Puccos édességek, amikben csalódtam - macaron és török csemege

Régóta nézegetek gasztro-blogokat is, ugyanis nagyon szeretek kísérletezgetni, különféle érdekes recepteket gyűjtögetni és kipróbálni, de a szépen elkészített ételek, édességek látványa is kellemes érzés számomra. Szeretem a művészi beállítású fotókat, amiktől persze mindig megkívánom az adott finomságot, és nem volt ez másként a macaronokkal sem.

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy ezekről a süteményekről készülnek a legszebb, legnyálcsorgatóbb fotók a világon. Csodás színekben készítik őket, átkötik szalaggal, vagy virágot tesznek mellé, és az egyszerű halandónak megsajdul a szíve a puha párnácskák, meg a kibukkanó töltelék láttán. Amióta csak hallottam a macaronokról, mindig is ki akartam őket próbálni, de elérhetetlennek tartottam őket. Kevés helyen készítik, mivel nem egyszerű édesség, így nem lehet minden cukrászdában hozzá jutni. Mikor Barbival a Sugar Shopban voltunk, na akkor dobbant egyet a szívem, mert ott lehetett kapni macaront, és nekem muszáj volt kipróbálnom. Igaz, hogy erről már akkor meséltem, mikor a Sugar Shopos élményeimről írtam, de úgy gondoltam szánok neki egy külön bejegyzést. Nos tehát, a macaronok körül óriási a hercehurca - igazi sznob sütikék ezek, amiket sajnos nem tud minden háziasszony elkészíteni, és ha megnézünk pár puccosabb filmet ott is azt láthatjuk, hogy a dúsgazdag szereplők mindig macaronokat falnak.

Tény, hogy ezek a kis puffancsok rendkívül gusztusosak, már csak a formájukkal és a színükkel is eladják magukat, de az ízviláguk talán nem mindenkinek fog tetszeni. Én igazából nem is tudom mire számítottam, mikor először beleharaptam életem első macaronjába. Tudom, hogy nem választottunk Barbival túl jól, az az ibolyás dolog nem volt fincsi (tanulság - az ember ne egyen virágot), de nem csak ez az, ami miatt nem lesz a kedvenc édességem. Mert hogy én nem adtam fel a kóstolást, pláne mert elég sokba kerültek ahhoz, hogy otthagyjam őket, így én ettem meg végül az összeset. A virág ízűek tényleg borzalmasak, de utána jöttek még más ízek is, amik közül akadt finom is, de számomra az egészet elrontotta a macaron legfontosabb alapanyaga, a mandula liszt. Habár natúron nagyon szeretem a mandulát (főleg mézzel leöntve, fahéjjal megszórva, mmm...), de így, ebben a formában nagyon nem volt kedvemre való. Egyszer kipróbáltam a nálunk lévő cukrászdában a macaron ízesítésű fagyit, és már annál éreztem, hogy nem leszek jó barátságban ezzel a süteménnyel, de hát muszáj volt élőben is kipróbálni. Valahogy nekem ez a mandula íz túl domináns benne, vagy nem is tudom hogy fogalmazzam... Nem azt mondom, hogy tolakodó, és hogy csak azt lehet érezni, de mindegy, hogy csokisat, vagy málnásat választok, utóízként mindig bejön a képbe a mandula, ami mondjuk egy gyümölcsös, fanyar ízhez nem passzol annyira. Pedig szeretem a marcipánt is, de ott legalább rendesen érezni a mandulát, és nem csak ilyen alamuszi módon úszik be a képbe, mint a macaronnál. Az állaga is fura volt nekem, ugyanis arra számítottam, hogy puha sütitésztája lesz, ezzel szemben habcsók volt az egész, amitől majd megfulladtam. Nagyon gejj sütemény az én ízlésemnek.

Persze tisztában voltam vele, hogy lesz majd egy kis habcsók beütése, de arra nem gondoltam, hogy ennyire. Jó lett volna, ha egy kicsit tömörebb, kevésbé légies az állaga, mert így a tészta konkrétan összeroppant a számban és csak a tölteléket éreztem (meg a domináns mandula-ízt). Azok egyébként nagyon finomak, a csokis-meggyes, meg ehhez hasonlók nagyon jól el lettek találva, de a tésztájával sajnos nem békültem ki, így nem is lesz a kedvenc süteményem. Továbbra is nagyon guszták és öröm rájuk nézni, de többet nem kísérletezem velük, az biztos. Akik kedvelik a mandula őrlemény ízét, azoknak bátran ajánlom, de nekem ez már kicsit sok volt.
A másik édesség, amiről szót ejtenék a híres-neves török csemege. Még anno a Narnia Krónikái első részében láttam ilyen finomságot, és ott annyira gusztusosan nézett ki, hogy évekig ácsongóztam utána.

Porcukorral bevont, sűrű lekvárszerű édességnek tűnt, ami félúton van a zselé felé, de még pont annyira puha, hogy ne kelljen kérődzeni rajta. Hát a szívem ismét ketté repedt, mert fogalmam nem volt arról, mikor lesz nekem lehetőségem kipróbálni ezt a nyalánkságot. Aztán a munkahelyemen egyszer csak ott volt az öltözőben egy doboz török csemege. A kolléganőm hozta külföldről, és megkínált belőle minket. Olyan izgatott lettem, mint a csuda, egyből rohantam hozzá megkérdezni, hogy szabad-e vennem egy kóstolót. Amint én is meg lettem kínálva azonnal lecsaptam egy szép, élénk piros darabra (mert hogy különféle színekben volt), ugyanis ehhez hasonlót láttam a filmben is.

Fura volt kézbe venni, nagyon kemény és tömör volt, de úgy voltam vele, hogy ha majd beleharapok, biztos finom lágy lesz és nyúlós, amilyennek elképzeltem. Beleharaptam, és hatalmas csalódás ért. Az egész borzasztóan kemény, rágós, mintha megdermedt ragasztót csócsáltam volna (amit ugyan nem próbáltam, de ilyennek képzelem). Az íze nem bogyós gyümölcsökre emlékeztetett, hanem rosszul felhígított málnaszörpre, amibe túl sok víz került. A gyümölcs ízét egyáltalán nem lehetett érezni, viszont a cukrot annál inkább. Tömény cukoríze volt, és semmi más. Hatalmasat csalódtam. Hol volt a Narniában látott lágy, ruganyos édesség, amire úgy vágytam? Persze lehet, hogy csak rosszat fogtam ki, nem tudom, de egyelőre nincs kedvem újra kísérletezni.

Ez a tapasztalat most bőven elvette a kedvemet a kóstolgatástól, de ki tudja, lehet legközelebb jobb ízű török csemegébe botlok.
Nem tudom, hogy másoknak milyen tapasztalatai voltak a fent említett két édességgel kapcsolatban, de nekem mindkettő nagy csalódás volt. Amennyire vártam őket, úgy ábrándultam ki belőlük. Kár, mert két fantasztikusan guszta nyalánkságról van szó, és sajnálom, hogy egyik sem jött be nekem, de hát mindenkinek más az ízlése. A macaron nem tehet arról, hogy ott van benne a mandula, csupán az én személyes ízlésemnek nem felelt meg, de attól még másnak lehet isteni lesz. A török csemegéből pedig lehet, hogy rosszat fogtam ki, de sajnos a rossz élmény egy darabig óva int tőle. Egyelőre maradok a házi süteményeknél.