Hulla-üzemmód

Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem ez a mai nap úgy vánszorgott el, mintha soha nem akart volna véget érni. Reggel óta ásítozom, a felmosórongy hozzám képest friss és fitt, és állva is képes lettem volna elaludni. Lehet, hogy a hidegfrontot éreztem meg, nem tudom, de kicsi vagyok, nyűgös, és az anyukámat akarom. Meg egy ágyat. Ezen közben lángol a szemöldököm az utolsó korrekciótól, megint tiszta seb, de legalább szép. Tetoválás közben bezzeg nem akartam elaludni, mert állandóan tüsszögnöm kellett. Szellemileg is le vagyok merülve, és fogalmam sincs hogy jutottam el ilyen állapotban a Harry Potter pszichológiája feléig. Nagyon jó könyv egyébként, elgondolkodtató, olyan aspektusokban mutatja be a varázsvilágot és a HP szereplőit, ahogy addig sosem tekintettem rájuk. Talán ezért jutottam el a feléig olyan hamar. Ennek ellenére a fejemben káposztalé lötyög, teljesen használhatatlan vagyok, fáj a fejem, mintha egy hete nem aludtam volna. Más is megszenvedte ezt a napot? Front van, vagy csak szimplán a pénteki leépülésről van szó? Akárhogy is, én mára elteszem magam, csöndben kómába zuhanok, és holnap délig fel sem kelek.