2012. szeptember 23., vasárnap

Elmúlás






Nagyon szép napom volt eddig. Régen éreztem már magam ilyen boldognak, kiegyensúlyozottnak, elégedettnek, örömtelinek. Tökéletes őszi idő volt, 18 fok, langyos napsütés, mely átszűrődött a sárguló lombokon, egyszerűen ha akartam sem tudtam volna rosszkedvű lenni. Nem úgy most. Egy bizonyos dolog hatására mintha az egész napi jókedvem röpült volna ki az ablakon. És még csak nem is nagy dolog, nem dőlt össze a világ, nem történt semmi katasztrófa, mégis egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, mintha minden jókedvem, életörömöm elszállt volna belőlem. Mintha egy dementor kószált volna körülöttem, s folyamatosan szívta volna el belőlem a jókedvet. Megtehettem volna, hogy maradok és folytatom azt, amit elkezdtem, hiszen miért is ne? De valahogy belülről, igazán belülről éreztem, hogy most kell mennem, mert különben nagyon rosszul leszek a végére. Érdekes, mert a lelki rosszullét egy idő után fizikai fájdalomba csap át nálam. Kár ezért a napért, kár, hogy ilyennek kellett történnie a vége felé. Abban reménykedem, hogy talán még össze tudom szedni magam és a napközbeni szép emlékekből táplálkozva újra jól érezhetem magam. Egyelőre erre nem sok esélyt látok, mert ez a borús, nyomasztó érzés nagyon erősen a hatalmába kerített, de azon leszek, hogy legyűrjem. Inkább csak azt sajnálom, hogy egy bizonyos dolog közben jön ez mindig rám, immáron nagyon régóta. És én hiszek a jelekben. Nem véletlen, hogy ezt érzem olyankor, ebben biztos vagyok. Talán az okát is tudom, csak nem vagyok hajlandó beletörődni. Vagy még inkább, nincs bennem elég erő ahhoz, hogy lépjek. Azt viszont nem szeretném, hogy gyengeségemből adódóan ez a visszatérő dolog állandóan leszívja az energiáimat. Nem szeretném addig folytatni, míg már nem lesz mit elvennie tőlem. És persze az is szomorúvá tesz, hogy ez a bizonyos dolog ilyesmit vált ki belőlem. Régen nem volt ez így. Régen ez okozta a legnagyobb örömömet, napom csúcspontját, ezért várakoztam oly sokat órákon keresztül, most meg... Minden esetre nem hagyom, hogy még jobban lehúzzon ez a gondolat. Vissza kell nyernem az energiáimat, és ezt negatív hozzáállással nem lehet elérni. Csak arra kell figyelnem, hogy ha egyszer visszanyertem, többé ne veszítsem el.

4 megjegyzés:

  1. Húha, fogalmam sincs mi lehet az amire ennyire letöri a kedvedet, de remélem túl tudsz rajta jutni és nem hagyod hogy magad alá gyűrjön!

    VálaszTörlés
  2. Ez egy nagyon régre visszanyúló dolog, de természetesen nem hagyom, hogy elrontsa a hangulatomat, küzdök ellene :) Mára már talán jobb egy fokkal :)

    VálaszTörlés
  3. Mi a baj? Mi az a dolog ami elveszi a kedved? :S Tudok segíteni??

    VálaszTörlés
  4. Már nem lényeges, elmúlóban van :) De azért köszönöm, hogy támogatsz és segíteni szeretnél!

    VálaszTörlés