Ismerj meg! - 22. rész

Boldog házasságban élek. Az esküvőnk Viktorral életem legszebb napja volt. Tudom, hogy mindenki ezt mondja a sajátjáról, de ha egyszer minden annyira tökéletesen sikerült, akkor nekem is muszáj ezt mondanom. Csodálatosan boldog vagyok, mert ahhoz a férfihoz mehettem hozzá, aki az igaz szerelmem, és aki mellett tökéletesen önmagam lehetek. Persze az életünk nem sokban változott az esküvő után, hiszen közel 8 év alatt már teljesen összecsiszolódtunk, de valahogy mégis más egy picit az érzés. Valamiért olyan ünnepélyes, különleges dolognak érzem, amit meg kell becsüljek. Számomra ez nem csak egy papír, hanem egy érzelmi kötelék megerősítése, és nagyon fontos szerepet játszik az életemben. 

Képes vagyok órákat tölteni a vízben. Jó víz elem lévén az a második otthonom. Ha lehetőségem van vízközelbe menni tuti, hogy engem nem lehet majd kirángatni onnan. Egyszerűen ott érzem magam a legjobban, imádom a víz érintését, no és persze imádok úszni is! Fel nem tudom fogni, hogy egyesek hogy képesek a meleg vízben punnyadni és csak áztatni magukat. Én olyankor egy rövidke pancsolás után egyből nekiállok tempózni. Imádok úszni, váltogatni a különféle technikákat, imádom érezni, ahogy hasítom a vizet, imádom a saját sebességemet és azt a jóleső érzést, mikor a hosszas víz alatt tartózkodás után feljövök levegőért, meg amikor másnap minden porcikám izomlázas. Persze azért jó tud lenni a lubickolás is, de azt csak akkor, ha Viktor is velem van és összebújhatunk :)  

Elveszek a gondolataimban. Méghozzá elég gyakran. Utazás közben fordul elő velem igen gyakran, olyankor ugyanis zenét hallgatok (vagy olvasok), és a zene hatására elveszítem a kapcsolatot a külvilággal, és elmerülök a saját gondolataimban. Volt már olyan, hogy csak a végállomást jelző csengő riasztott fel az álmodozásomból, vagy egy hosszabb gondolatmenetemből. Szeretem ezt, mert feltölt energiával és legalább kicsit figyelmen kívül tudom hagyni a környezetemet. 

Hűséges vagyok. Mind a szerelmemhez, mind a barátaimhoz és azokhoz, akiket szeretek. Akik közel kerültek a szívemhez, azokat én nagyon megbecsülöm és soha nem árulnám el, vagy csapnám be őket. Aki engem választ akár társának, akár barátjának, az számíthat arra, hogy velem egy életre szóló csomagot "vásárolt", mert én hűen kitartok azok mellett, akik számomra fontosak. Ez persze Viktorra hatványozottan érvényes, hiszen nekem ő a mindenem. Mondjuk a hűségért kicsit sem kell küzdenem, vagy iparkodnom, teljesen természetesen jön, és még csak elképzelni sem tudom hogyan lehet a szeretteinktől bármilyen módon eltávolodni, hacsak nem adnak rá okot. Ha nem taposnak a lelkembe, akkor tényleg egy életen át kitartok a számomra kedves emberek mellett, és még ha meg is bántanak akkor is előfordul, hogy képes vagyok újabb esélyt adni. 

A számomra kedves könyveket újra és újra olvasom. Én úgy gondolom, hogy egy könyv akkor jó, ha mindig vissza tudok térni hozzá. Ha egy történet csak egyszer olvasható, akkor igazából meg sem érte megvenni. Egy igazán jó sztori annyira beeszi magát az ember fejébe és szívébe, hogy utána állandó jelleggel vissza akar térni hozzá, legalábbis én ezt az élményt keresem a könyvekben. Az, amelyiket csak egyszer volt kedvem elolvasni, hát... nem mondom, hogy elpocsékolt idő volt, de nem is érte meg a pénzt, amit kiadtam érte. Én azokat a könyveket szeretem, amik újra és újra visszacsábítanak magukhoz és újra meg tudják nekem adni azt a kellemes érzést, mint legelső alkalommal.