2013. április 1., hétfő

Amiktől falra mászom - 3. rész - Ránk erőltetett ideálok



Manapság a csapból is állandóan az folyik, hogy milyen az ideális nő. A média folyton meg akarja mondani nekünk, hogy miként kellene kinéznünk ahhoz, hogy "jó" nők legyünk, az ember lánya pedig már lassan teljesen elveszíti önmagát a tökéletességért vívott harcban. Kezdjük azzal, hogy már önmagában az ideál szóval nem tudok mit kezdeni. Szerintem nem létezik olyan, hogy globálisan elfogadott esztétikus külső, hiszen kontinensenként, sőt, országonként változik, hogy kinek mi a szép. Én személy szerint felháborító pofátlanságnak tartom, mikor az emberre rá akarnak erőltetni valamit azzal a címszóval, hogy az az általánosan elfogadott. Teljesen mindegy, hogy milyen alkatról és külsőről van szó a lényeg azon van, hogy megpróbálják átmosni az emberek agyát, ezzel pedig sok-sok nő önbecsülését, s egyben egészségi állapotát teszik tönkre. Három példát tudok most felhozni, amik az utóbbi időben egyre divatosabbá váltak, mint ideál. Az első természetesen a modell alkat.




Engem személy szerint pont ez annyira nem érdekel, ugyanis sosem tartottam esztétikusnak az ilyen mértékű soványságot, az viszont eléggé bosszant, hogy még mindig úgy állítják be, mintha ez lenne a tökéletes. Én elfogadom, hogy valaki természetesen vékony, de ne akarják rám kényszeríteni azt, hogy nekem is így kéne kinéznem ahhoz, hogy egyáltalán nő-számba legyek véve. Hangsúlyozom, semmi bajom a természetesen vékony lányokkal. Küzdenek ők is épp eleget a súlyukkal, a felük hízni szeretne, szóval egyáltalán nem fujjolok rájuk, csak azt nem szeretem, mikor megpróbálnak rámerőltetni valamit. Nők százai kezdenek brutális fogyókúrákba csak azért, mert kétségbeesetten próbálnak megfelelni a feléjük támasztott elvárásoknak, holott lehet, hogy alkati adottságukból kifolyólag sosem lesznek olyan karcsúak, mint a modellek (akiket természetesen a photoshop áldott meg tökéletes testtel).
Aztán hogy ne csak a soványságot emlegessük, ott van a másik véglet. Ugye köztudott, hogy a teltebb hölgyek megelégelték a szélsőségesen vékony alkat istenítését, és hatalmas nyomást mértek a divatszakmára; követelték, hogy a nem XS-es méretekkel megáldott hölgyek is had lehessenek részei a divat világnak. Ennek a hatására született meg egy új ideál, a plus size.




Lassan ez a verzió is kezd olyan mértékű reflektorfényt kapni, mint az elődje, ugyanis most fordított helyzetbe kerültünk - a soványakra fujjogunk, a ducikat meg istenítjük. Én ezt sem értem, megmondom őszintén. Még mindig az a problémám, hogy a szépség szubjektív dolog. Kérdezzetek meg 10 férfit, mind a 10-nek más lesz az ideálja. Régebben az extra sovány lányok voltak divatosak, aztán most őket letámadták és helyette a molett nőket kezdték el ajnározni. Csöbörből vödörbe. Talán furcsa lehet tőlem ezt olvasni, hiszen jómagam is a ducik táborát erősítem, de sem a túlzott soványságot, sem a plus size alkatot nem tudom követendő példának felfogni. Miért kellene a molett alkatot az egekbe magasztalni és kikiáltani egyedüli elfogadható külsőnek? Fölösleges és butaság is. Miért hisszük azt, hogy ha a soványság nem jött be egyes embereknek, akkor majd a duciság mindenkinek tetszeni fog? Ugyanúgy meg fogja osztani az embereket, mint az előző ideál. Nem kell rákényszeríteni az akaratunkat, vagy véleményünket másokra, mert mindenki el tudja dönteni, hogy mi tetszik neki. Különben is, nem csak ez a két véglet létezik, a kettő között annyi alkat van, hogy se szeri, se száma, mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt, kényelmeset, egészségeset. Én speciel nem vagyok elégedett a jelenlegi alkatommal és nap mint nap teszek is ellene, DE nem fogok senkit arra biztatni, hogy kövesse a példámat. Azt sem fogom mondani, hogy csak a teltkarcsú lányok a nőiesek, ugyanis nem attól válik valaki ízig vérig nővé, hogy nagy melle és popsija van hanem attól, hogy annak érzi magát és akként viselkedik. Egy formás nő is lehet trampli, és egy vékonyabb lány is lehet csodálatosan feminine. A nőiesség szerintem elsősorban belülről fakad, s ez a belső magabiztosság jelenik meg a külsőnkön is.
Az utolsó alkat, amiről említést szeretnék tenni egy olyan irányzat, ami még viszonylag friss, de egyre több a követője és be kell valljam ez az egyetlen, ami iránt masszív ellenszenvet táplálok. El tudom fogadni a molettséget és a vékonyságot. Látom bennük a nőiességet, hogy mit ki lehet azokból is hozni, de ez az utolsó ideál kiverte nálam a biztosítékot. Nagyon szeretek a pinteresten nézelődni, ahol mostanában egyre gyakrabban botlom fitnesses csajszik képébe.




Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy konkrétan a hányinger kerülget, mikor meglátom ezeket a nőket. A mi Rubint Rékánk kismiska hozzájuk képest. Olyan bicepszük van, mint egy hegyorom, a hasukon pedig sajtot lehetne reszelni. Ebben hol a nőiesség? A sok sportolástól lassan úgy néznek ki ezek az amúgy szép arcú hölgyek, mintha kezdenének férfivá átalakulni. Mikor valaki ilyen szinten kigyúrja magát és elveszti minden lágy, finom vonását, az már az én szememben nem nőies. Pedig egy nagyon okos ötletből indult ez a dolog - ne éhezz, ne sanyargasd magad, hanem étkezz rendesen, tornázz, légy sokat a levegőn. Ez mind nagyon-nagyon jó gondolat, de aztán egyesek itt is túlzásba estek, és most tele a net muszklis lányokkal. A mozgás nagyon jó dolog, de tudni kell itt is a határt, nem szabad mértéktelennek lenni. Persze meglehet, hogy ez a kategória is tetszik bizonyos férfiaknak, sőt, biztos, hogy így van, de ezt az egy ideált már nem veszi be a gyomrom. Túlságosan szögletes, túlságosan kemény, robusztus, és ezeket a fogalmakat sehogy sem tudom a nőiességhez társítani.
Összegezve a dolgokat; ne hagyjuk, hogy egy unatkozó divatdiktátor mondja meg nekünk hogyan kéne kinéznünk. Mindenki döntse el, hogy milyen alkatot tart magához illőnek, és ahhoz mérten alakítsa önmagát és az életét. Egy mesterségesen alkotott ideál emberéleteket tehet tönkre minden téren, holott nem kell az egész világnak, pláne bárkinek megfelelnünk - csakis és kizárólag önmagunknak. Ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, hozzuk meg a szükséges változtatásokat, de ésszel. Ne befolyásolja döntésünket egy éppen aktuális divatirányzat, mert azok úgy jönnek-mennek, mint a futótűz, nekünk pedig egy egész életet kell leélnünk saját testünkben. Vigyázzunk rá, óvjuk és erősítsük okosan.


2 megjegyzés:

  1. Újság hasábot érdemelne a bejegyzésed! Mondjuk én a 2. ideálról nem hallottam, én csak a "fogyj és sportolj"-t hallom a csapból is folyni. Én örülnék ha tényleg a 2. tábornak is nagyobb szerepe lenne, szerintem ez nem jutott el Borsodba, mert akkor én is jobbnak érezném magam. De az lenne tényleg a jó ha mind a 3 ideál egyenlően lenne jó, sőt mindenki úgy lenne jó ahogy van. Csak hát a net előtt, újságban, tv-ben ezt látjuk, de még az utcán is... pedig én csak a nettel érintkezek napi szinten. De ez az egész szerintem csak arra megy ki, hogy gyenge embereket generáljon az állam, mert az önbizalom hiányos ember el van foglalva a maga gondjával. Mint ahogy a tv-ben is csak a természeti csapások meg a gyilkosságok vannak, így senki nem mert összefogni és (lehet nagy szó) de leverni a kormányt. Mert így Magyarország tönkremegy totál, semmink nincs, minden külföldről jön be (kaja, stb), a gyárak, cégek... és az emberek is... Már ebbe belekavartam ezt a politikás gondolatomat is, de minden mindennel összefügg. Nagyanyáink korában nem így volt, akkor mindenki úgy volt szép ahogy volt. Vagy pl mikor népviseletben jártak, pedig szerintem az se csinos. Hiába a motívumok szépek. Rem nem baj h hozzáfűztem a gondolataim, de engem is foglalkoztat ez, de szerintem mindenkit. Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm az elismerésed, örülök, ha tetszett a bejegyzés. Sajnos manapság nagyon sok minden el van ferdülve és ki van forgatva, nem csoda, hogy ott tart az emberiség, ahol. Nem értem miért jó bárkinek is, hogy az emberek önbizalma a béka feneke alatt van, sokkal inkább megerősíteni és támogatni kellene mindenkit, hogy teljes értékű életet élhessen.

      Törlés