Döntés

Sok tanácsot kaptam, hogy mit is kellene kezdenem a bloggal és bevallom tényleg gondolkodtam azon, hogy bezárom. Mikor elindítottam ez az oldal pont olyan derűs, csillámporos és életvidám volt, mint én. Azóta az életem megváltozott. Nem tudtam a régi formámat hozni, a bejegyzéseim is mások lettek, s ez arra ösztökélt, hogy a régi napsugaras oldalamat be kellene zárnom, mert ez már rég nem arról szól, amiről anno. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy nem törlöm az oldalam és nem csinálok vele semmit. Mert ez még mindig az én Mesevilágom, még ha most gyakran rémtörténetekkel is van tele, de még mindig rólam szól, az én életemről, az én mindennapjaimról. Nem egy adott tematikára építem, nem kell állandóan kedvesnek és bájosnak lennie, csak őszintének. Igaznak, hozzám tartozónak. Most ilyen időszakot élek meg, most kicsit más lesz a hangulata, de talán minden szomorkás bejegyzésemet áthatja az a régi érzés, az a bizonyos reménysugár, ami jobb pillanataimban azért fel-felcsillan. Mert a lepény hal meg először, a remény hal meg utoljára. Úgyhogy minden marad a régiben, én is folytatom tovább és próbálom az elkövetkező időkben is önmagamat adni. Mondjuk talán egy dizájn váltás nem ártana, hiszen hiába szoktam meg ezt a régit, egy kis frissülés nekem sem lesz hátrányomra. Végül is ez is egyfajta újítás, változtatás, megszűnik a régi, de lesz helyette valami új. Úgyhogy remélem a napokban össze tudok majd hozni egy kellemes, új kinézetet a blog számára, ami ugyanúgy engem tükröz, mégis kicsit másként, de a lényeg változatlan marad; továbbra is rólam fog szólni, legyen az élet akár napsugaras, akár felhős.