Ismerj meg! - 19. rész

Rossz korba születtem. Sokszor úgy érzem, hogy nem találom a helyem ebben a mai világban. Az erkölcsi felfogásom, az elveim, az egész életvitelem tökéletes ellentétben áll azzal, ami manapság általánosan elfogadottnak számít. Én nem tudok olyan lenni, mint a modern emberek. Néha úgy érzem, mintha leragadtam volna valahol a múltban, mintha nem tudnék hozzá idomulni a mai világhoz és a benne élő emberekhez, de ha lenne is rá erőm, akkor sem akarnám. Nem akarok olyan lenni, mint a mai emberek 99%-a. Nekem szükségem van a szigorú morális elvekre, az értékek megőrzésére, a hagyományok tiszteletére, az etikettre, az udvarias távolságtartásra és minden régi dologra, ami sajnos kiveszni látszik ebből a világból. 

Laktóz érzékeny vagyok. Nemrég derült ez ki rólam, mikor a gyomor-problémáimmal orvoshoz fordultam és nagyon meglepődtem ezen, hiszen sosem tudtam logikát felfedezni a rosszulléteimben. Persze egy bizonyos baktérium is felelős volt értük, de a laktóz érzékenységem is biztosan rátett egy lapáttal. Azóta laktóz mentes tejtermékeket fogyasztok, és habár eleinte aggasztott a dolog, mára már teljesen megszoktam. Néhány jó dologról persze le kellett mondanom, vagy mértéket kell benne tartanom, de így jócskán csökkentek a fájdalmaim.

Magam elé helyezek másokat. Én általában az utolsó helyen kullogok és magammal foglalkozok utoljára. Nem egészséges, tudom, de a vágyam, hogy segítsek másokon minden másnál erősebb. Sokszor a saját szükségleteimet is háttérbe szorítom a szeretteim miatt, mert jól esik egyengetni az útjukat, jól esik a támaszuknak lenni, jól esik, ha tehetek értük valamit, hogy jobban érezzék magukat. Aztán persze időről időre teljesen kimerülök és olyankor kénytelen vagyok magammal is foglalkozni, de azt meg néha elpocsékolt időnek érzem, amit mások megsegítésével is tölthetnék. Aztán azzal nyugtatom magam, hogy először nekem is rendben kell lennem ahhoz, hogy másoknak segíthessek, így néha magamra is jut időm.

Mindenben meglátom a szépséget. Abban is, amiben mások nem. Az én szemem valahogy rááll a világ csodáira, no meg arra, hogy mindenben meglássam az értéket, a különlegességet, a szépséget. A legapróbb dolgok is le tudnak nyűgözni, és így sokkal könnyebb az élet, hiszen a szívem mindig talál valami számomra kedves és bájos dolgot, ami boldogságra késztet. Még a legnehezebb időkben is. 

Imádom a hosszú hajat. Férfiakon és nőkön is. Számomra roppantul szép és vonzó látvány egy gondosan ápolt, hosszú haj. Nőknél az egészen extrém hosszúságokat is csinosnak találom, férfiaknál azért van egy limitem. Anno nekem is fenékig érő loboncom volt, de muszáj volt megválnom tőle, mert nem volt egészséges. Olyan hosszúra azt hiszem nem fogom többet növeszteni, elvégre ez nem verseny, nekem pedig nem olyan típusú a hajam, amivel nagyon hosszúra megnöveszthetném, de azért egy hátközépig érővel meg tudnék elégedni. Még talán a derékig érő is szóba jöhet, amíg ápolt és egészséges marad a hajam.