2012. május 3., csütörtök

(M)Elegem van

Megérkezett végre a jó idő... Juppé... Nem tűnök túl lelkesnek? Nos, ez valószínűleg azért van, mert egyáltalán nem vagyok az. Az emberek többsége majd kiugrik a bőréből, hogy végre szögre akaszthatja a kabátját és a sálát, s hogy helyettük lenge ruhákban járhatnak, süt a nap, pihi van, ésatöbbi. Érdekes módon én nem osztom ezen vidám emberek nézetét, ugyanis én utálom a meleget. Utálom, hogy perzsel a nap, hogy kiszívja minden erőmet, hogy nem kapok levegőt, hogy állandóan az ájulás környékez, hogy a hófehér bőröm 2 óra után úgy néz ki, mintha belegyalogoltam volna egy csalánosba, és utálom, hogy még a bugyimban is folyik a víz rólam. Egyszerűen ki nem állhatom a nyarat. Soha nem bírtam, soha nem szerettem, hiába vagyok nyári lány. Én az ősz hűvösségét és a tél zimankóját szeretem, mert olyankor legalább bírok létezni, na de nyáron... Örülök, ha el tudom vegetálni a napjaimat! Kínlódással jár még aludni is, mert nem találom a helyem, és hiába öltözöm lengébben, két perc alatt szétizzadom a ruhámat, és még ráadásul a bőröm ki is pirosodik, rosszabb esetben hólyagos és kiütéses lesz a napallergiám miatt. Ma sikerült beszereznem egy 50 faktoros napvédő spray-t, remélem ez használni fog, de persze ez még édeskevés ahhoz, hogy én átvészeljem a meleget. Már most másfél literes, behűtött ásványvízzel járok, vizes-fagyasztott ronggyal, legyezővel, inhalátorral, ha fulladnék. És naná, hogy fulladok. Persze a legtöbb embernek könnyű, felvesznek egy sortot meg egy topot, szandált húznak és máris éri a bőrüket a szabad levegő, de én ezt nem tehetem meg, ugyanis a bőröm percek alatt pecsenyére ég. Ezt az időszakot egyedül úgy tudnám elviselni, ha egész idő alatt vízben hűsölhetnék, de hát erre nem mindig akad lehetőségem. Így aztán marad a napi 4x-i fürdés, percenkénti arcmosás (ami értelemszerűen mindenféle komolyabb sminket kizár, hiszen úgy is csak lefolyna rólam), túlélési technikák, meg az a néhány apró kis öröm, ami kizárólag ilyenkor adatik meg az embernek. Gondolok itt a rengeteg féle gyümölcsre, a finom fagyikra, a gyömbéres limonádéra, a jeges bodzaszörpre, meg a fák enyhet adó árnyékára, ami alatt egész jól el lehet piknikezni, már ha éppen nem áll a levegő, mert akkor én ki se teszem a lábam otthonról. Persze ettől függetlenül nincs nekem bajom a nyárral, ha mondjuk 18 foknál kezdődne, gyakrabban esne az eső, és utána nem érezném úgy magam, mintha dunsztos üvegben csücsülnék, vagy egy dzsungel közepén, miközben elalélva pihegek a páratartalomtól. Hm, azt hiszem elég jól kifejeztem a meleg és a nyár iránti ellenszenvemet. Isten látja lelkemet, minden évben próbálom megszeretni, és ahogy említettem is, vannak dolgok, amiket szeretek benne. De a többi rossz annyira elnyomja ezt a kevéske jót, hogy képtelen vagyok megkedvelni. Ez persze ahhoz köthető, hogy nagyon rosszul bírom a meleget (konkrétan semennyire sem), és a kellemetlen közérzetem megbélyegzi ezt az időjárást, de hát ez van. Mindenki más imádja nyugodtan a nyarat, én meg gazdagítom azon kevesek táborát, akik visszasírják a finom, hűvöskés őszi napokat és a téli cidriket. Az alant látható képek pedig tökéletesen ábrázolják, hogy miként szoktam érezni magam az ilyen laza, 30 fok fölötti napokon.





4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy rajtam kívül is van más, aki osztja a nézeteimet :)

    VálaszTörlés
  2. Van egy kis meglepetésem :)
    http://avianarahl.blogspot.com/2012/05/tell-me-about-yourself-award-dij.html

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen, már láttam, és már írtam is róla bejegyzést :) Még egyszer nagyon kedves tőled, hogy rám is gondoltál :)

    VálaszTörlés