Fald fel Amerikát! - avagy egy műsor az amerikai étkezési szokásokról

Egyik nap a kolléganőimmel  gyorséttermi ételekről beszélgettünk, s azok káros hatásairól. Egyöntetűen ellenük voksoltunk, s megállapítottuk, hogy ha már hamburgerre vágyunk, akkor mindannyian inkább egy jól bevált büfé kínálatából választunk. Számomra ilyen a miklósi Szultán büfé, ahol - véleményem szerint - a legfinomabb hamburgerek készülnek. Aztán ha már hamburgereknél tartottunk, kolléganőm említette ezt a bizonyos műsort, a Fald fel Amerikát. Mivel nekünk nincs tévénk, ezért letölteni tudtam, mert nagyon érdekelt, hogy milyen is az amerikaiak étkezési szokása, milyen ételeket fogyasztanak. Én havi rendszerességgel elrettentem magam a gyorséttermi kajáktól a Super Size Me megnézésével, s azt hittem ez is valami hasonló hatást fog kiváltani belőlem. Nos, majdnem igazam lett. Vannak benne nagyon érdekes, ugyanakkor elrettentő dolgok is. Nem tudom ki ismeri, a lényege annyi, hogy egy ember végig járja Amerika városait, ahol meglátogat néhány közkedvelt falatozót, s bemutatja az ottani kínálatot. A vége mindig az, hogy részt vesz egy evőversenyen, ahol irdatlan méretű ételeket kell magába tömnie. Viktorral szoktam együtt nézni a részeket, és ő konkrétan majd elolvad a gyönyörűségtől, mikor meglátja az ottani éttermek kínálatát. Az amerikaiak tényleg húst esznek hússal, és olyan egészségtelen módon, hogy attól már nekem jojózott a szemem. Minden iszonyatosan zsíros és irgalmatlanul nagy, az adagok már csak ránézésre is fájdalmasak, de ott még a nők is olyan lazán burkolták befele a másfél kilós hamburgereket, hogy csak néztem. Persze nem tagadom, hogy néhány étel látványa engem is lenyűgözött, szeretem a húst, de néhol már annyira túlzásba estek, hogy azt már nézni sem bírtam. És ledöbbentett, hogy tényleg állandóan hamburgert, sült krumplit és hasonló, normál ételnek nem mondható dolgokat esznek. A műsorvezető majdnem elcsöppent egy hatalmas adag chilis-sajtos sültkrumpli látványától, holott nincs benne semmi nagy kunszt, ráadásul tocsogott a zsírban. Gondolom jó ízük van ezeknek az ételeknek, meg aki húsimádó, azok élvezkedhetnek ezeken a videókon ezerrel, de én a mértékletesség híve vagyok, és az amerikai adagok számomra tűrhetetlenül nagyok. Nem vagyok kibékülve az elkészítési módjukkal sem, alig láttam olyan hamburgert, amit kicsit lightosabban készítenének el. Mindegyikből ömlött a zsiradék, és pont ez az, amit a műsorvezető annyira imád. Sőt, az ottani emberek mind ezt szeretik. Oké, hogy ezekben van zöldség is, de nyilvánvaló, hogy nem abból tesznek bele sokat, hanem a húsból és a sajtból. Akkora hamburgereket adnak normál adagként, amit egy megtermett férfiember sem képes átharapni. Én nem értem, hogy ez mire jó, és azt sem, hogy miért eszik ezt minden nap. Én fél évente, ha ráfanyalodom a hamburgerre. Gondolom közrejátszhat ebben az amcsik lustasága is, hiszen ha otthon főznének maguknak, nem kényszerülnének étterembe. Én ezerszer inkább eszem házi kosztot, mint ilyen nehéz ételeket. Mondjuk azért szó se róla, néhány a videókban látott szendvics közül nagyon gusztusos, a szép, sovány húsokat én is nagyon szeretem, csak azoktól voltam kiakadva, ami pancsolt a zsírban, vagy olajban. Kicsit ledöbbentem a mennyiségen is, ráadásul úgy volt előadva, hogy Amerikában mindenki ilyen nagy adagokat eszik. Emlékszem a Super Size Me-ben is az adagok nagyságáról volt szó, és már ott is említették, hogy sokan választják az óriási porciókat, és akkor csodálkoznak, ha betegek lesznek. Nem értem, hogy miért jó ezeknek az embereknek, ha pukkadásig tömhetik magukat. Ja, és amitől minden alkalommal rosszul vagyok - a videók végén lévő evőverseny. A pasas minden részben keres egy éttermet, ahol valamilyen evőverseny, vagy kihívás van - ez jelenthet mondjuk egy három kilós steaket, egy kocsikerék méretű cukormázas fánkot, vagy egy olyan csípős csirkeszárny-kosarat, ami után egy labdányi jégtömgöt masszíroz végig az arcán, hogy ne gyulladjon fel. Értem én, hogy az amcsikban nagy a versenyszellem, na de ez azért már mégis csak túlzás. Nem értem miért jók ezek a versenyek, amikor rosszullétig tömi magát az ember. Addig kell enni, ameddig jól esik, és nem agyon gyötörni a szervezetünket a túl nagy mennyiséggel, vagy a túl erős fűszerezéssel. Miközben néztem ezt az embert komolyan aggódtam érte, nehogy valami baja legyen. Egy szó mint száz, nem értem a jenkiket. Hatalmas adagok, egészségtelen ételek és túlzás, mértéktelenség mindenütt. Az ételek, amiket bemutatnak nagyon jól néznek ki és KIS mennyiségben biztosan remekek, de akkora adagokban, ahogy ott adják egyszerűen beteges. Ettől függetlenül nézem tovább a sorozatot, mert érdekel miféle szörnyűségekkel fogok még találkozni. Azért kíváncsi vagyok, hogy a hapsinak jár-e veszélyességi pótlék...