Julie Andrews

Vannak napok, mikor az ember úgy érzi, hogy feltétlenül meg kell tennie valamit, mert elemi késztetést érez rá. Na én pont így voltam a Mary Poppins megnézésével a mai nap folyamán. Idejét sem tudom mikor néztem meg utoljára azt a mesefilmet, de most egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem muszáj megnéznem, pedig előtte semmi erre utalót nem olvastam, vagy láttam. Szimplán csak arról volt szó, hogy a lelkemnek kellett egy kis nosztalgia és valami bájosan régimódi.

Természetesen még mindig imádom ezt a filmet, mivel remek története van, de mégis, ami olyan varázslatossá teszi az nem más, mint Julie Andrews. Nagyon kevés ember, pláne közéleti személyiség van, akire én fel tudok nézni, de ő ezek közé tartozik. Habár mind a Muzsika hangja, a Mary Poppins és a Neveletlen hercegnő filmek önmagukban is nagyon jó alkotások és igazán remek történetet írtak hozzájuk, mégis mindhárom (vagyis négy, hiszen a Neveletlen hercegnőből két rész van) filmet Julie Andrews ajándékozta meg egy olyan aurával, amit szerintem minden ember érez, mikor meglátja őt a képernyőn. Julie Andrews a tökéletes angol úrihölgy. Nem az karót nyelt fajta, hanem igazi hús-vér ember, mégis olyan tartása, olyan kisugárzása van, amit én csak ámulni tudok. Én a Mary Poppinst láttam tőle elsőnek, és hiába egy vidám, bohókás meséről beszélünk én nem tudtam nem észrevenni azt a méltóságot, ami még egy ilyen vidám szerep közben is érezhető Julie-nál. A tartása mindig tökéletes, de nem szoborszerű, a gesztikulációi éreztetik velünk, hogy ő egy művelt, tanult, kifinomult hölgy, és a hangja... édes istenem, a hangját egész álló nap el bírnám hallgatni. Csengő és kristálytiszta, mentes mindenféle torzítástól, csakis a klasszikus énekképzést lehet hallani és a nyers tehetséget.

A két régebbi filmjében nem győztem ámulni azon, hogy habár sosem volt az az igazi káprázatos szépség, mégis olyan báj, olyan üdeség sugárzik az arcáról, amit egyetlen híres mai szépség arcán sem látok, a mosolya pedig beragyogja az egész világot. Rövid hajjal is tökéletes nőiességet tudott sugározni felénk, és olyan őszinte, máztól mentes, igaz szépséget képvisel, ami manapság sajnos nem sok nőben található meg. Finom és kissé távolságtartó, igazi dáma, de fenhéjázás nélkül. És ahogy elnéztem a Neveletlen hercegnőben az jutott eszembe, hogy ez a nő nem öregszik! Nem hajlandó tudomást venni a koráról, fittyet hány a biológiára. A vonásai kicsit sem torzultak el, mint sok idős embernek, 77 évesen is olyan tökéletesen kivehetőek fiatalkori vonásai, mint annak idején. A megjelenése kifogástalan, sosem volt hivalkodó és most sem az. Azok voltak a szép idők, mikor a hozzá hasonló művészeket díjazták, nem a mai sztárocskákat.

Julie igazi értékeket képvisel, és még ha bohókásabb oldalát is mutatja mindig megmarad hölgynek makulátlan modorral és időtlen bájjal. És lehet, hogy már nem fiatal, de ha ránézek még mindig azt az erőtől sugárzó, vidám, mégis mérsékelt úrinőt látom benne, akit régen. Ilyen az, mikor az ember hű marad önmagához és nem változik meg a változó körülmények ellenére sem. Hiszen mondhatnánk, az ő ideje lejárt. Ma már a színésznők nem olyanok, mint ő volt hajdanán, de ez nagyon szomorú is, mivel ő még azokat az értékeket képviselte, amiket érdemes volt mozivászonra, színpadra vinni és példát mutatni vele az embereknek. Ő tökéletes példakép volt nők milliói számára, s az én számomra még most is az. Mert igen, megváltozott a világ körülöttünk, elzülött minden és mindenki, de vannak dolgok, emberek és értékek, amik megmaradtak úgy, ahogy voltak. És én ezekbe kapaszkodom. Julie Andrews egyike azon mankóknak, akik segítenek emlékezni arra, hogy a méltóság, az udvariasság és az elegancia nem szűntek meg létezni, mert még mindig vagyunk páran, akik képviseljük őket.