2011. november 12., szombat

Összefoglaló

Végre most lett egy pici időm írni végre egy normális bejegyzést, úgyhogy élek is az alkalommal és igyekszem mindenről beszámolni, ami az utóbbi napokban történt velem.
A legfontosabb ugye, hogy elköltöztünk az új otthonunkba Viktorral. Nagyon gyorsan történt minden, mivel csütörtök este hívtak minket Zoliék, és pénteken-szombaton már költöztünk is, úgyhogy nagy volt a hajtás, rengeteget pakoltunk (ilyenkor derül ki, hogy mennyi kacat fér el egy aprócska szobában!), dobozoltunk, cipekedtünk. Most csak a legfontosabb, a mindennapi élethez szükséges dolgainkat hoztuk magunkkal, az egyéb mütyüröket majd később visszük.
Egyelőre Viktor nővéréék nappalijában vagyunk, oda rendezkedtünk be, ugyanis felajánlották, hogy addig is, míg nem készül el a saját lakórészünk, jöjjünk nyugodtan ide az ő nappalijukba, és akkor legalább már itt lehetünk, távol a feszült, negatív légkörtől, illetve a munka is gördülékenyebben fog haladni, ha nem kell folyton időre hazaérnünk. Szóval berendezkedtünk Éviék nappalijába, ami tökéletesen megfelel nekünk, sokkal nagyobb, mint az előző szobánk volt, kényelmesen elférünk, és igazából tényleg minden tökéletes. A konyha és a fürdő ugyan még nincs készen, de így sem okoz nehézséget a használatuk, számunkra egyáltalán nem jelent macerát. Inkább legyen meg a lelki békénk és a nyugalmunk, cserébe szívesen le tudunk mondani az eddigi "luxusról", azaz a teljesen felszerelt fürdőről és konyháról. Természetesen így is gyönyörűen lehet őket használni és egyáltalán nem okoznak nekünk gondot, szóval egyáltalán nem panaszkodhatunk. Összességében nagyon jó élmény volt a költözés, csak persze fárasztó, hiszen 2 nap alatt kellett lezavarnunk. Azóta sajnos történt egy kis változás is a létszámban, ugyanis eleinte hoztuk magunkkal Málnát is, ám sajnos ő annyira nem bírta elviselni az új környezetet és a nappali egyedülléteket, hogy végül vissza kellett őt vinni édesanyámékhoz. Iszonyatos felfordulást csinált minden egyes nap, állandóan bepiszkított, pedig már szobatiszta, szétrágott mindent, ami a közelébe került, beleértve az én számítógépem kábeleit is. Az volt az összes szerencsénk, hogy este kihúztam a kábeleimet, különben Málnácska minden bizonnyal szörnyet halt volna. Még belegondolni is rossz, mi történhetett volna, de ez még semmi. Annyira frusztrálta az egyedüllét, hogy míg mi távol voltunk fogta magát és kirágta magát a szobából. Konkrétan kifeszítette az ajtónkat, szétrágta a kilincset és addig ügyeskedett, amíg ki nem jutott a szobából a másik kutyushoz, Daisy-hez. Meg is ijedtünk, mert hát még mind a két kutyus kölyök, nem tudnak még szépen játszani, és mi lett volna, ha eldurvul a játék, s mi nem vagyunk ott, hogy rájuk szóljunk? Volt már olyan, hogy Málna odakapott Daisy-hez, nagyon kockázatos lett volna ezt többször eljátszani, így mérlegeltük a dolgokat és Málnát visszavittük anyumékhoz. Sajnos Málnácska nagyon el lett rontva, édesanyám elkényeztette, így sosem kellett megszoknia, hogy néha egyedül van, s most már képtelen megszokni azt, ha néha egyedül kell lennie. Mi viszont nem tudjuk bevállalni azt, hogy állandóan neveljük, mert dolgoznunk kell, minden nap 5re érünk haza, addigra meg Málna mindent szétrombolt volna. Most vettünk új ágyat is, amihez nagyon drága volt a matrac, meg is ütött volna a guta, ha azt tönkreteszi. Szóval Málnácskától meg kellett válnunk, ő már édesanyám kutyusa marad, de mivel mind a ketten, Viktor is és én is vágyunk egy saját kutyusra, ezért amint kész lesz a mi lakrészünk is, veszünk magunknak egy saját kutyust, akit már tényleg mi nevelünk. Persze ez még a jövő zenéje, s Málnát is ugyanúgy szeretjük, mint eddig, de sajnos nem tudjuk bevállalni, hogy a munka és az építkezés mellett még őt is próbáljuk átnevelni. Állítólag amúgy is jobban érzi magát anyuméknál, megnyugodott és már nem olyan kis soványka (eléggé lefogyott a költözés után), rendesen eszik, szóval mindenki így járt a legjobban.
Ezen kívül miről is mesélhetnék? Nagyon sok apró dolog történt velünk. Többek között ma ünnepeltük a névnapomat, sok szép dolgot kaptam, s ami azt illeti megajándékoztam magam egy könyvvel is, Csernus Imre Nő című kötetével, előzőleg pedig megvettem magamnak az új Fairy Oak kötetet, Shirley varázslatos napjai címmel, már alig várom, hogy olvashassam.
Ja, és még egy fontos információ. Mikor valószínűleg legközelebb fogok jelentkezni, már kissé más lesz a külsőm, ugyanis szerdán ismét fodrászhoz megyek és megszabadulok a mostani hosszú hajamtól. Legutóbb úgy vágattam, hogy tépett legyen, de a hossza hátul lehetőleg megmaradjon, ám ez így nem áll sehogy sem jól, olyan, mintha csapzott lennék, mert nem is rövid, de nem is hosszú, szóval most valami normális frizurát vágatok magamnak. Valószínűleg egy vállig érő tépett fazon lesz, mint amit régen viseltem a gimiben és nagyon szerettem. Lesz egy pici hosszú frufrum is, amit még éppen a fülem mögé tudok tűrni, úgyhogy kényelmesebb és formásabb lesz, mint most. A hajhagymáim sajnos nem bírják el a hajam súlyát, így ez volt az egyetlen megoldás, hogy ne nézzen ki úgy a hajam, mintha egy csomó ázott hínár ülne a fejemen. S ami még nagyobb változás lesz, Viktor is levágatja a haját. No persze nem túl rövidre, inkább amolyan félhosszúra, mert sajnos az ő haja sem  bírja el azt a súlyt, de minderről teszek majd fel képeket is. Így is adósotok vagyok az új kocsival és a szemöldöktetoválásommal is, szóval a legközelebbi bejegyzésben minden képet pótolni fogok, amikkel eddig elmaradtam :)
Most azt hiszem befejezem, mert mint mondtam korlátolva vagyunk, de jövő héten talán tudok majd jelentkezni képekkel és új infókkal is.
Addig is mindenkinek szép napokat!

3 megjegyzés:

  1. Várom a képeket!! :) mi is költözünk amúgy hamarosan csak még nem tudjuk hova sikerül albérletet találnunk.
    Boldog Névnapot!! :)

    VálaszTörlés
  2. Mi szitén költözünk megint,és nekem belehalt hörcsögöm a költözésbe,és enyhén magam alatt vagyok. És mindezt drága lakótársamnak köszönhetjük.

    VálaszTörlés
  3. Brigitte, köszönöm, hogy gondoltál rám! A képek egy részét most pótoltam ám :)
    Zsú, nagyon sajnálom szegény hörcsögötöket :( Remélem azóta már jobban vagy lelkileg és sikerült a költözés is!

    VálaszTörlés