Mert mindig van minek örülni :)

Olyan jó, mikor több hét masszív depresszió után kellemes apróságok sorozata éri az embert. Mint például ma is, mivel Viktor az akvárium tisztítása közben észrevett három baba-halat a szűrőben, úgyhogy azon nyomban be is izzítottuk a hal-óvodát és a három kis picike már ott kuksol. Reméljük megmaradnak, elég rizikós a felnevelésük, könnyen el tudnak pusztulni, de mi igyekszünk majd óvni őket. Képet sajnos nem tudok róluk mutatni, ugyanis szinte még mikroszkópikus méretűek, de ha kicsit nagyobbak lesznek remélem meg tudom őket mutatni nektek :)

Ezen kívül persze még rengeteg dolognak tudtam örülni a mai nap folyamán. Finom ebédet főztem, amivel degeszre ettük magunkat Viktorral, majd pedig sikerült végig játszanom azt a játékomat, amivel már rég elakadtam. Ezen kívül a fokföldi ibolyáim ismét világuralomra akarnak törni ezúttal számos szobanövényünkkel karöltve - szerintem szövetséget kötöttek ellenünk és idővel leigáznak minket :P Aztán rájöttem arra, hogy szép lassan ismét mozgékonyabb leszek, már most érzem magamon a változást, például hogy anyuéktól hazafele menet a három emelet megmászása már meg se kottyant, sőt, lehagytam Viktort, aki alig pihegve húzta fel magát mögöttem. Most annyira benne vagyok a mozgásban, hogy mindjárt fel is pattanok a biciklimre, aztán meg zumbázok egy jót, úgy is olyan rég nem táncoltam már :) Sétáltunk is ma és olyan szép volt kint, a jó időben lenni, a tegnap esti viharnak már nyoma sem maradt. Este szerintem megnézünk vacsi közben valami jó kis filmet (csak még ki kéne találni, hogy mit :D), aztá lefekvés előtt wellnessezek egy kicsit, mert most úgy érzem, hogy szüksége van rá mind a testemnek, mind a lelkemnek. Na azért mégis csak voltak itt kellemes dolgok is ezen a hétvégén, csak észre kell őket venni :)