Az igényességről

Ez a téma mindig is kiemelkedő fontossággal bírt számomra, s most úgy döntöttem, hogy összeszedem a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Azt hiszem az igényesség nem sok ember életében van jelen, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint kellene. Mivel sokat forgolódom emberek között, ezért látom, hogy mások miként viszonyulnak önmagukhoz, s bizony gyakran nem tetszik, amit látok. Én úgy gondolom, hogy mindenkiben - legyen az akár férfi, akár nő - kell, hogy legyen egy alap mértékű vágy az igényességre. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy nem a külső a lényeg, s ezt én magam is pontosan így gondolom, de mégis csak számít a megjelenésünk összképe. Nem csak mások miatt, hanem magunk miatt is, hiszen a közérzetünket nagyban befolyásolja az, hogy éppen mennyire vagyunk elégedettek magunkkal. Én világ életemben azt hangoztattam, hogy az igényesség nem a gazdagok kiváltsága. Miért csak az lehetne csinos és ápolt, aki dúskál a pénzben, s a hétköznapok embere miért ne adhatna magára annyira, hogy elismerő véleménnyel legyen önmagáról? Az igényesség mindenki számára elérhető, csak nem mindenki nyúl ki érte. Azt veszem észre, hogy az emberek sokszor vagy lusták, vagy annyira rohanó életmódot folytatnak, hogy nincs idejük magukkal foglalkozni. Holott ez az egész téma nem arról szól, hogy ragaszkodnunk kell az exkluzív márkákhoz és csakis csúcsminőséget vásárolhatunk, hanem arról, hogy a meglévő eszközök segítségével a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Ezen kívül az igényesség kéz a kézben jár az önbecsüléssel. Aki tisztában van saját értékeivel, az nem elégszik meg bóvli, silány minőségű dolgokkal és tiszteli magát annyira, hogy igényesen nézzen ki. Elvégre ami rajtunk van és ahogy rajtunk van, azzal azonosítanak minket - aki ápolatlan hatást kelt, arról mindenkinek meg lesz a nem épp kedvező véleménye, de biztos vagyok benne, hogy magának az adott illetőnek is kellemetlen az érzés. Aki nincs megelégedve magával, akinek az önbecsülése romokban van nyilván nem fog akkora erőfeszítést fektetni az igényességbe, hiszen "Minek?", mondanák. Nem mondom, hogy az én önbecsülésem egészséges, de azért annyira nem vagyok rosszban magammal, hogy ne akarnám a lehető legjobbat kihozni magamból. Mint mindenki más, úgy én is készen kapott alapanyaggal dolgozom, nekem is vannak hibáim, de meg lehet találni a harmóniát az igényességünk megteremtése során, ami után sokkal jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben. Igenis becsülni kell magunkat annyira, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. Én nem tudom megérteni azokat a nőket (azért a nőket hozom fel példának, mert nyilván a saját nemem szemszögéből könnyű az összehasonlítás), akik bájos vonásaik ellenére igénytelenül lépnek ki az utcára. Látszik, hogy csak gyorsan magukra kaptak valamit, ápolatlan hatást keltenek kócos hajukkal és csapzott ábrázatukkal, pedig ha csak 10 perccel többet foglalkoztak volna magukkal, teljesen más lenne a hatás. Ja, és a laza városi stílus nem összetévesztendő az ápolatlansággal! Van, aki szereti ezt a lezser trendet, de ég és föld a különbség, mikor valaki egy stílus miatt öltözködik így, vagy mert nem volt igénye csinosabban felöltözni. Azon is elgondolkodtam már, hogy talán az emberek sajnálják ezt a kis időt magukra. Mindenki rohan, intézi a dolgait, ezer felé kell szakadniuk egy időben, és akkor aztán háttérbe szorul az ember. Én ezt nagyon szomorúnak és sajnálatosnak találom, mert az igényességről semmilyen körülmények között nem lenne szabad lemondani. Nem is mások véleménye a fontos, hanem az érzés, amit magunkban keltünk azzal, hogy mindent megtettünk megnyerő külsőnk kialakításának érdekében. Ami még fontos, az a személyre szabás és az arany középút. Először is, minden ember egyedi, mindenkinek más számít igényesnek és ápoltnak, így ebben nem lehet általánosítani. A másik pedig, hogy ebben is érdemes mértéket tartani. Mindannyian látjuk az ellenpéldát azon hölgyek/urak személyében, akik túlzott piperkőcösségük miatt lassan úgy néznek ki, mint valami bazári majom. A mértékletesség talán a kulcsszó. Én azt hiszem megtaláltam az arany középutat és nem esem túlzásokba, de azért meg is adom a módját a kinézetemnek. Engem speciel rettentően zavarnak bizonyos apróságok, amik az én személyes igényességi mércémen előkelő helyen szerepelnek. Szörnyű látvány egy ápolatlan, gubancos, zsírosan letapadó haj. Ha csak magamból indulok ki, hát én képtelen vagyok úgy elhagyni a lakást, hogy ne lennék megelégedve a hajammal, hiszen az egyik legfeltűnőbb dolog rajtam, muszáj mindig ápoltnak és szépnek lennie. Emiatt én kétnaponta mosom, de vannak szerencsésebb génállománnyal rendelkező emberek is, akiknek elég heti egyszer, és még akkor sem néz ki a hajuk madárfészekként. Meglepően keveset foglalkozok pedig a hajammal, nem fújok rá mindenféle cuccot, egyszerűen csak az alap ápolási tervemet követem. Öltözködés terén nem szeretnék semmi konkrétat kijelenteni, hiszen ez már főleg ízlés dolga, de akármilyen divatot, vagy stílust is követünk, törekedjünk a harmóniára és az összeférhetőségre. Rögtön látható és érezhető, ha egy cipő nem passzol a napi ruházatunkhoz, akkor pedig igenis választani kell egy jobbat. Nem tart tovább két percnél, de mennyi jó érzést nyerünk vele! A smink megint csak rizikós téma a hölgyek körében, hiszen van, aki egyáltalán nem festi magát, de ettől még nem kelt igénytelen hatást, sőt. Itt is a legfontosabb a harmónia - ha sminkelünk, akkor precízen, kidolgozottan, alaposan tegyük túlzások nélkül, ha pedig nem sminkelünk, akkor ügyeljünk jobban az arcbőrünk ápoltságára. Ez mondjuk amúgy is alap, de akin nincs festék, annál szembetűnőbbek a hibák. Én például nyáron nagyon ritkán használok alapozót, mert száraz a homlokom és ápolatlan hatást kölcsönöz, ha bekenem vele, viszont akkor mindig odafigyelek arra, hogy a bőrömnek ne is legyen szüksége festékre. A kiegészítőkkel is lehet játszani, sokat dobnak a megjelenésünkön, és szerény véleményem szerint egy jól választott ékszer már-már öltöztet. A kevesebb több elvét kell követni, ne essünk túlzásokba és egyéniségünkhöz illő ékszereket válasszunk. És ami nyáron talán az egyik legfontosabb - az illat. Szerintem ezzel mérhető a legkönnyebben az igényesség, ugyanis a kellemetlen szagok sokat elárulnak az adott emberről. Egy jó illatú parfüm sokat segít, de a melegben elég egy testpermet is ahhoz, hogy jobb legyen a közérzetünk és kellemes illatfelhő vegyen körbe minket. Az a véleményem erről az egészről, hogy az igényesség egy nagyon tág és nagyon személyre szabott témakör. Ha megkérdezel 10 embert, abból mind a 10 mást fog mondani arra, hogy mit tart csinosnak és ápoltnak, ezért mindenkinek magának kell rájönnie saját stílusára és annak legkiválóbb kifejezésére. mégis azt hiszem van egyfajta alap tendencia, amit én nem tudok megfelelően szavakba önteni, de a legtöbb ember ráérez ezekre. És természetesen az igényesség az urakra is értendő, bár bevallom, hogy az utóbbi időben több igényes, ápolt megjelenésű úriembert látok, mint hölgyet. Ez egyrészt jó érzés, hiszen azt gondolnánk, hogy az urak nem törődnek annyit magukkal, holott ez nincs így, viszont a hölgyek gyakran elhagyják magukat, pedig nekik kéne aztán igazán csinosnak lenniük. Az uraknál szintén nagyon meggyőző tud lenni egy jól karban tartott frizura és esetenként arcszőrzet (én a borotválás híve vagyok, a sima, selymes arcbőrt szeretem finom after shave illattal), egy kellemesen érezhető, de nem tolakodó parfüm és egy stílusában összepasszoló ruházat. Nagy boldogság számomra látni, hogy a férfiak végre felfedezték, hogy milyen jól is tudnak kinézni és nem is adnak alább ennél, ugyanakkor a hölgyeket is erre biztatom, hiszen számunkra is fontos a kellemes megjelenés és az ezzel szoros kapcsolatban álló lelki béke, egyensúly és elégedettség. Úgyhogy kedves emberek, ne sajnáljuk magunktól az időt és az energiát, mert önmagunkkal kell leélnünk egy emberéletet, és akkor már érezzük tökéletesen elégedettnek magunkat a bőrünkben.