Filmélmény - Gonosz Halott

Na hát túlestem ezen a rettegett horroron, és legnagyobb csalódottságomra nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az elején még persze az ujjam résein kukucskáltam ki, de csak mert annyi helyen olvastam, hogy milyen para, meg milyen undorító, meg hát azért a trailer is elég jól sikerült. Ezzel szemben nagyjából fél óra elteltével már semmi félelem nem volt bennem, minden kiszámítható volt, és egészen hihetetlen számomra, de röhögtem rajta. Ilyen sem volt még velem soha, hogy én egy horroron röhögjek, de ez a film annyira nevetséges, hogy nem lehetett komolyan venni. Nagyon csalódott vagyok, sokkal jobbra számítottam. Eleve a démoni megszállottsággal kapcsolatos filmek a kedvenceim, egész armadával vannak ilyen mozijaim, és szinte remegtem egy újabb ilyen alkotásért, erre kaptam ezt... A karakterek nullák, a sztori lapos (bár ezt lehetne a régi verzió számlájára írni, hiszen nem változtathatták meg a 81-es verziót), na de a látvány, hát az valami borzalom. A maszkokra, sminkekre még azt mondom, hogy oké, de ahogy azokat használták..! Ebben a filmben annyi vér folyt ki egyetlen emberből, hogy egy 20 fős vámpírcsalád jóllakott volna belőle. Minden annyira mű és izzadtság-szagú volt, érezni lehetett, hogy a lapos történetet a látvánnyal próbálták meg ellensúlyozni, csak nem jött össze a dolog. Mindenütt csak literszámra spriccelő vér, röpködő testrészek, ordítozás, még több vér és még több agyatlan mészárlás... Ez sosem volt az én stílusom. Én azt szeretem, ha egy gyilkos - jelen esetben a démonunk - kreatív. Márpedig ismerve a démonos horrorokat, igen jóféle, elmebeteg dolgokat ki lehetett volna hozni belőle, ehhez képest olyan langyi dolgokat kaptunk, mint pl. hogy egy csaj kicsit nagyobbra vágja a száját, a másik lefűrészeli a karját (ezek olyan szokványosak), de a kedvencem az, amikor telelövi magát a csajszi százas szögekkel, és aztán a démon távozta után, haldoklás közepette megkérdezi a sráctól, hogy miért fáj az arca.... Talán mert, öhm... TELE VAN AZ ARCOD SZÖGEKKEL?! Facepalm... A vége volt a csúcspont, mikor a földből kimászó (!!!!) démont a leányzó láncfűrésszel kettémetéli - akkora mennyiségű vér dőlt ki abból az aszott kis izéből, hogy Viktorral egy emberként röhögtünk fel, egyszerűen szürreális volt. Nagyon csalódott vagyok, lelkileg sokkal durvább, pszichósabb filmre készültem fel, ehhez képest csak szánalmas gusztustalankodást kaptam. Egyedül a film elején látható égetéses részt tudnám jónak titulálni, amikor apuka felgyújtja a saját lányát, mert ott lgalább volt egy kis dráma. Nagyjából addig a 10 percig tartott a lelkesedésem. Senkinek nem ajánlom, hacsak nem szereti valaki az értelmetlen mészárlásos filmeket.