2013. május 19., vasárnap

Ismét az állatkertben

Régóta terveztük már ezt a kirándulást, de az időjárás rendszeresen ellenünk dolgozott. Már két héttel ezelőtt el szerettünk volna látogatni az állatkertbe, de még csak most volt rá alkalmunk, viszont kárpótolt minket az, hogy mondhatni tökéletes volt minden - az időjárás, a hangulat, a színek, az illatok, egyszerűen minden. Mintha a hosszú várakozásért a természet ezzel a csodálatos idővel akart volna kárpótolni minket. Én mondjuk izgultam, mert pénteken még leszakadt az ég, pedig már napokkal ezelőtt nézegettem az időjárás jelentést a neten, hogy szép, derült napunk lesz szombaton, de azért az a péntek esti vihar kicsit megrémített. Ennek ellenére verőfényes napra ébredtünk szombaton és nagy boldogan indultunk el az aznapi kirándulásunkra. És mikor azt mondom, hogy kirándulás, akkor tényleg azt is értem alatta, ugyanis mióta nem jártunk ott hihetetlenül kibővült minden, tényleg egész napos programmá nőtte ki magát. Megérkeztünk 10 órára és este 5ig ott voltunk és még így sem sikerült minden zeg-zugát felderíteni az állatkertnek. Egyszerűen annyi látnivaló volt, hogy azt se tudtuk hova kapjuk a fejünket. Olyan lett, mint egy állat-múzeum, vagy nem is tudom, de tényleg nagyon kibővült és nagyon jópofa dolgokkal volt tele. Most már nem csak az állatokat nézhettük meg, hanem szórakoztató, vicces, tudományos kísérletekben is kipróbálhattuk magunkat. Ilyen volt például a bálnák szívdobogásának és énekének a hangja, amit egy búra alatt hallgathattunk meg, vagy kipróbálhattuk hogyan hajlanak az emberi ízületek, átérezhettük milyen nehéz egy madár csőrével magokat felcsippenteni, vagy éppenséggel laboratóriumi kesztyűben bármit is kirakni babylon golyókból. Aztán konkrétan mindig teljesen máshol bukkantunk elő, mint ahonnan mentünk, kész labirintus volt, én  rengetegszer úgy éreztem magam, hogy teljesen eltévedtünk, de szerencsére Viktor sokkal jobb navigációs képességekkel rendelkezik, mint én, így hála neki mindig megtaláltuk a visszafelé vezető utat. Nem is tudom miről írhatnék még, annyi mindent láttunk és annyi mindent kipróbáltunk, hogy egész nap ülhetnék itt a gép előtt sztorikat mesélve, de talán beszéljenek helyettem inkább a képek.



Mindig is ők voltak a kedvenceim a főemlősök közül. Mindenki odavan a csimpánzokért, meg a többi kis majomért, de nekem örökké a gorillák lesznek a kedvenceim. Méltóságteljesek, gyönyörűek, erőteljesek, és nekik van a legőszintébb tekintetük az egész világon. Imádom őket.




Ez mellettem egy elefánt csontváza. Kár, hogy nem fért bele a képbe az egész (Viktor már nem nagyon tudott hátrébb állni), mert döbbenetesen nagy. Csak a feje majdnem akkora, mint én. 




Majszoló teknősök, mert cukik ^^




Ez valami ormányos cickány-féle, de irtó aranyos! Olyan, mint egy élő rajzfilm figura.




Megint teki, meg megint én. A kép meg azért ilyen sötét, mert nem akartuk szegény állatkákat a vakuval sokkolni.




A tudós úr :)




Szépséges pók. Egész hihetetlen, de már nem is kaptam tőlük idegbajt. Lehet, hogy kezd elmúlni az arachnofóbám?




Tőlük viszont felfordult a gyomrom. Nagyon csúnyák nagyon sok lábbal és nagyon sokan voltak :S




A kilátás meseszép volt a nagy szikla tetején, de gondolom el tudjátok képzelni mi történt a szép fehér vállammal eme nap után. Fogalmazzunk úgy, hogy színben igencsak hasonlatos lett páncélos asztro-rokonaimhoz :D




Valami kecskefélék




Valami emberfélék :P




Megint mi




És még egyszer, mert cukik vagyunk :P




Asha, a kiselefánt. Nagyon aranyos, még kis haja is van ^^




Asha a mamájával. (A kis oroszlánokat is láttuk, de róluk nem tudtunk képeket készíteni, mert még nagyon elbújnak a tömeg elől, amit egyébként teljesen meg tudok érteni)




Barátságos zsiráfok - szinte mindenki kezét összenyaldosták egy kis nasi reményében :)




Siva szobra az India-házban




Ezt a szerencsétlen gyűrűsfarkú makit minden látogató rendszeresen mosómedvének nézte :D




Pihenő a tónál




Szeretem ^^




Szépséges madárkák



Ismét kis pihenő, ezúttal a sziklák között




Mert fagyizni kötelező




Egy nagyon félénk, ám annál aranyosabb madárkával. Egy kislány állandó jelleggel fel akarta zavarni, én meg legszívesebben csináltam volna neki 38-as arcot...




Vízesésnél




Drága, drága japánkert, de hiányzott már! Még mindig ugyanolyan szép, mint anno :)




A nosztalgia kedvéért rekonstruáltuk azt a képet, amit a pár évvel ezelőtti állatkertes kirándulásról tettem fel nemrég.




Gyönyörű kilátás




Óriási pálmafa




Látogatásunk csúcspontja kétség kívül a pálmaház egyik külön terme volt, ahol három lajhárt láthattunk egészen testközelből. Kettő közülük békésen szunyókált..,




.., míg a harmadik megunva a nagy forgalmat körülötte angolosan távozott fölöttünk.




Fogalmam sincs milyen fajta hüllő, de kétségkívül impozáns.




Vissza kellett tértnünk a lajhárhoz, egyszerűen nem bírtunk elmozdulni mellőle. Véleményünk szerint ő a világ legcukibb állata! Meg is tudtam simogatni, olyan, mint egy szuszogó seprű :D




Hát most mondjátok meg, nem tüneményes? Mi konkrétan elolvadtunk.




Úgy szerettem volna megvakargatni a pocakját, de miután egy kislány megkísérelte megsimizni a karját és ránk villantotta a korántsem elhanyagolható méretű fogait letettem eme szándékomról. 




Ez a létező legmorbidabb hal a világon. Elöl van két foga és majdnem olyan, mintha arca lenne! Félelmetes volt élőben...




Na ez a hal már sokkal jobban tetszett nekem.




Bújós teknősök :)




Habár a képen nem túl kivehető, de ez egy hód. Erre föl egy apuka mellettünk így kiáltott fel; "Nézzétek csak, itt egy nyúl!" - az emberi intelligencia határtalan :D


Nos, így nézett ki a mi tegnapi állatkerti kirándulásunk. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon leégtünk és nagyon sokat sétáltunk, mára már mindenhol izomlázam van, de megérte, mert csodás napunk volt együtt Viktorral. Neki valahogy mindig sikerül elfeledtetni velem a rosszkedvemet :) A legközelebbi projectünk a vidámpark lesz, amit még a bezárás előtt utoljára meg szeretnénk látogatni. Nagyon sajnálom, hogy megszűnik, mert nemzedékek tomboltak azokon a játékokon, de akkor legalább még egyszer utoljára mi is ellátogatunk oda. Aki pedig teheti nézzen be az állatkertbe is, mert a képek csak töredékét mutatták annak a sok látványosságnak, amit ott láthat az ember. Tényleg hatalmas lett, dugig van újszülött kisállatokkal és nagyon hangulatos. Nekünk csodás élmény volt :)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyosak vagytok!:) És szépek a képek.
    Köszönöm hogy megosztottad Velünk:)
    Imádom az állatkerteket, de a szívem fájdul meg hogy nem lehet mindegyik állatot megsimogatni megölelgetni. Bár nem tudom az oroszlánok meg a tigrisek mit szólnának hozzá:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, örülünk, hogy tetszettek neked :)
      Igen, én is gyakran szembesültem azzal, hogy nem minden állatot simogathatok meg, de lehet a kezem bánta volna a dolgot. Még a lajhárt is óvatosan simiztük, mert ki volt írva, hogy haraphat. A legtöbb állatnál meg Viktort tartott vissza, ő jobban féltette az ujjaimat, mint én :)

      Törlés