Nincs egy kifejezett kedvencem, de van jó pár festő, akiknek a munkáját kedvelem. Akad köztük, akik tényleg goth témában tevékenykednek, de a többségük inkább fantasy témakörben mozog.
Az első Anna Marine, akinek nagyon hasonló a festési technikája, mint Victoria Francesnek.
Persze aki ismeri mindkét művészt, az simán meg tudja különböztetni az alkotásaikat, hiszen Victoria borongós, szomorkás képeket fest csipetnyi erotikával, míg Anna képeinél sokkal erősebb az erotikus töltet és a figurái is sokkal bujábbak. Ez a stílus egyébkét magukra az alkotókra is jellemző, hiszen ha megnézzük Victoriát élőben ő maga is egy törékenyebb szépség, míg Anna sokkal érzékibb jelenség. Én mindkettejük munkásságát kedvelem, úgyhogy nem maradhat ki kép Victoriától sem.
A következő festő Athina Poda Konstantinidou, görög származású hölgy, akinek éteri munkássága az első perctől fogva lenyűgözött. Olyan tünékeny, olyan fátyolos az összes képe, mintha elég lenne egy sóhajtás, és máris elillanna a szemünk elől a csodás festmény.
Clarissa Paiva babás arcú karaktereivel vett le a lábamról - az a púderes, ódon hangulat, ami a festményeiből árad valamiért nagyon kellemes érzéssel tölt el.
Janna Prosvirina az egyik legkedvesebb festőművészem, az összes képét kivétel nélkül imádom, nem tudom őket megunni. Egyszerre található meg benne a gótikus melankólia, a fantasy és a gyermeki báj.
Kagaya-t szerintem senkinek nem kell bemutatnom. Igaz, ő digitálisan alkot, de a munkássága olyan csodálatos, éteri és misztikus, hogy nem lehet nem szeretni. Mikor az ő képeit nézegetem olyan érzésem van, mintha egy másik univerzumba kerülnék, ahol nincs más, csak béke, csend és nyugalom.
Maria Sandary szintén egy olyan alkotóművész, akinek a képei egy egészen más dimenzióba repítenek. Ázsiai festő révén a figurái kissé anime-szerűek nagy, álmodozó, réveteg szemekkel, de én pont ezt az ábrándosságot szeretem bennük.
Meredith Dillman kifejezetten fantasy-mese stílusú festményeket alkot, ami az én gyermeki lelkem számára csodálatos és nosztalgikus. tele vannak színekkel, fényekkel és élettel.
Rachel Anderson félig fest, félig digitálisan alkot, de az eredmény mindenképpen gyönyörű. misztikus hangulatúak a képei, a színek egészen káprázatosak, figurái pedig kecsesek, előkelőek, elegánsak.
Selina Fenech szinté egyike a legkedvesebb művészeimnek, rajzait sok helyen felhasználtam már, mert tökéletesen tükrözik a lelki világomat. Bájos, tündéres, éteri minden műve, amiknek a nézegetése közben kicsit ki tudok szabadulni a hétköznapok mókuskerekéből.
Stephenie Pui-Mun Law szintén ázsiai festőművész, akinek nagyon egyedi a technikája. Egyszerre érezhető benne a preciz, határozott vonalvezetés és a lágy, kecses mozdulatok, mintha egyszerre lenne merev és hajlékony. Nagyon érdekes a képei, mintha a geometrikus pontosságot keverné az indák kacskaringósságával. A legtöbb képe olyan, mint egy élő mozaik, ami mintha kifakult volna az idővel vívott ádáz csatában.
Nos, ők lennének az én kedvenceim. Elég sokan vannak, de nem tudnék közülük kiválasztani egyet sem, akit a többinél jobban kedvelek, mert mindben valami mást találok szépnek és érdekesnek. Remélem akad köztük olyan, ami a ti tetszéseteket is elnyeri :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése