2013. július 13., szombat
When it rains
Annyira vágyom egy kis esőre. Elegem van abból, hogy állandóan ebben a melegben kell aszalódnom, hogy perzsel a nap, hogy megfulladok a portól és a hőségtől, és hogy képtelen vagyok igazán felfrissülni. Esőt akarok. Mindenki a napsütést várja, míg én azt, hogy beboruljon odafent és jöjjön az égi áldás. Mindig is különösen erős kapcsolatom volt a vízzel, és ez az esőben nyilvánul meg a legjobban.
Imádom az illatát, a frissítő hatását, a hangját, ahogy kopog az ablakomon, és azt a nyugalmat, azt a csöndet, azt a békés melankóliát, amit magából áraszt. A szürkeség pedig nem hogy lehangol, de élettel tölt fel - kinézek a fátyolos világba, túl az esőfüggönyön és érzem, hogy az elégedettség végig kúszik a gerincemen, én pedig lebegek ebben a békés, nyugodt állapotban. Az esőt mindig mindenki a szomorúsággal, lehangoltsággal társítja, holott olyan szépsége, olyan varázsa van, ami semmi máshoz nem fogható, csak meg kell benne látni.
Elég csak kiszimatolnom az ablakon, és máris érzem, hogy a természet velem együtt felfrissül, hálásan kortyolja magába az esővel érkező életet, és pompás zöld-illat terjed mindenhol, amibe a vizes föld, a tiszta levegő és a harmatos fű aromája keveredik. Persze bentről, az ablak mellől is nagyszerű érzés nézni az esőt. Odakuporodni a párkányhoz és figyelni, ahogy az esőcseppek szép apránként gördülnek végig az üvegen, miközben a háttérben elmosódott, a zöld ezernyi árnyalatában pompázó fák álldogálnak. Ennek is meg van a varázsa.
De számomra a legnagyszerűbb élmény az, ha lemehetek, és a saját bőrömön tapasztalhatom meg a zivatar édes frissességét. Nem tud érdekelni, hogy megfázom. Ernyő nélkül, az ég felé emelt fejjel, kitárt karokkal ácsorgok, és hagyom, hogy az esőcseppek átmossák az arcomat, a testemet, sőt, magát a lelkemet is. Néha nincs kedvem bőrig ázni, és csak közvetlenül eső után megyek le, vagy mikor már csendesedik a vihar. Beállok a fák lombjai alá és élvezem, hogy felhevült testemet a levelekről lehulló esőcseppek hűsítik, miközben jólesően ráz a hideg. Remélem hamarosan ismét átélhetem ezt az élményt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése