Nagy-nagy meglepetés

A tegnapi nap talán életem egyik legszebb mozzanata volt, és ezzel cseppet sem túlzok. Még most is sokkhatás alatt állok, ahogy visszagondolok az eseményekre, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy normálisan tudjak mindenről mesélni.
Szóval tegnap úgy készültem, hogy találkozok a gimnáziumi barátnőimmel, akikkel legalább évente egyszer összeülünk beszélgetni, nosztalgiázni, meg mesélni, hogy kivel mi történt. Erre számítottam most is, és az elején ilyesminek is indult a dolog. Találkoztam először hármójukkal a Nyugatinál (Barbi, Lilla, Brigi), pontosabban négyőjükkel, ugyanis egyikük hozta a pici babáját, akit még egyikünknek sem volt alkalma látni. Természetesen mi, gyagyás nők egyből rákattantunk Olivérre, majd egy közös, laza "dumcsizós" Mekizés után elindultunk Barbi barátnőmhöz, aki egyébként a tanúm is, hogy akkor ott várjuk meg a többieket. El is buszoztunk hozzájuk, ahol első meglepetésként ott várt minket egy másik gyerekkori barátnőm (szintén Barbi), akit kb. ovis korom óta ismerek, csak már vele is ezer éve nem találkoztam. Eléggé megdöbbentem, mert abban a hitben voltam, hogy ez csak gimis találkozó lesz, vele pedig általánosban jártunk együtt, de gondoltam az esküvő miatt ő is eljött, mert vittem magammal meghívót, szóval ekkor még gyanútlan voltam. Mikor odaértünk a házukhoz akkor ért a második meglepetés - az egyik gimis barátnőm, akit még vártunk (Petra) ott állt a kapualljban egy szakajtónyi színes lufival a kezében, amit rögtön a kezeme is nyomott, majd a fejemre rakott egy általa varrott menyasszonyi fátylat azzal az instrukcióval, hogy ezt egész idő alatt viselnem kell. Aztán beszállingózott az utolsó lány is, akire vártunk (Zsuzsi), tőle meg egy Cherry Queen-ből köttetett kis csokrot kaptam! Itt már kezdtem egy picit gyanakodni, de a végszót az adta meg, mikor beléptünk hozzájuk. Olyan látvány fogadott, amire végképp nem számítottam - mindenütt lufik, szalagok, party-díszek, sok-sok ital bekészítve, finomságok, végül pedig megkaptam az utolsó kellékemet, egy bugyirózsaszín szépségkirálynő szalagot "Az év menyasszonya" felirattal. Ekkor közölték a többiek nagy vigyorogva, hogy üdvözölnek a leánybúcsúztatómon... Hát én ott mentem le kis híjján hídba!!! Olyan szinten nem számítottam erre, hogy azt el nem tudjátok képzelni! Mindenki tudott róla, játszották a hülyét meg az értetlent, hogy jaj, félresikerült a találkozó, mindenki máskor, máshonnan jön, én meg vígasztaltam Barbit, hogy ne aggódjon, így is tökéletes minden, erre föl ez egy teljesen megszervezett akció volt! Még Viktor is tudott róla :D Szóval én ott elbőgtem magam, hogy ezek a drága nők énmiattam szervezkedtek ennyit hetek óta. Úgy meg voltam hatódva! Aztán persze ittunk, nem is akármit, házi diópálinkát, aminél finomabbat én még soha életemben nem kóstoltam, majd pezsgőztünk, likőröztünk, szóval volt ott minden. Aztán belecsaptunk a lecsóba, mert közölték, hogy mivel vár rám a házas élet, ezért nekik kötelességük letesztelni, hogy mennyire vagyok felkészült. Első körben egy menyasszonyi fogadalmat kellett tennem, ami így hangzott;

" Én, Csongrádi Szilvia ezennel az itt felsorakozott tanúk előtt fogadom, hogy férjemet játék közben nem zavarom, dolgomat ilyenkor csendben végzem, mindig ügyelve arra, hogy sörös korsója üres ne legyen. Sose hivatkozom fejfájásra, fáradtságra, mikor a férjem szeretgetésre vágyik. Kedvenc ételét bármikor elkészítem és szépen tálalom. Anyósomat napjában legalább egyszer dicsőítem, miszerint ő készíti a legfinomabb ételt, ő vasalja legszebben az inget, neki a legtisztább a lakása, stb. Férjem barátait mindig családtagként fogadom. Az ő étkezésükről és sörükről is gondoskodom. Férjemet barátaival legalább heti három alkalommal elengedem mulatni. Ez idő alatt én nem csacsogok telefonon a barátnőimmel, tiszta lakással, vasalt inggel, meleg étellel, mezítelenül várom haza. Itt és most megígérem, hogy jó háziasszony leszek, Uramat megbecsülöm, a pasikat elkerülöm. Szeretgetem, cirógatom, hülyeséggel nem nyaggatom. De ha csak egyszer is csajozni mer, a baját sodrófával látom el!

Hát ez volt az én nagy fogadalmam, amit ünnepélyesen, szívemre tett kézzel mondtam végig fulladozva a röhögéstől :D Ezután következtek a feladatok. A lányok közölték, hogy a díszítésnek szánt lufik mindegyikében egy feladat van elrejtve, úgyhogy nekem ki kell pukkasztanom a lufikat ahhoz, hogy fény derüljön a feladatokra. Már ezt is elég félve csináltam meg, ugyanis rettegek a lufik pukkanásától, de most bátor voltam és hősiesen lukasztgattam. Először kifogtam a legrémesebb, legggonoszabb feladatot, amit ezek a galád nők kitalálhattak nekem - vasalnom kellett!

"A rossz feleség gyűrött ingben járatja férjét, a jó feleség vasal! Ugye te sem akarsz rossz feleség lenni? Egy percen belül teljesítened kell a feladatot!"

Rögtön elsőre bele a mélyvízbe, gondoltam magamban. Előkapták a vasalóállványt, Barbi beáldozta az egyik kevésbé fontos ingjét, majd elkezdtem a bénázásomat. Tudni kell rólam, hogy életemben talán kétszer, ha vasaltam, valahogy nem ápolok túl jó viszonyt a vasalóval. Azért valamennyire mégis csak megküzdöttem vele, bár az eredmény kritikán aluli volt :D A zsűrim viszont csupa jószívű tagból állt, úgyhogy elfogadták a kész "művet".
Második feladatnak jött az uborkateszt.

"Nyers uborkára óvszer szakszerű felhelyezése betegségek és nem kívánt terhességek megelőzése végett!"

Itt már erősen mondogattam, hogy "Lesz még nektek is leánybúcsútok, csak várjatok!", ugyanis leesett, hogy itt bizony szivatva leszek, mint a fene. Szerencsére ez a feladat kimaradt, ugyanis nem volt nálunk óvszer (na de lányok, hát óvszer nélkül nem indulunk el sehová, nemde? :D), viszont közöltem a lányokkal, hogy nagyon profi módon tudom bevenni a fogamzásgátló tablettámat, így végül ezt elfogadták feladat teljesítése gyanánt. Harmadik feladatnak be kellett pelenkáznom Brigi kisfiát, amihez a cetlikém nincs meg, ugyanis az nem volt benne a listában, amit megkaptam, de a kis srác nagyon hősiesen tűrte a bénázásomat, úgyhogy le a kalappal előtte :P Negyedik feladatnak írnom kellett egy szerelmes verset Viktornak megadott szavak felhasználásával.

"A férfiembert dícsérőszóval kell minden nap ellátni! A gyors improvizálás sokszor jól jöhet házasság alatt! A megadott szavakból kell rövid verset írni: csiga, náthás, bankszámla, kalapács, ég."

Na, ez volt talán az egyetlen feladat, ahol nem jöttem zavarba, ugyanis bármikor bármilyen helyzetben képes vagyok kirázni a kisujjamból valami gagyi kis verset, és most sem volt ez másként. Kb. két perc alatt meg is írtam, íme;

"Csigalassúsággal tört rám e szerelem,
Nem hittem, hogy ilyen történhet énvelem.
A náthától azt hittem hogy tán rosszul látok,
Ilyen férfit nem mindenhol találok.
Nem a bankszámládért megyek most tehozzád,
A szerelem ereje viharzott rajtam át.
Kalapács sem választhat el soha tőled,
Minket az ég is egymásnak teremtett."

Ezt sikerült alkotnom, és hatalmas tapsot kaptam érte :D Ezután jött azt hiszem a fűszerfelismerés.

"Nem árt, ha a fűszereket is ismeri a leendő ara, hogy a férjének ne legyen üres a gyomra, ha ehetetlen a kaja. Öt fűszer felismerése!"

Ekkor azért meg kellett jegyeznem, hogy mi ez, Gordon Ramsay a konyha ördöge, vagy mi? :D De nem ijedtem meg, mert haladó szakácsnőként egész jól ismerem a fűszereket, és sikeresen vettem az akadályt. Paprikát, oregánót, fahéjat, köményt és kávét kellett felismernem, úgyhogy a lányok határozottan kedvesek voltak, amiért nem sáfrányt, szerecsendiót, meg ehhez hasonló egzotikumokat választottak. Ezután jött a zoknikeresés.

"Egy percen belül 10 páratlan zokni megtalálása a szobán belül!"

Épp, hogy időben sikerült teljesítenem a feladatot, bár ebben is elég gyakorlott vagyok, mert Viktornak mindig eltünedeznek a zoknijai :P Közben egyébként volt egy gonosz megnyilvánulásom. Mivel Olivér eléggé megijedt a lufi hangjától, ezért kimentünk Barbival az előtérbe pukkasztani, csak hogy ott meg kint volt a cica. Én éppen marokra fogtam a villát, és le akartam súlytani a lufira, mikor a cica merő játékból arrébb pofozta azt, és kis híján őt kaszaboltam le :D Én lettem a villás gyilkos :D Aztán az utolsó feladatnál nyakkendőt kellett kötnöm.

"Féfiemberre nyakkendő felhelyezés és kötés, hogy megjelenése minden tekintetben jólfésült legyen!"

Életemben nem kötöttem még nyakkendőt, de a lányok voltak olyan kedvesek és megmutatták (bár lehet, hogy Barbi csak féltette a barátja szép nyakkendőjét, nehogy szétbarmoljam :P), szóval egy bemutatás után én is megcsináltam úgy ahogy. Várt még rám ezeken kívül egy különálló feladat, amit Zsuzsi barátnőm készített nekem. Ez egy teszt-sorozat volt, ahol kiderült mennyire ismerem Viktort. Sajnos a lista nincs itt nálam, ezt majd később postolom, mert nagyon jópofa kérdéseket és válaszokat kreált rá Zsuzsi, de összességében itt is jól teljesítettem :) Ezzel ért véget a feleséggé avatásom, aminek elismeréséül kaptam egy oklevelet az alábbi szöveggel;

"Alulírott Leánybúcsúztató és Asszonyi Alkalmassági Vizsgabizottság és Ítélőszék tagjai ezennel igazoljuk, hogy az előttünk megjelent Csongrádi Szilvia, született 1988. 07. 04 (igazából 03, de elnézzük nekik ezt a kis malőrt :P) kiállta az összes próbát és készen áll a házasságra, az asszonyi életre, és az azzal járó minden kihívásra. Továbbá ezennel befogadtatik a "Született feleségek és vén szatyrok" elnevezésű titkos szervezet tagjai közé!"

Ezután mindenki aláírta az oklevelet, még a kis Olivér is rányomott nekem egy békás pecsétet, majd a legalján még ez volt olvasható: "Ezúton kívánunk az eljövendő házas és házmentes életéhez nagyon sok sikert és még ennél is több boldogságot!"

Hát ez lett volna a leánybúcsúm legjava. Ezután már csak kellemes, baráti csevely következett, ahol újra tudatosult bennem, hogy még mindig nagyon hülyék vagyunk :D Komolyan ennyit röhögni, mint amit ezzel a hat lökött nővel lehet :D És igazából ezután már csak részleteket beszéltünk meg az esküvővel kapcsolatban. Ami újdonság volt, és aminek nagyon örültem, hogy mindnyájan vállalták, hogy lesznek a koszorúslányaim :) Erről egyébként nem is álmodoztam, mivel egyiküket sem tudtam elérni, de most, hogy összejöttünk mindenki benne volt a dologban, szóval lesz öt szép koszorúslányom. Barbi barátnőm már tanúként fog feszíteni, szóval ő ebből kimarad, de a többiek (másik Barbi, Lilla, Petra, Brigi, Zsuzsi) mind bevállalták, úgyhogy nagyon boldog vagyok :) Meg is beszéltük, hogy a Queen You're my best friend című számára fognak bevonulni, úgyhogy abszolút rock esküvő lesz a Meatloaf és Bryan Adams után :P Aztán jópáruktól kaptam egy kis ajándéklevelet, amit szigorúan csak itthon olvashattam el, akik meg nem tudtak adni, azok majd emailben küldik, úgyhogy még számíthatok néhány szívhez szóló sorra. Mikor hazaértem első dolgom az volt, hogy elolvastam ezeket a kis üzeneteket, és hát könnyekig voltam hatódva azoktól, amiket nekem írtak. Ebből is látszik, hogy habár mindnyájunkat elsodort az élet a szélrózsa minden irányába, mégis egy csapat vagyunk, egy igaz baráti társaság, akiket örökké összeköt az egymás iránti szeretet.

Végszónak szeretnék most itt szólni a lányokhoz;

Köszönöm mindnyájótoknak ezt a csodálatos napot, amit veletek tölthettem! Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyesmiben lesz részem általatok, nagyon megleptetek és boldoggá tettetek! El sem tudom képzelni micsoda munka állhatott ennek a bulinak a megszervezése mögött úgy, hogy én ne tudjak róla semmit, hogy az egész spontánnak tűnjön, és hát az a rengeteg idő és kreativitás, amit erre fordítottatok egész egyszerűen bámulatos. Nagyon hálás vagyok nektek mindezért, no meg azért is, mert mindannyian eljöttetek és itt voltatok velem; Petra, aki közvetlenül munkából jött hozzánk, Lilla, aki épp csak hazaért Kínából, Zsuzsi, aki szinte egyik rendezvényből a másikba kellett, hogy ugorjon, Brigi, aki a kis picurkájával is képes volt eljönni, Bischof Barbi, akiről már oly régóta nem hallottam, most mégis itt volt, és végül, de nem utolsó sorban az én drága tanú-barátném, Gyulavári Barbi, aki ezt az egészet szervezte és koordinálta. Neked külön szeretném megköszönni ezt a csodás élményt, el nem tudod képzelni milyen sokat jelentett nekem, és hogy milyen hálás vagyok, amiért ilyen szép és vidám emlékkel gazdagítottál. Bizonyára rengeteg munkád volt benne, és ha arra gondolok, hogy így is már mennyi mindent tettél értem, egyszerűen nem tudok neked elég hálás lenni. Csodás barátnők vagytok mindannyian és remek emberek, akik nélkül én is szegényebb lennék. Köszönöm, hogy az életem részei vagytok, és hogy veletek is megoszthatom majd életem legszebb pillanatát - nélkületek nem lenne teljes az örömöm! Még egyszer köszönök mindent, ti vagytok a legjobbak! Szeretlek titeket!

(további képek majd később, ha abba tudom hagyni a sírást...)