2012. november 4., vasárnap

Az első hastáncos ruha




Körülbelül fél perce fejeztem be az első kosztümöm felső részének befedését - fájnak az ujjaim, alig látok és elgémberedtem, de megérte. Persze ezzel még közel sincsen kész a melltartó, hiszen hátra van még a díszítés, meg a rögzítő pántok rávarrása, mégis úgy éreztem, hogy le kell írnom ezt az eseményt, mert ezzel megtettem az első lépést afelé, hogy végre tényleg fellépjek. Ez az első ruha, amit hastánchoz készítek, és meg kell mondjam, nem kis munka. Vehetnék én is boltban súlyos tízezrekért készen kapott, sablon ruhát, de az nem az én világom. Mivel törzsi hastáncot táncolok, ezért nem is volt kérdéses, hogy én készítsem-e a ruhámat (ennél a stílusnál ez amúgy is afféle íratlan szabály, vagy legalábbis szokás). Nagyon jó érzés megtervezni, majd megvalósítani az elképzelésedet a saját, két kezeddel, beletenni minden kreativitásod és egyéniséged, ugyanakkor fárasztó és sok időt igénylő munka. Én még egyelőre csak ott tartok, hogy a sablon fekete melltartót, amit erre a célra vettem bevontam egy nagyon szép indiai mintázatú anyaggal. Ezt varrogattam, rögzítgettem két napja, és most végre készen vagyok vele. Holnap elkezdem a dekorálását, különféle szalagokat, gyöngyöket, kagylókat és érméket fogok ráfabrikálni, remélem szép lesz a végeredmény. Természetesen teszek majd fel róla képet, de csak ha elkészültem vele. Nem várok egyébként túl sokat magamtól, mert mégis csak első ruhám, nem lehet rögtön tökéletes - pláne, hogy nincs varrógépem és mindent kézzel kell csinálnom rajta. Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy végre itt tarthatok - ruhát tervezgetek és készítek. Régen el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy idáig jutok, hiszen a táncba vetett önbizalmam a béka feneke alatt volt. Most viszont tényleg úgy érzem, hogy elindultam egy úton, ami jó irányba vezet és nem szabad letérnem róla. Nem is akarok :) Szóval remélhetőleg a napokban, vagy legalábbis jövő hét végére meg tudom mutatni az első ruhám első részletét, majd belevágok a következő projectbe, az övbe. Jó sokáig el fogok ezekkel szórakozni, úgy érzem :)

2 megjegyzés:

  1. Azta! Varrógép nélkül egy ekkora munkának nekiállni! Emelem előtted képzelet béli kalapom. És szerintem biztosan szép lesz, elvégre a saját kezed által készül, és olyan lesz amilyennek Te szeretnéd:)
    Alig várom hogy kész legyen és megmutasd Nekünk:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, nagyon jól esik a dicséret :) Nem egyszerű, valóban, de azért nem teljesen egyedül dolgozom rajta - a macerásabb részekben segít a barátnőm (őt említettem pár bejegyzéssel régebben), aki tud géppel varrni, így rám már csak az apróbb pepecs-munka marad. Persze ez önmagában is elég feladat nekem, de nagyon élvezem és eddig elégedett vagyok az eredménnyel :)

    VálaszTörlés