Karácsonyi TAG

Egyre hűvösebb az idő, egyre közeledik a tél, és ez egyet jelent a KARÁCSONNYAL!!!! Juhhú! Jelentem, be vagyok zsongva! Na persze nem kell azt hinni, hogy a nagy multicégekkel karöltve már ilyen korán szeretném a jó nép arcába tolni a karácsonyt (engem is zavar, hogy november közepe óta már minden ünnepi díszben pompázik), csak egyszerűen nem bírok a bennem élő karácsony mániás kislánnyal :) Igazság szerint én úgy működöm, hogy mikor véget ér a karácsony, még egész télen a hatása alatt vagyok. Aztán örülök a tavasznak, mert végre kicsit felmelegedhetek, de nyártól ismét karácsony lázban égek. Én ilyen vagyok, szinte egész évben erre az ünnepre készülök, és még mindig gyermeki rajongással gondolok rá. A hideg idő beköszöntével kezdtem el most nagyon bezsongani, rakatra nézem a karácsonyos filmeket, mindenféle kreatív ötleteket olvasgatok, ünnepi zenéket hallgatok, és amit még el lehet képzelni. Ennek fényében hoztam egy újabb TAG-et, ami teljes mértékig a karácsony témája köré épül. Számomra ezt szinte kötelező kitölteni, és ebből legalább sok minden kiderül az ünnephez való hozzáállásomról. Íme;

Csomagolópapír vagy ajándéktasak?

Csakis csomagolópapír! Szerény véleményem szerint az ajándéktasak egyike azon modern eszközöknek, amik megölik az ünnepi hangulatot. Igaz, nagyon ritkán én is használom, de sosem jó szívvel. Legtöbbször inkább afféle mentőöv, mikor kiderül, hogy nincs itthon csomagolópapírom. Viszont ha van időm rendesen rákészülni, akkor képes vagyok napokig válogatni különleges, meghitt csomagolópapírok között, és ehhez természetesen kellenek szalagok, masnik, meg egyéb díszítő elemek, amikkel aztán órák hosszat szöszölök. Számomra azért fontos ez, mert nem csak az ajándék az, amibe szívemet-lelkemet beleteszem, hanem a csomagolás is. Egy szépen díszített ajándék számomra azt jelképezi, hogy az illető még az ajándék vásárláson/készítésen túl is foglalkozott velem, és ez nagyon jól esik. Az ajándéktasak viszont számomra személytelen és azt juttatja eszembe, hogy az illető csak gyorsan túl akart lenni a pepecs munkán. Egyáltalán nem szeretem.

Igazi vagy műfenyő?

Gyerekkoromban mindig igazi fenyőnk volt, és imádtam. Csodás gyanta illat lengte körbe az egész lakást, a látvány pedig káprázatos volt. Ám az utóbbi években mindig műfenyőt állítunk, melynek több oka is van. Egyrészt borzasztó drágák tudnak lenni a szép élő fenyők, másrészt a szívem szakad meg december végén, mikor ott látom az utak szélén heverni a sok halott fácskát. Persze a legtöbb ember a gyerekkori élményeit kapcsolja a valódi fenyőhöz, és inkább a hangulat miatt veszi meg őket - ezt meg is tudom érteni. Bennem most igazából kétes érzések kavarognak. Hosszú évekig lelkes híve voltam a műfenyőnek erkölcsi és praktikussági szempontok miatt. Úgy voltam vele, hogy ha nem veszek igazi fenyőt, akkor nyugodtabb lesz a lelkiismeretem, mert nem lettem részese annak a fa-mészárlásnak, ami ilyenkor minden évben megy.
Csakhogy attól még a fákat ugyanúgy kivágják. Másrészt a műfenyőnek nem kell farigcsálni a törzsét, nem hullik a levele, nem ragadunk tőle össze-vissza, nem szúr, és nagyon praktikus, mert évről évre elő lehet venni, nem kerül már egy fillérünkbe sem. Az illat mondjuk nagyon hiányzik, de ilyenkor mindig párologtatunk egy kis fenyő illatú illóolajat, és máris meg van a tökéletes karácsonyi hangulat. Tavaly előtt megvettünk egy cserepes fenyőt, így akkor igazi gyanta illat volt a lakásban, de sajnos a kis fácska nem élte túl a telet, ugyanúgy elszáradt, mint ha kivágták volna. Megszakadt érte a szívem :( Úgyhogy habár megértem a valódi fenyőt vásárlókat, nekünk jó lesz a kis műfenyőnk is. Azt azért be kell valljam, hogy mindezek ellenére minden évben elmegyek a fenyővásárba, hogy beszívhassam magamba azt a hamisítatlan fenyő illatot és lássam a nyüzsgő családokat, amint fát választanak :) Ez egy élmény.



Mikor díszíted fel a fát?

24-én délután, olyan 16 óra magasságában. Ez nálunk hagyomány, anno édesanyámmal mindig ketten díszítettük a fát és percre pontosan délután 16 órakor kellett elkezdenünk. Addigra ki kellett bogozni a fényfüzéreket, kampókat rakni a szaloncukrokra, ésatöbbi, mert du. 4-kor el kellett kezdeni a díszítést, ha törik, ha szakad :D Ezt a hagyományt mi is tovább vittük a férjemmel, habár én nem vagyok ilyen szigorú a kezdéssel. Délután 4 óra környékén szépen nekiállunk díszíteni (szigorúan piros-arany díszekkel!), az úgy is nagyjából egy óra hosszáig eltart, majd utána szépen megterítek, összekészülődünk a vacsorához, és hatkor megkezdjük az ünnepi lakomát :)


Mikor bontod le a fát?

Ennek sosincs konkrét időpontja. Az új évet mindig megvárjuk vele, és kb. az utána lévő héten, vagy azután - időnk és kedvünk függvényében - bontjuk le. Volt úgy, hogy egész januárban gyönyörködni vágytam a fánkban (újabb előnye a műfenyőnek), így csak a hónap végén bontottuk le.

Szereted a tojáslikőrt?

Ez az ital valahogy sosem volt szerves része a karácsonyunknak. A forralt bort jobban szeretem, no meg a kakaót és a forró csokit :P Egyébként jó ízű, megiszom, ha megkínálnak vele, de a tojáslikőr helyett inkább a Baileys-t választanám.

Kedvenc ajándékod, amit gyerekként kaptál?

Habár felnőtt fejjel visszagondolva mindig macerásak voltak a karácsonyaink, én ebből nem sok mindent vettem észre akkor. A szüleim nagyon kitettek magukért, és mindig csodás ajándékokat kaptam. Tisztán emlékszem arra, mikor egy olyan babát kaptam, ami akkor nagy ritkaságnak és különlegességnek számított. A Wee Little Miss balerina babája volt ez a szépség, és egyszerűen imádtam! Ha megnyomtam a hajráfját rózsaszínűen világított, és ha bevizeztem a hozzá járó sminkecsetet, akkor lehetett neki szemfestéket, rúzst és egy szép, rózsaszín szívecskét varázsolni az arcára. Hosszú, hullámos szőke haja volt káprázatos ruhával, oda voltam érte. Persze volt olyan év, mikor Barbie babákat kaptam (jó sok volt belőlük), és azokért is nagyon lelkesedtem. Igazi Barbie-kat, nem azokat a fröccsöntött, üreges műanyag vackokat. Mégis ez a balerina baba nagyon megmaradt bennem, mert egyáltalán nem számítottam rá és mert akkoriban nagyon különleges volt. Anyuékat szanaszét puszilgattam érte :)



Van "Betlehemed"?

Nincs. Nem vagyunk vallásosak, így az ünnep ezen részével sosem foglalkoztunk.


Kinek a legnehezebb ajándékot venni?

A kisebbik bátyámnak. Na ő aztán minden évben kihívás elé állít. Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy az esetek többségében jobb szeretek kézzel készített ajándékot adni, mert ezt személyesebbnek érzem, mint hogy levegyek egy tisztálkodási csomagot a Tesco polcairól. Neki viszont nem hogy készíteni, de még venni sem tudok semmit, mert amiknek örülne, ahhoz én nem értek. Számítógéppel, telefonokkal, egyéb elektronikai kütyükkel való dolgokkal foglalkozik, és ezek nagyon távol állnak tőlem. Most mondjuk talán fogunk tudni neki venni valamit, mert nagyon rákapott egy online tankos játékra, és talán valami ehhez köthető dolognak örülne, vagy valami 2.vh-s dolognak. Azért még át kell rágnunk magunkat rajta Viktorral.


Kinek a legkönnyebb ajándékot venni?

Anyósomnak :) Nagyon hasonló lelki világunk van, ő is olyan típus, aki mindennek tud örülni, de egyszerűen él-hal a hímzéseimért, legyen az akár goblen, vagy keresztszemes. Minden évben karácsonykor készítek neki egyet, és már szinte az egész lakásuk az én műveimmel van kidekorálva :D Ettől függetlenül még mindig nem unta meg őket, úgyhogy idén is nézek neki valami szépséget, ami kikerülhet a falára.

Legrosszabb karácsonyi ajándékod?

Ilyen sosem volt :) Akármit is kaptam, mindig borzasztóan örültem neki. A zokniknak és a bögréknek is. Emlékszem egy évben édesanyámnak nem volt annyi pénze, hogy valami nagy kaliberű dolgot vegyen (ez volt a mániája, karácsonyra mindig valami nagy dolgot akart nekem adni, hiába mondtam, hogy nem kell), így "csupán" egy piros pulcsit, meg néhány fehérneműt kaptam. Ugyanolyan örömmel ugrottam a nyakába, mint minden évben, mert tudtam, hogy nagy szeretettel választotta nekem ezeket az ajándékokat. Egyébként később is nagyon boldog volt emiatt, mert hosszú évekig hordtam azt a pulcsit, egyszerűen imádtam. Nagyon jól esett a lelkének, hogy nem csak hasznos, de nekem tetsző ajándékot sikerült adnia :)



Elektronikus vagy postai képeslap?

Ez sem tartozik a szokásaink közé. Mindig megnézegetem a bevásárlóközpontokban a képeslapokat, de nem érzek késztetést arra, hogy küldözgessek is. Az ünnepek alkalmával úgy is minden rokont meglátogatunk személyesen, így inkább a jókívánságaimat élőben mondom el nekik.

Kedvenc karácsonyi film?

A klasszikus Charles Dickens - Karácsonyi ének, méghozzá az 1999-es feldolgozás Patrick Stewart-tal. Csakis. És kötelezővé tenném karácsony tájékán minden Scrooge-lelkületű undok, savanyú, morgolódó alaknak, akik csak szidni tudják ezt a csodaszép ünnepet. De egyébként az összes Karácsonyi ének feldolgozást nagyon szeretem.


Mikor kezdesz vásárolni?

Általában már novemberben elkezdek nézelődni, de a vásárlás és a készítés mindig decemberre marad. Szeretném én előbb elkezdeni, de valahogy a legjobb dolgok mindig decemberben kerülnek a boltokba, így aztán mindig nagy rohanásban vagyok az ünnep végére :D Ez mondjuk egy csöppet sem zavar.


Ajándékoztál már tovább karácsonyi ajándékot?

Nem, soha. Én ezeket az ajándékokat mindig személyesnek tekintem (még akkor is, ha a sokadik bögrémet kapom), és nem lenne szívem tovább adni őket. Én kaptam, az enyém :P

Kedvenc karácsonyi étel?

Huhú, jó kérdés! Igazából mindegyik karácsonyi ételt szeretem, de a legkedvencebb kedvenc édesanyám töltött káposztája. Annál nekem nincs finomabb. A halászlét is szeretem, amit apu csinál, illetve a tavalyi első karácsonyi konyhatündérkedésem alkalmával sikerült összehoznom egy csodás Wellington bélszínt, ami után az egész család megnyalta mind a tíz ujját :)


Színes, vagy sima fények?

Mindig ezer színű égőket vettünk, el sem tudnám képzelni a simát. Imádtam nézni elalvás előtt a színek játékát a falon :)


Kedvenc karácsonyi dal?

Nagyon nehéz egyet kiválasztani, mert van egy hatalmas válogatásom, amikből mind tudnék felsorolni olyat, ami különösen tetszik, de most egy olyan dalra esett a választásom, ami mindig mosolyt csal az arcomra a bájosságával és kedves, vidám, boldog hangulatba hoz - Bianca Ryan - Why couldn't it be Christmas Every Day




Elutazol karácsonykor vagy otthon maradsz?

A szentestét otthon töltöm a férjemmel, utána pedig természetesen utazgatunk a rokonsághoz - anyósomékhoz, édesanyámékhoz, nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz. És sokakkal ellentétben imádom az ünnepi családi összejöveteleket - szeretek beszélgetni a rokonainkkal, összegyűlni a fa körül, ajándékokat botogatni, jókat enni-inni, nevetgélni, örülni egymásnak :)


Csillag vagy angyalka csúcsdíszed van?

Egyik sem, bár egy csillag alakú dísznek nagyon tudnék örülni. Helyette most a hazánkban szokványos elnyújtott gömb alakú csúcsos valami van, de mi azt is nagyon szeretjük.


Mikor nyitod ki az ajándékodat?

Mivel a férjemmel töltöm a szentestét, ezért a tőle kapott ajándékokat vacsora után, este 7-8 körül nyitom ki (és ő is az enyémeket), majd a további napokban a látogatások alkalmával már nincs ilyen rendszer, akkor bontogatunk, amikor mindenki megérkezett és együtt a család.


Legidegesítőbb dolog ebben az időszakban?

Ami a legeslegjobban irritál, az az emberek ünnepi hozzáállása. Nagyon kevesen tudják már értékelni ezt a csodaszép ünnepet, mert csak a rosszat látják benne - költekezés, zsúfoltság, rohanás, pedig a karácsonynak nem erről kell szólnia. Csak rajtunk múlik, hogy miként kezeljük az ünnepeket. Igen, engem is zavar a hihetetlenül nagy tömeg, de nem fogok nekiállni zsörtölődni és bosszankodni, mert nem ér annyit az egész. Inkább próbálok ezekre nem figyelni és tovább élvezni a csodás kirakatokat, fényeket, illatokat. A guta meg tud ütni azoktól az életunt, "szar is ízetlen" típusú emberektől, akik jártukban-jöttükben csak morogni tudnak. Menjen akkor haza és ne rombolja mások ünnepi hangulatát! Számomra nagyon rossz minden évben azt hallgatni, hogy az emberek csak pampogni tudnak a karácsony miatt. "Jaj, milyen sokba kerül!", "Jaj, micsoda tömeg!", "Jaj, de utálok vásárolni!". Be kell ilyenkor venni a leszarom tablettát, és nem a külvilággal foglalkozni, mert csak a karácsony szelleme, a karácsony igazi ünnepi hangulata számít, amit nem szabad hagynunk lerombolni néhány mogorva ember miatt. Szomorú, hogy az emberek meg sem próbálják élvezni ezt az időszakot, mindenki negatívan áll hozzá, holott az egész tényleg csak viszonyulás kérdése. Én imádom a karácsonyt és még soha, egyetlen évben nem volt problémám abból, hogy készülődnöm kellett. Igyekszem nem figyelni azokra, akik már eleve eldöntötték, hogy utálják ezt az ünnepet, hanem a magam módján intézem a dolgaimat. Dudorászva, mosollyal az arcomon, lelkesen járom a várost és élvezem, hogy az ajándékaimmal hamarosan örömet szerezhetek a szeretteimnek - miért nem tud mindenki erre gondolni? :( Na de hogy ne ilyen szájízzel zárjam le ezt a TAG-et, itt egy kép, ami nekem mindig mosolyt csal az arcomra :)