, csak odaköltözött a barátjához, ezért Újpestről jár be dolgozni. Ráadásul még ott is összefutnak köztünk a szálak, hogy ismeri az egyik barátnőmet, Petrát, mert egy ideig neki is osztálytársa volt a Raoulban. Szóval sok közös vonásunk van, vele nagyon hamar össze is barátkoztam, mert kedves, közvetlen lány, aki imád barátkozni, én pedig szintén elég hamar kötök barátságot a számomra szimpatikus emberekkel. Még egy baglyot is kaptam tőle ajándékba :D

Szóval velük már sikerült összeismerkednem és azt hiszem nagyon jóban leszek velük, de úgy összességében a tanári kollektíva nagyon jónak mondható, mindenki kedves, segítőkész, vidám, vicces, úgyhogy mindenki nagyon szimpatikus :) Csütörtök délután derült ki, hogy kihez leszek beosztva és melyik osztályhoz - szerencsére egy nagyon kedves, vagány tanító nénihez kerültem, aki hozzám hasonlóan elég szigorú, de azért mégis tud laza lenni. Harmadikosokkal leszek, ami szerintem nagyon jó, mert ők még az a korosztály, akik nem kukulnak meg annyira és egy kicsit még gyerekek tudnak maradni. Ráadásul a hármas a szerencseszámom, ezt pedig jelnek veszem :) Pénteken 16 órakor volt az évnyitó, ahol be lettem mutatva az egész iskola előtt, majd megismerkedtem a leendő osztályom egy részével. 8-an leszünk majd, de az évnyitón csak hárman jelentek meg, ők viszont nagyon kedvesnek és nagyon aranyosnak tűntek :) A szülők is szimpatikusak, kedvesen, közvetlenül fogadtak, szóval nagyon jó élmény volt ^^ Alig várom a hétfőt, hogy végre az egész társaságot megismerhessem és végre rendesen neki állhassak dolgozni, tevékenykedni :)

Ezen kívül ami még fontos; vasárnap éjfélig lehet még jelentkezni a nyereményjátékra, hétfőn pedig sorsolás. Én már nagyon izgulok, hogy ki lesz a szerencsés nyertes, és már nem is kell olyan sokat várni arra, hogy kiderüljön :) Innentől kezdve pedig lehet arra számítani, hogy még több nyereményjáték lesz a blogon :)

A vasárnap viszont nem csak emiatt lesz fontos számomra, hanem mert akkor leszünk egy éves házasok Viktorral ^^ Igaz, hogy a múltkori Wasabis látogatás alkalmával már megünnepeltük a dolgot (akkor egyben ünnepeltük a 8 éves együttlétünket és az egy éves házassági évfordulónkat is), de azért egy picit szeretnénk megemlékezni a dologról csak úgy kettesben. Főzök valami finom ünnepi ebédet, csinálok süteményt, és persze lesz pezsgőzés is :) Nagyon várom a holnapot, de addig is még kipihenem az első hét izgalmait, mert abból most volt bőven.