2013. június 8., szombat

Gothivation - Music

Régebben a 30 napos goth kihívás kapcsán említettem, hogy nem igazán kedvelem a klasszikus goth zenéket, vagy amit ebbe a stílusba beleszámítanak, mert túl szenvelgősek és lassúak számomra. Mostanában viszont megint kezdek rákapni ezekre a borongós, lehangoló, néha pedig kifejezetten furcsa zenékre. Kicsit nosztalgikus nekem ezekről a muzsikákról megemlékezni, mert olyan régen hallgattam őket, most viszont megint kedvem támadt hozzájuk. Talán a My Dying Bride kezdte el nálam ezt az egészet, nem tudom, de most jöjjön pár régi kedvencem, amiket mai napig is szeretek.




Annyira szeretem őket, hogy az hihetetlen. A többi zenéjük nem ennyire fülbemászó, de azok is nagyon jók a maguk elvont módján. Ennek a nótának nem csak a szövege és a dallamvilága az, ami megfogott, hanem a látványa is. Olyan macskásan elegáns és lesajnáló.




Őket gondolom nem kell bemutatni senkinek. Mikor először láttam ezt a klipet, szabályosan megijedtem tőle. A Halált megszemélyesítő Siobhan annyira hitelesen játszotta a szerepét (ahol egyébként csont részeg volt, talán ezért is nézett ki olyan jól az alakítása), hogy teljesen a hatása alá kerültem, de kicsit borzongós értelemben. Ahogy jön le a Halál a lépcsőn, majd a végén ez a könnyed lemondó tekintet, hát az valami fantasztikus.




Másik régi kedvenc, ezt a számot pedig jóformán unásig hallgattam tőlük. Nagyon jó szövege van, nagyon jó dallama és egyfajta kellemesen nyomasztó, tébolyodott hangulata is, amitől kicsit paranoid képzeteim támadnak.




Hű, na ők az a banda, akiket csak bizonyos időszakokban tudok meghallgatni, mert amúgy a falra mászok tőlük. Erre a dalra sem tudok mást mondani, mint hogy baromi idegesítő, de most jól esik hallgatni.




Kell ezen bármit is magyarázni? Az egyik legjobb számuk.




Ha választanom kellene, hogy melyik a kedvenc elvont zenekarom, habozás nélkül a Sikth-et mondanám. Nincs olyan számuk, amit ne imádnék, és habár már nem zenélnek, én attól még hűségesen hallgatom őket, mert szerintem remek muzsikát alkottak. Nincs két egyforma zenéjük, teljesen bekategorizálhatatlanok és néha nagyon beteg szövegeik vannak, de én pont ezt szeretem bennük. 

1 megjegyzés: