Verseny beszámoló és egyéb érdekességek

Adósotok vagyok egy beszámolóval a hastánc versenyről, amit most pótolok is. Sajnos az elmúlt héten olyan szinten ki voltam ütve, hogy nem nagyon aktivizáltam magam, kissé elhanyagoltam a blogomat és a levelező társaimat, barátaimat is, amiért szíves elnézését kérem mindenkinek, de kb. egy szobanövény szintjén rekedtem és fotoszintetizáltam, hogy túléljem a hétköznapokat. Szerencsére most, hogy kb. 12 órát aludtam sikerült kipihennem magam, így megírhatom végre a beszámolót.
Maga a verseny remekül alakult - iszonyat sokan voltunk és hihetetlenül jó produkciókat láthattunk, nagyon erős volt a mezőny. Vidékről és Budapestről egyaránt érkeztek táncosok, akik mind színvonalas produkciókkal kápráztatták el a zsűrit és persze a Tattoo Expo látogatóit, akik odagyűltek az érdekes esemény reményében. Én másodikként léptem a színpadra, ami elég nagy stresszt jelentett számomra, pláne hogy első fellépésem volt és nem akartam hatalmasat égni. Semmit nem láttam, ugyanis szemüveg nélkül léptem színpadra (kissé illúziórombolónak éreztem volna a pápaszemet), ráadásul a drukk miatt szédültem, zúgott a fülem, minden bajom volt. Sok mindenre nem is emlékszem a szólómból, ugyanis önkívületi állapotban voltam, de azt tudom, hogy hiba nélkül megcsináltam a koreográfiámat, majd egy kecses meghajlást követően hasra esés nélkül vonultam le a színpadról. Rögtön az első lány, aki a közelben ácsorgott vállon veregetett és gratulált, hogy milyen ügyes voltam, illetve rémlik az is, hogy hatalmas tapsot és hujjogást kaptam, ami gyanítom kedves táncos társaimtól származott :) Ezután a duónk következett Rékával, amihez eléggé sufnituningos ruhában léptünk fel. Mivel kísértetek voltunk a szerepünk szerint, ezért a jól bevált, pénztárca kímélő szakadt lepedős megoldást választottuk kosztüm gyanánt. Ezt a táncot is hiba nélkül, gördülékenyen lenyomtuk, nagyon örültem, hogy Rékával ilyen remek összhangban tudtunk táncolni, pedig mind a ketten izgultunk rendesen :) Végül a csoportos produkciónk maradt hátra, ami egy transz tánc volt. Ezeknek a táncoknak az a lényege, hogy egy belső, spirituális folyamatot közvetítenek, afféle elmélyülést a minket körülvevő szellemi energiába. Itt én voltam kijelölve "vezetőnek", mert nekem mentek a legjobban a lépések, és igyekeztem is terelgetni a csapatot. Itt már volt egy kis baki, de szerencsére a lányok ügyesen kivágták belőle magukat és folytattuk tovább a műsort. Innentől kezdve már tudtam figyelni a többi táncos előadását is, akik mind káprázatos, hihetetlenül ötletes dolgokkal álltak ki. Sajnos az elején lévő előadásokról lemaradtam, ugyanis állandóan öltözködtem, de amiket utána alkalmam volt látni nagyon jó érzéssel töltött el. Jó volt látni, hogy milyen kreatívak tudnak lenni a táncosok és hogy végre lehetőségük nyílt fantáziadús előadásokkal színpadra állni. Az eredmény hirdetés borzasztóan elcsúszott, két órát is kellett várni, de addig lehetőségünk nyílt személyes értékeléseket kérni a zsűritagoktól. Én rendkívül jó és építő jellegű kritikákat kaptam, amikre megpróbálok majd jobban odafigyelni. A legtöbb zsűritag azt mondta, hogy hihetetlenül erős személyiségem van, ami a táncom során is érezhető. A tekintetem mindenkit "földbe döngölt", a megjelenésemre majdhogynem max. pontszámot kaptam, mindenkinek nagyon tetszett a kosztümöm. Amit mindegyikük egyöntetűen mondott annyi volt, hogy dolgozzak egy kicsit az önbizalmamon :) Mert szépen táncolok, ügyes vagyok és elegáns, de ne kételkedjek magamban, mikor fellépek a színpadra. Ott én királynő vagyok, és ebből a szerepből nem is szabad kiesnem. Persze mind elmondta, hogy ez valószínűleg a rutintalanságomból adódik, hiszen először léptem fel, és mondták, hogy ha többet fogok színpadon állni ez a probléma is megszűnik. Néhány tartásbeli problámát is ki kell küszöböljek, illetve a lábam is odafigyelést igényel, de összességében mindenki elégedett volt velem. Barta Líviától pl. nagyon részletes tanácsokat kaptam, akinek nagyon hálás vagyok a kedvességéért és a jószándékáért. A laikus zsűritagok között ott volt a Drugzone zenekar énekesnője, Linda Daemon is, aki egyenesen el volt tőlem ájulva :D Olyan lelkesedéssel áradozott rólam, hogy csak vigyorogni bírtam :D Na de hogy ne csigázzalak már itt benneteket, íme az eredményem; a csoportossal és a duóval bronz minősítést szereztem, a szólómmal viszont aranyat, azaz a kategóriámban első helyezett lettem :) Nagyon-nagyon boldog voltam és vagyok, mert ilyen erős mezőny mellett álmomban nem gondoltam volna, hogy arany minősítést fogok kapni, pláne haladó kategóriában. Rendkívül jól esett ez az elismerés, hiszen első fellépés, első verseny és rögtön aranyat kaptam :))) Különdíjas is lettem, így a nyereményeim 1 belépő a House of Horror interaktív horrorszínházba, illetve egy fénykép alapján történő portré rajzolás egyik táncos társam jóvoltából :) A portrénak nagyon örültem, a belépő jegyen viszont még gondolkozom, mert ahogy utána néztem elég durva helyről van szó. Kb. mintha én is benne lennék egy horror filmben és át kell vergődnöm magam egy labirintuson :O Persze ha Viktorral mehetek, akkor nem lesz gáz, de én, akinek a leggagyibb horrorok láttán is kiugrik a szíve nem biztos, hogy a legjobb választás voltam erre a nyereményre :D Persze örülök neki, de még fel kell vérteznem magam lelkileg arra, hogy oda elmenjek. Szóval ennyi történt a versenyen :)
Egészségügyi fronton is vannak fejleményeim, ugyanis kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok és a vékonybélflórámmal is valami gond van, szóval az emésztőrendszerem úgy, ahogy van tönkre van menve :D Ezen igazából már tényleg csak nevetni tudok, de elméletileg jövő hét szerdán beszélek az orvosommal, aki biztos ír majd fel nekem tucatnyi gyógyszert, hogy rendbe jöjjek. Remélem ezzel le is tudtuk a vizsgálatokat, mert már kissé elegem van abból, hogy állandóan kórházba járkálok.
Most pedig hamarosan elindulunk megnézni az Óz, a hatalmas című filmet Viktorral, remélem jó lesz :)