2013. május 10., péntek

Látogatás a mamánál

Ma voltunk bent a kórházban a nagymamámnál és a vártál jóval vidámabban tértem onnan haza. Az elmúlt napokban egy merő görcs és stressz voltam miatta, szerveztük a kórházba szállítását, le is van gyengülve, ő sem fiatal már, szóval eléggé le voltam strapálódva, de az az életerő és vidámság, ami a nagyimból árad még nekem is erőt adott. anyuval találkoztunk a klinikáknál, aztán együtt besétáltunk mamához. Én voltam a meglepetés, csak anyura számított és úgy megörült, mikor engem is meglátott az ajtóban, hogy szinte fel akart pattanni az ágyból, hogy elém siessen, csak aztán rájött, hogy nem tud :( De én gyorsan odamentem hozzá és jól megpuszilgattam, aztán nagyon sokat beszélgettünk. Megmutattam neki az esküvői fotóalbumunkat, és miközben nézegette láttam az arcán, hogy mennyire boldog és mennyire tetszettek neki a képek :) A gyűrűmet is alaposan megnézte, hiszen az általa kapott aranyból lett öntve mindkét karika gyűrű. Nagyon tetszettek neki. Aztán persze jött a beszélgetés kínos része, amit minden unoka elszenved a nagyszüleitől, mégpedig a "hogy te milyen szép vagy, kisunokám!" kezdetű áradozás. Persze minden nagyi szemében szép az unoka, csak mikor odafordul a mellette fekvő alig élő nénihez bizonyosságért, na akkor kezdem egy kicsit kellemetlenül érezni magam :D Közölte, hogy olyan a bőröm, mint a hófehér márvány, hogy milyen jól áll az összefogott haj, hogy szépek a körmeim, és szinte minden porcikámat az egekig magasztalta, de hát ilyen egy nagymama. Miután kigyönyörködte magát bennem beszélgettünk hármasban, aztán kicsit később négyesben is, mert befutott Viktor és hozta a mamának az ásványvizet meg a joghurtot. Természetesen ő is megkapta, hogy milyen "csinos, szép fiú", meg hogy "olyan szép arca van, hogy csuda!". Ja, a kedvencem az volt, mikor közölte, hogy Viktor olyan hosszú :D
Habár nagyon jól ismerem a mamámat, azért most is megállapítottam róla, hogy irtó jó dumája van :D Őszinte, nagyszájú, nem kertel semmiben, mindent úgy mond, ahogy van. Ha a mellette fekvő néninek szakálla van, akkor arról beszél szenvtelen arccal, ha pedig betéved hozzánk egy kissé elfáradt buksijú bácsi, akkor róla is közli, hogy ennek bizony már elmentek hazulról :D Úgy imádom, hogy ilyen laza, pedig 82 éves, és akkorákat tud nevetni a saját viccein, hogy az ember kénytelen vele együtt (vagy inkább rajta) nevetni. Szóval ahhoz képest, hogy mennyire feszült voltam, jól sikerült a látogatás. A lába persze borzalmasan néz ki. Sikerült megnéznem még kötözés előtt, és hát bár ne tettem volna. A legtöbb helyen az eleven húsig le van róla rohadva minden, néhol pedig már tovább is ment a fertőzés. Elméletileg jövő héten átszállítják a bőrgyógyászatra, mert ott tudnak neki megfelelő kenőcsöt adni és ott fogja tudni megnézni ehhez értő orvos. Viszont fél sikernek tekinthető, hogy a kedve viszonylag jó. Néha elsirdogálta magát, hogy megöregedett, elhasználódott, fáj mindene, de aztán vége is volt. Ezt is úgy imádom benne, hogy nem olyan nyafogós, mint más idős emberek. Pár perc alatt elsírja a bánatát, aztán közli, hogy "ez van, fiam" és továbblép. A rá következő pillanatban már másról beszél.
Szóval azért egész bizalom keltő a helyzet. A hangulata szerintem mindenhez mérten jó, az állapotán meg remélhetőleg a dokik javítanak.

4 megjegyzés:

  1. Tisztelem a tartását és örülök, hogy ilyen szeretetreméltó nagymamád van. -Beezael-

    VálaszTörlés
  2. Az nagyon jó jel, hogy nem adta fel! Remélem minden rendben lesz.

    VálaszTörlés