Amikor három vaddisznó találkozik

Hát véget ért ez a hétvége is, Zsófi tegnap hazautazott, de ismét remekül éreztük magunkat egymás társaságában :) Ígértem beszámolót, hát most meg is írom. Úgy terveztem, hogy a múltkori séma alapján dolgozom, azaz most leírom az elmúlt napok történéseit, és a későbbi bejegyzésekben pedig megmutatom a képeket, amiket marhulásunk 3 napja alatt csináltunk. Szerintem legutóbb is jó volt így, átláthatóbb, mert ha most teletűzdelném a beszámolót képekkel, akkor kilométer hosszúságú lenne a bejegyzés :D
Szóval tehát az egész úgy kezdődött, hogy pénteken Zsófi felutazott hozzánk már délelőtt, nagyjából fél 10-re meg is érkezett, mivel szabin volt. Viktor is pont azon a héten volt szabin, úgyhogy elé tudott menni, én pedig még aznap kettőig dolgoztam. Amíg én bent takarítottam az oviban, addig ők elmentek a Lurdyba Hádázni, remélve, hogy Zsófi talál magának valami szép felsőt, de ez sajnos nem jött össze. Ebédelés után visszamentek a Népligethez, ahol Zsófi exével kellett volna találkozniuk néhány régi holmi visszaadása miatt, de az illető sajnos nem jelent meg. Ha nincs ott wifi lehetőség és Zsófi nem pillant fel a telefonján keresztül a facebook-ra, fogalmam sincs meddig álltak volna ott, ugyanis az exe face-en írta meg neki, hogy nem fog jönni. Egy sms, vagy egy hívás célravezetőbb lett volna, nem is értem miért a face-re írt, mikor tudta, hogy Zsófi hajnalban elutazik otthonról és nem a netes oldalait fogja böngészgetni. Végül aztán elgurultak értem a munkahelyemre, én Zsófit kb. 10 percig ölelgettem, aztán miután hagytam lélegzethez jutni elindultunk haza, immár hármasban. A pénteki napunk igazából otthoni punnyadással telt, beszélgettünk, gyümölcs salit gyártottunk vacsira, meg iszogattunk. Ez utóbbit igyekeztük mértékkel tenni, ugyanis másnap elég hosszú programunk volt és nem akartunk plöttyedt fejjel menni bárhová, így igazából csak megalapoztuk a kellemes hangulatot. Aztán a folyamat közben rájöttünk, hogy mi még visszafogott állapotunkban is szét tudunk csúszni, szegény szőnyegem röpke pár óra alatt úgy nézett ki, mint egy véres csata helyszíne a sok kilöttyintett bortól :D Pedig előző nap Viktor mennyit takarított, hogy szép, rendezett állapotban tudjuk fogadni Zsófit - hát ennyit erről :D És a legjobb az egészben az, hogy egyáltalán nem a pia miatt volt olyan jókedvünk, mivel tényleg nem ittunk sokat, egyszerűen csak arról van szó, hogy ha mi hárman összekerülünk, akkor ott kő kövön nem marad :P Aztán viszonylag hamar ágyba bújtunk, hogy másnap kipihenten, erőtől duzzadva tudjunk részt venni a programokon, de ez persze nem valósult meg. Másnaposak ugyan most sem voltunk, de a fejünk olyan volt, mintha szivaccsá változott volna az előző esti masszív hülyeségektől. Zombi üzemmódban voltunk reggel, de azért összeszedtük magunkat és nekilendültünk a szombati szuper programoknak :) Délelőtt 10-kor jegyet váltottunk a Percy Jackson és a szörnyek tengere című filmre, ugyanis ez mindhármunkat érdekelte. Nagyon jó volt a film, nem csak a látványa, de a története is remek volt, hű maradt a könyvhöz (már amennyire emlékeztem rá, mert nem most olvastam), és igazán elrepített minket egy másik világba. Nekem személy szerint igazán jól esett ez a kis kikapcsolódás, jó volt újra egy kis fantasy filmet nézni, ami nem csak kalandos, de még humoros is, és soha egy percig se állt le a sztori, mindig volt pörgés és izgalom, esélyünk sem volt unatkozni. A görög mitológia ismét ügyesen át lett ültetve a modern világba, Dionüszosz kifejezetten szimpi volt, a könyvben sokkal idegesítőbb, és nagyon örültem, hogy a látvány nem ment a történet rovására. Egy szó mint száz, szuper el lett találva ez a film. Amint lesz rá lehetőségem, tuti újranézem. Ezután szépen átmásztunk a Mom Parkba, ugyanis meghívtuk magunkkal Zsófit egy Wasabi-s ebédre :) Vasárnap voltunk 8 éve együtt Viktorral, és az éves fordulónkat mindig ebben az étteremben szoktuk megünnepelni, csak ezúttal Zsófit is elhívtuk magunkkal. Ő még sosem kóstolt japán és egyéb ázsiai ételeket, úgyhogy úgy voltunk vele ez igazi különlegesség lenne számára, mi pedig nagyon szívesen megosztjuk vele ezt az élményt :) Persze Zsófi előre félt, hogy miket fogunk vele megetetni, de ügyes volt, mert közölte, hogy amit neki meg kell kóstolnia, azt Viktornak is, így drága férjuram nem tudta annyira megszivatni, mert akkor magával is kiszúr :P Szóval megérkeztünk a Wasabiba, nem voltak még olyan sokan, mert majdnem akkor nyitottak. Rendeltünk gyömbérsört, aztán kezdődhetett a lakmározás. Zsófinak nagyon tetszett a futószalagos kajálás, mert hát valljuk be tényleg eléggé látványos, viszont a pálcikákkal meggyűlt a baja XD Ő még sosem próbált pálcikával enni és teljes fél óráig szenvedett azzal, hogy egy kis tál kaját megegyen :D Egyszer meg is sajnáltam és megetettem, de Zsófi nagyon kitartó csajszi és addig ügyeskedett, amíg meg nem tanulta kezelni a pálcikát, és a végén már tök ügyesen evett vele. Addig viszont annyira kellett röhögnünk rajta Viktorral, mert olyan édi volt, ahogy állandóan szétcsúsznak a pálcái XD És mi már vígan ettünk, míg ő még mindig azzal az egy nyamvadt paprikájával szenvedett :D De mielőtt azt gondolná rólunk mindenki, hogy gonosz, szőrösszívű emberek vagyunk hozzá kell tenni, hogy próbáltuk tanítgatni, sőt, még az egyik pincér srác is állandóan odajött segíteni nekünk, meg néha elmondta azt is, hogy mit eszünk, meg hogy miért olyan neonzöld az almaleves :D Szóval jól elpoénkodtunk a személyzettel :) Egyébként tök jól sikerült az ebéd, Zsófinak azt hiszem a legtöbb kaja bejött, egyedül a tofu maradt meg bennem, hogy az neki sem ízlett, de ezzel nincs egyedül :D És én is nagyon bátor voltam, mert ismét megpróbálkoztam a kagylóval. Azt tudni kell, hogy sok évvel ezelőtt én már próbáltam kagylót enni, de akkor úgy esett a rémeset, hogy ráharaptam a kagylóra és az összes belső szerve a számba tódult. Azonnal ki is köptem, és nem kísérleteztem többet páncélos állattal. Most viszont úgy éreztem, hogy adok neki még egy esélyt, és legnagyobb döbbenetemre finom volt a kagyló! Nem csoda, a rosszat a Nyugatihoz közel lévő étteremben ettük, ott még a kiszolgálás is pocsék, de a Mom parkban mindig finom a kaja és mindig kedvesek a pincérek :) Szóval ha valaki Wasabiba akar menni, CSAKIS a mom parkot ajánlom! Irgalmatlanul bekajáltunk, másfél órát biztos eltöltöttünk ott és rengeteg ételt megkóstoltunk (lesznek azokról is képek, bizony :P), aztán teli hassal úgy döntöttünk, hogy inkább lesétáljuk azt a hat megállót, amit villamossal kéne megtennünk. Irtó meleg volt már addigra, ráadásul egy hülye taxis kis híján elgázolt minket, de azért csak hazaevickéltünk. Mondjuk én rosszul lettem kicsit, mert párszor már elütöttek, és mikor hasonló helyzetbe kerülök mindig bepánikolok, de Viktor és Zsófi is leültek oda hozzám, vigasztaltak, nyugtatgattak, aztán már tudtunk tovább sétálni. Elmentünk a Feneketlen tóhoz is, olyan szép az a hely, nem hagyhattuk ki, Zsófi meg olvadozott a sok kis teknős láttán, akik süttették magukat a köveken :) Végül elvergődtünk a kocsihoz, ahol kb. 100 fokos meleg volt, mivel sikerült a tűző napon leparkolnunk (mondjuk sehol nem volt árnyék). Mikor hazaértünk behűtöttünk pár itókát, és amíg vártunk addig megnéztünk egy jó kis horror filmet, a Démoni dobozt. Mi persze már láttuk Viktorral, úgyhogy nem lepődtünk meg rajta, de Zsófi reakcióit élvezet volt nézni :P Sajnos én a filmet automatikusan összekapcsolom Szirmai Gergő kritikájával, és folyton be kellett nyögnöm, hogy "Abyzou Shaviza", miközben rabbi módjára hajlongtam :D (akit érdekel a dolog írja be a youtube-ra, hogy "archaikus emberevő zsidó tamagocsi" XD) Egyébként ezután a film után elég ferde szemmel néztünk a molylepkékre :D És persze lefekvés előtt riktig berepült egy molylepke a szobába, úgyhogy Zsófi nagyon kiborult XD Előtte iszogattunk, én mondjuk visszafogottan, mert sajnos ez az elgázolós élmény nagyon kikészített, rosszul lettem és nem bírtam inni, hamar ki is dőltem, de azért néhány itókába belekóstoltam. A csokilikőr nagyon finom volt, na de a citrom likőr... Gyerekek, ha ittatok már szart, akkor az semmi ahhoz képest. Azt hittem valami kellemesen savanykás cucc lesz, erre tömény cukor volt enyhe citrom ízzel. Borzalmas volt, Zsófi nem győzte össze-vissza keverni limonádéval, aztán kólával, hátha elviselhetőbb lesz. A tojáslikőr sem jött be, nekem túl édes, de a csokiból azért iszogattam, és nekem a szombati alkoholizálásom ennyiben ki is merült. A szervezetem sajnos nagyon lestrapálódott a taxis élmény hatására, de legalább volt valaki, aki fotózott :P Aztán másnap reggel megint totál kómásak voltunk, de hamar neki is kellett állnunk az ebédnek, mert házi gyrost csináltam görög salátával és azért volt vele tennivaló bőven. Mindenki kivette a részét a munkában, úgyhogy viszonylag hamar elkészültünk, és persze ebéd közben is moziztunk. Sőt, onnantól kezdve végig horror filmeket néztünk, jó sokat - horror napot/estet tartottunk :D A sorrendre már nem emlékszem, de megnéztük a The Cabin in the Woods-ot, ami Zsófit nagyon bosszantotta, mert nem értett semmit a filmből, mi meg nem voltunk hajlandóak mondani semmit :D A végére már csak ránk nézett és helyettünk mondta, hogy "Tudom, majd meglátom..." :D Aztán volt még a Mama, ami szerintem az abszolút kedvence lett mindenkinek. Habár mi már ezt is láttuk Viktorral, ugyanúgy féltünk tőle, mint legelőször. Viszont Zsófi beszólásai közben erősen oldották a hangulatot, mert néha olyanokat bírt benyögni, hogy fuldokoltunk a nevetéstől :D Aztán megnéztük még a Silent Hill második részét, amitől én nagyon tartottam, de végül pozitív csalódás volt. Közel nem volt olyan belezős-undormányos, mint az első rész, helyette nyomozás és sok misztikum volt benne, ami nagyon tetszett. Aztán láttuk még a Feltámadást is, ez egy régebbi bűnügyi horror (egy elmebeteg hapsi össze akarja rakni benne Jézust), de mindenkinek nagyon tetszett. Aztán láttuk még a 13 kísértetet is, ami csak kis pihenő volt, mert nagyon nem ijedeztünk rajta, aztán megnéztük az Insidieoust is, amitől én megint ki tudtam volna rohanni a fél világból. Hiába láttam már vagy nyolcszor, akkor is kiakaszt az a sztori, túlságosan élethű. Szóval a vasárnapunk tömény horrorozással telt, szegény Zsófi rendesen ki is volt akadva a végére :P A legrosszabb az, hogy én nem vettem komolyan, mikor közölte, hogy maradjunk már vele, meg aludjunk kivételesen vele, mert fél, én azt hittem poénkodik... Hát, ma megtudtam Viktortól, hogy csöppet sem viccnek szánta, annyira félt a sok horror után, hogy Viktor bicskájával a kezében aludt el :O Mondjuk érthető, hiszen neki az összes film újdonság volt, mi pedig csak egyet nem láttunk ezekből, ezért nem is ijedeztünk annyira, de Zsófi szegény rendesen kiborult. Na majd legközelebb nem hagyjuk magára, nehogy rávesse magát a Mama, vagy éppen Abyzou a démoni dobozból :P Aztán hétfőn reggel már sajnos készülődni kellett, mert 11-kor indult Zsófi busza és időben ki kell érni. Végül a kicsit későbbivel ment el, de még így is olyan rövid volt az idő a búcsúzkodásra :( Nagyon hamar eltelt ez a hosszú hétvége, borzasztóan sajnáltuk mindketten Viktorral, hogy már megint haza kell mennie, de hát ez az élet rendje. Megsirattuk kicsit az elválást mindannyian, de remélhetőleg hamarosan megint vendégül láthatjuk, hogy a lajhár (Viktor), a lemúr (én) és a gibbon (Zsófi) ismét együtt tudjon ökörködni :P Egyébként egy csomó olyan poénunk született már megint, amiknek a keletkezéséről halvány lila gőze sincs egyikünknek sem, de így szép az élet :D Hamarosan jönnek a képek meg az aranyköpések is persze. Zsófi, neked addig is szeretném még egyszer megköszönni, hogy jelenléteddel emelted a hétvégénk hangulatát, remélem te is olyan jól érezted magad, mint mi :) Várunk legközelebb! ^^