Egy kis country

Mostanában, amióta megérkezett a langyosabb idő (juppijééé!!! - szeretem a telet, de azért most már jól fog esni egy kis tavasz), valahogy rákaptam a vidámabb zenékre. Ha pedig vidám zene, akkor csakis és kizárólag country. Régen nem voltam túl nagy híve ennek a műfajnak, valahogy nem vonzott, vagy csak rossz példákkal találkoztam, de akiket most hallgatok, azok valahogy színt és mosolyt visznek az életembe. Az a pergős, életörömmel teli hangulat, ami a country zenéből árad valami elképesztően nagy erejű, nekem elég csupán egyetlen egy számot meghallgatnom néhány előadótól, és máris táncolni volna kedvem egy pipacsokkal teli rét közepén. Persze itt is akadnak lassúbb, szomorkásabb dalok, de összességében az mondható el a country-ról, hogy nagyon vidám muzsika. Összehozza az embereket, mert valahogy ez a műfaj szinte megköveteli a társaságot. Emlékszem, mikor megnéztem a Hannah Montana filmet (bizony, ilyet is szoktam nézni, és egyébként nagyon kedves filmnek tartom) ott is láttam, hogy az egész család együtt ült le és zenélgetett, és ez valahogy annyira szép és idilli. Ezt a fajta jó hangulatot varázsolja elém a country zene, és a tavasz közeledtével egyre jobban vágyom rá. Olyan, mint a nap elősugara :) Habár még nem ismerek túl sok előadót ebben a témában, de azért akad köztük néhány híresebb is, őket mindenkinek ajánlanám, pláne, ha éppen borongósabb hangulatban van (pl. Taylor Swift, Carrie Underwood, Shania Twain), és persze vannak olyanok is, akik még talán nem olyan ismertek, de csodálatos zenét játszanak (Jessie James, The Band Perry, Keith Urban, Miranda Lambert, Laura Bell Bundy, Joe Dee Messina). Akármelyiket választja is az ember, nem nyúlhat mellé, a jókedv garantált :)