Mesevilágom: Barbi és a Sugar Shop

Mostanában elkezdtem megint amolyan társasági ember-féle lenni, és egyre több szerettemmel találkozom (úgyhogy aki látni akar most szóljon, mert fogékony kedvemben vagyok :D). Ma Barbival volt találkozóm, és habár a Margit-szigetre terveztünk egy sétát, hamar váltottunk a Sugar Shopra, ahová Barbi régóta el akart vinni. Én szóltam neki, hogy ez nem lesz jó ötlet, mert most kaptam fizut és félő elverem az egészet, de úgy voltam vele, hogy ott egye meg a fene, megadom a módját a találkának. Ez a bolt/cukrászda nagyon eldugott helyen van, jóformán alig lehet rátalálni. Viszont ahogy beléptünk oda, hát a szívem kihagyott pár dobbanást. Ahogy Barbi fogalmazta, ez a hely olyan, mint Willy Wonka csokigyára, és milyen igaza van! Mikor beléptem, csak hebegni-habogni tudtam, tátott szájjal bámultam a díszletet, no meg a remekbe szabott kézműves sütemény kreációkat! Ilyen művészi elrendezésű édességeket még sosem láttam, állítólag a külföldiek számára is népszerű ez a bolt. Aztán közben eszembe jutott, hogy ezzel most megint adok egy jó nagy pofont a fogyókúrának, de ilyen helyre nem minden nap jut el az ember, így egy kicsit megint bűnöztem. Na nem vészesen, mert igyekeztünk lightos dolgokat választani, de azért utána mind a ketten jólesőnek éreztünk egy kis sétát a tömegközlekedés helyett. Először körbe jártam a helyet és kb. minden zugról fényképet készítettem :D Aztán megláttam az imádott Jelly Belly tubusokat, amik faltól falig fel voltak függesztve a szivárvány minden színében. Hát ott konkrétan a bőség zavara volt az, ami döntésképtelenségre kárhoztatott. Egyszerűen nem tudtam elhatározni magam, hogy milyen ízű zselébabokat vegyek, mert a legtöbb ismeretlen volt számomra. Végül aztán úgy döntöttem, hogy a legérdekesebbekből veszek egy picikét, és így sokféle ízt megkóstolhatok. Ami végül hazajött velem; áfonya, savanyú meggy, margarita, lime, krém szóda (a Harry Potter féle eredeti vajsör egyik alapanyaga, muszáj volt kipróbálnom, mert nálunk nem lehet kapni, és akkor legalább már az íz-hasonmását had kóstoljam meg), zöldalma, narancs sorbet, sült pillecukor, pina colada, eperfagyi. Egyelőre még csak pár ízt kóstoltunk meg, de valami isteniek! Igaz, hogy nem olcsó finomságok, de az biztos, hogy ha megint egy kis Jelly Bellyre vágynék, akkor újra ellátogatok ide, mert egyrészt egyedül itt lehet már őket kapni, másrészt nagyon sok ízt ki lehet próbálni. Én még vettem magamnak egy meggyes üdítőt is, mert épp szomjan akartam halni, aztán felmentünk rendelni, mert hát ha már ott voltunk, muszáj volt megkóstolni néhány édesség különlegességet. Barbi persze semmit nem akart rendelni, de én sikeresen rávettem, hogy meghívhassam, elvégre ez egy különleges alkalom volt, és amúgy is szeretem őt elhalmozni mindenfélével :) Ne aggódj, Barbi drágám, majd legközelebb te hívsz meg engem valahová! Szóval rendeltünk két jégkását, de ezek is olyan intenzív ízűek voltak, hogy valami hihetetlen. Ilyeneket nem lehet sima fagyisnál kapni, ezek nagyon durván finomak voltak. Én bodzásat kértem, Barbi meg kólásat. Aztán rendeltünk sütit, habár a nagy melegre való tekintettel inkább könnyű, joghurtos krémeket kértünk inkább, mert ha nekem most csokit kellett volna enni, rosszul lettem volna. Az én sütim neve Opium volt, Barbié meg Can-can. Az enyém nagyon guszta epres volt, Barbié meg nagyon jópofa, mert kiállt belőle két láb :D Aztán amit még feltétlenül meg akartam kóstolni, az a macaron volt. Annyi sütis blogon olvasok erről az édességről, mindenki ódákat zeng róla, hogy muszáj volt megragadnom az alkalmat a kóstolóra. Öt darabot kértünk, de már nem emlékszem mindnek a nevére. Egy viszont igen élénken megmaradt azt hiszem mindkettőnkben, mégpedig az áfonyás-ibolyás ízesítésű, amitől szegény Barbi olyan rosszul lett, hogy azt hittem Vuk lesz belőle. Valóban volt egyfajta habfürdős utóíze, de engem nem zavart. Ugyanezen az elven működött az epres-rózsás is, nekem az is ízlett, de Barbit már nem tudtam több macaron megkóstolására rávenni, pedig milyen buzgón próbáltam őket elfelezni! De tényleg csak próbáltam volna, mert ahogy hozzáértem a körmömmel, darabjaira hullott az egész. A többi viszont már nagyon finom volt, akadt köztük egy maracujás azt hiszem, na az nagyon jó trópusi ízű volt, valami tejcsokis-málnás, meg csokis-amaréno meggyes, és azt hiszem ennyi is volt. A csokis ízűek nagyon jók voltak, pedig nagyon nem akartam csokit enni. Persze ezek csak falatnyi nyalánkságok, mégis úgy ellaktunk tőlük, hogy muszáj volt lesétálnunk egy kicsit a sok kalóriát. Utunk a nyugatinál található Alexandra könyvpalotába vezetett, ahová már nagyon régóta el akartam menni, mert 4 emeltnyi tömény csoda várt ott rám. Persze határozott céllal mentem és sikerrel is jártam - beszereztem az utolsó Alkonyat könyvet. Hát, én még ilyen fintorral nem vettem le könyvet a polcról, de mikor majd sor kerül rá, esküszöm megpróbálom félretenni az előítéleteimet iránta és megkísérlem élvezni a történetet. Most egyelőre Emma van soron (amit meglepően nehéz olvasni egy ilyen köhömm... lazább hangvételű könyv után), de aztán túlesek az utolsó részen is. Közben megláttam a Lestat, a vámpírt, amit már egy ideje vadászok, de mivel most csak az Alkonyat könyvért mentem, ezért fájó szívvel otthagytam, s közben arra gondoltam, hogy pont a minőségről kell lemondanom, de sajnos az a minőség most túl sokba is került volna. Mindent szépen sorjában, nem szabad vérszemet kapni, különben is van még mindig egy rahedli könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt újat vásárolok. Innentől kezdve tényleg nem költök új könyvre, hacsak nem egy megkezdett sorozat folytatása. Szóval kigyönyörködtem magam a könyvekben, aztán útjaink lassan külön váltak, mert szegény Barbim már annyira el volt pilledve, hogy inkább hazaküldtem aludni. Így is fergetesen jól éreztem magam vele, megint iszonyat sokat röhögtünk (ha vele találkozom mindig előre rettegek, hogy lesírom a sminkem :D), és megígértem neki, hogy a legközelebbi kerti partyjukra már elmegyünk, mert a mostaniról lemaradtunk. Elég szépen alakul a nyári programom, lesz itt vidámpark, kerti buli, Viktorral Wasabi-zás, arborétumba is megyünk, meg ellátogatunk abba az étterembe teljes családostul, ahol az esküvői vacsora és a vendégség volt. Aztán lehet, hogy ezeken kívül még lesz csomó más minden, de most ezekről tudok. Szóval nagyon jó nap volt, örültem, hogy újra láttam Barbit és megint ilyen jól éreztük magunkat, aztán remélem hamarosan meg fogjuk ismételni :) Addig is zselébabozok, ti meg nézzétek meg a képeket a végén.

Csinos kis macaronok. Többségük ízlett, habár a mandulaliszt miatt tényleg érdekes az íze, de mivel nagy ínyenc vagyok, szeretem a különlegességeket. Mondjuk azért az az ibolyás tényleg meredek volt :D