Hétvégi élménybeszámoló - 2. rész

Íme a Zsófival való közös hétvége második része:
Szombat reggel 7-kor mind a hárman "kellemesen" hasogató fejjel ébredtünk, de szerencsére annyira nem voltunk másnaposak, hogy kimondjuk a kígyó nevét. Fájdogáltunk, nehéz volt a fejünk, de lényegében egész jól megúsztuk az előző esti iszogatást. Végül is csak pezsgőztünk, boroztunk, söröztünk és pálinkáztunk, nem volt az olyan sok. Szóval reggel gyorsan nekiálltam húst sütni a szendvicsekhez, mert hogy ott nem voltunk hajlandóak enni, iszonyatos árak vannak, aztán összeszedtük magunkat (mi nők, szokásunkhoz híven másfél órán keresztül készülődtünk, miközben Viktor karba tett kézzel, sóhajtozva várt ránk), majd elutazgattunk a Vidámparkba. Én egész úton dörzsölgettem a gonosz kis mancsomat, mert Zsófi először volt a budapesti vidámparkban és annyira vártam már az arcát, mikor felül 1-2 keményebb játékra :P Ettől ő persze csak még idegesebb lett, én meg annál jobban éreztem magam :D Miután beszabadultunk az első utunk a hullámvasúthoz vezetett - ez nálunk hagyomány Viktorral, mindig ez az első, amire felülünk. Zsófi pánikolt, mivel még sosem ült hullámvasúton, én meg naná, hogy bestartoltam a legelső ülésre és beráncigáltam magam mellé őt is, had élvezze premier plánból az előadást :P Zsófi persze végig sikoltozta az első menetet, de ezzel el is indult nála egy adrenalin löket, aminek hatására sokkal merészebb és bevállalósabb lett. A Spinning Coaster az első számú kedvencem, arra ültünk fel ezután, hát ott aztán mind a hárman ordítottunk torkunk szakadtából, mivel forgott az a nyavalyás ülés, ráadásul a széleken még ki is csapott minket és abszolút nem volt biztonságérzetünk. Olyan volt, mintha bármelyik pillanatban kieshettünk volna. Viktor drágám ezt utálta a legjobban mindig is, de pechjére nekem meg ez a kedvencem, úgyhogy egy párszor fel kellett velem ülnie rá :P Ezután azt hiszem az Elvarázsolt Kastély következett, de ott eléggé csalódott voltam, mert egy csomó minden nem működött és szemmel láthatólag nem törődtek a megjavításukkal. Gondolom így bezárás előtt már tök mindegy volt nekik. Aztán Viktor és Zsófi úgy döntöttek, hogy felülnek a Break Dance-re. Én csak egyszer ültem rajta üres gyomorral, de még úgy is képes voltam rosszul lenni rajta - sajna az én kényes pocakom nem bírja az ilyen pörgő-forgó izéket. Így aztán külső szemlélődőként nézhettem végig a férjem és a barátnőm vergődését, ahol Viktor félig lelegelte Zsófi haját, miközben amaz dobhártyaszaggatóan ordított :D Ezután a Túlvilág kapuja nevezetű "horror vasút következett, amiben csak az volt a félelmetes, hogy végig nagyon sötét volt, talán egy helyen kiáltottam fel, de igazából nem bántuk meg, még ha fejenként 300ft-ba is került. Eztán a Torony következett, amin még én sem ültem soha, ugyanis túlságosan féltem tőle. Ahogy Viktor leírta az egészet valamiért nem kívánkoztam a sok emelet magasságba, hogy aztán lezuhanjak, de most rávettem magam. Bár ne tettem volna... mert amíg az ember felröpül a magasba, az csak-csak kibírható, na de amikor leejtik! Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon, csak dülledt szemekkel és tátott szájjal vártam, hogy vége legyen ennek a rémálomnak. De aztán megismételték még egyszer, és még egyszer, én meg úgy éreztem, mintha odafent hagytam volna az agyamat is. Teljesen olyan érzés, mintha kizuhannál valahonnan és menten szörnyet halsz, iszonyatosan féltem. Nem mondhatnám, hogy jó élmény volt, de egyszer legalább kipróbáltam. ezután a Kanyargó és az Óriáskerék következett, majd le akartunk ülni ebédelni, de Zsófi nagyon szemezett a Flying Circus nevű szörnyeteggel. mondom oda csak Viktorral ülsz fel, mert én nem öletem meg magam :D És ha már fel akartak ülni még most tegyék kaja előtt, mert utána végük lesz, mint a botnak. Minden kiejthető, elhullajtható cuccukat rám bízták, majd felültek arra a borzadványra, nekem pedig végig kellett néznem, ahogy fejjel lefelé lógnak, pörögnek, stb. Viktorból csak annyit láttam, hogy összeszorított szemekkel, pattanásig feszült izmokkal ül és kapaszkodik, Zsófi káromkodott, mint a kocsis, én pedig mind a tíz ujjamon tövig rágtam a körmeimet miattuk. Végig nézni sem volt kellemes, de átélni biztos még borzasztóbb. Mikor leszálltak, minden tagukban reszkettek, de azért jót röhögtek az egészen. Közölték, hogy a jó kis metal zenéből nem hallottak semmit, mert annyira be voltak szarva, hogy csak kapaszkodni és imádkozni volt erejük :D A beszámoló után vettünk magunknak fagyit, de nem nagyon tudták a szájukba lapátolni, annyira remegett a kezük :D Emlékszem ez volt náluk a nap csúcspontja, innentől kezdve már csak ezt emlegették fel és minden más játék kismiska volt ehhez képest. Én meg is kértem őket, hogy több ilyen elmeroggyant dologra ne üljenek föl, mert halálra aggódtam magam miattuk, de nem is kellett kétszer kérnem :P Megebédeltünk, aztán még párszor felültünk pár békésebb játékra, utolsónak pedig ismét a hullámvasutat hagytuk, de ezúttal leghátulra ültünk be. Hát nem kellett volna. Olyan szinte dobált minket az a szerkezet, hogy azt hittem kirepülök onnan, ráadásul mind a hárman bevertük a derekunkat a háttámlába (ezen kívül Zsófi a nap folyamán vagy 20x leverte a mellemet, és az egész testem tele van kék-zöld foltokkal :D), amit még másnap reggel is nyögtünk, sőt, mi Viktorral még ma is. Végül úgy éreztük, hogy iszonyúan elfáradtunk, halálosan kimerültünk, úgyhogy ideje lesz hazamenni. A Vidámpark ezzel véget ért számunkra, de azt hiszem maradandó élményekkel gazdagodtunk mindnyájan, ki-ki a maga félelemküszöbének és gyomorterhelhetőségének megfelelően. Mindannyian remekül éreztük magunkat, rengeteget röhögtünk, a másnaposság is rátett a hangulatunkra egy lapáttal, egyszóval a napnak ezen része kiválóan sikerült. Igen ám, de mi úgy döntöttünk, hogy a péntek esti ivászatot folytatni kell, hiszen ott félbe maradt a mulatság, mert korán le kellett feküdnünk. Ennek örömére beszaladtunk a Tescoba itókákat venni magunknak. Zsófi Pina Colada-t akart, én Tiramisu likőrt, meg persze bort és kólát a vbk-nak. A többi töményet megoldottuk Viktor dugi készletéből :P Hajnali egyig iszogattunk, az üvegek vészes gyorsasággal ürültek ki, de nagyon ügyesek voltunk, mert Zsófi tanácsát megfogadva vizet is ittunk állandóan, meg abonetteztünk és szendvicseztünk közben (merész voltam amúgy, hogy részegen neki álltam zöldséget szeletelni :D), így pedig kicsit sem voltunk másnaposak vasárnap reggel. Persze éreztük a fejünkben az esti dorbézolás hatását, de legalább nem voltunk rosszul. Szombaton tényleg elég sokat ittunk, mind a két likőrt benyomtuk, egy üveg bor is elfogyott, söröztünk is és három kör 50 fokos pálinkát is legurítottunk. Na ebben kivételesen én voltam a bátor, nagyon szeretek pálinkázni, Zsófi viszont nagyon nem akarta, mert hogy ő nem tudja egy kortyra leküldeni, meg hogy túl erős, stb. Már a szagától is keresztbe állt a szeme :D Remélem nem bánta meg nagyon, hogy végül rávettem, szerintem finom volt és hát mondanom sem kell, ezek után is nagyon jó kedvünk kerekedett :D Közben Bodomot hallgattunk, csináltuk az őrült fotóinkat, a szomszédok meg szerintem azt gondolták rólunk, hogy szét fogjuk verni a házat, de minimum megőrültünk :D Hát, volt benne valami, jó volt kicsit oldottabb hangulatban lenni és bolondozni, egyáltalán nem bántam meg, elvégre ilyen napok is kellenek néha :) Másnap mindannyian későn keltünk fel, a tervezett pózerkedős fotózás pedig a szétcsúszott állapotunkat tekintetbe véve elmaradt, de legközelebb remélhetőleg pótolni fogjuk. Fantasztikus hétvége volt, és habár Zsófi vasárnap reggel kis híján lekéste a buszát, azért sikerült elköszönnünk egymástól és megbeszéltük, hogy augusztusban, mikor szabin lesz megint feljön hozzánk három napra ^^ Ez szerintem már hagyomány lesz, de én ennek csak örülök, meg persze Viktor is, mert nagyon megszerette Zsófit, sőt, barátjának tekinti :) Úgyhogy ezt az igen csak húzós, rongyrázós hétvégét is túléltük, remélem hamar megismételjük, most pedig jöjjenek a képek, mert azok nálam is beszédesebbek;

Indulás előtt

A három karszalag és a metálvillák ereje :D

Első élmény - a hullámvasút. A kép pocsék, de muszáj volt

Itt épp várunk valamire - azt hiszem Break Dance

Indulásra várva

Fagyiztunk 

Zsófinak stílszerűen rózsaszín fagyija volt :P

Kifelé jövet a Túlvilág Kapujából. 

Kezdünk fáradni :D

Kanyargóra várva

Juhú!!!

Szépségesek ^^

Az óriáskerék tetején Zsófival megpihentünk kicsit

Ezzel vége a második résznek, a harmadik, befejező epizódban a bolondságos képeink várnak majd bemutatásra :P