2011. október 3., hétfő

Ramaty állapotban

Hát sajnos nem volt elég a tegnapi reménykedésem. Annyira pocsékul voltam már este, hogy kénytelen voltam betelefonálni a kolléganőimnek, hogy ezen a héten ne számítsanak rám. Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire rosszul... Forog velem a világ, szédülök, az orrom megállás nélkül be van dugulva a fülemmel együtt, a torkom kapar és állandóan köhögök, és habár még ma sem ettem egy falatot sem, mégis émelygek és állandóan hányinger gyötör. Azt hiszem erre a hétre mindenképpen kiíratom magam és olyan alaposan fogok kúrálgatni, amennyire csak lehet, habár azt hiszem eddig is nagyon becsületesen odafigyeltem magamra, csak úgy látszik nem volt elég. Remélhetőleg kapok valami jóféle antibiotikumot, ami elősegíti a gyógyulásomat, de közben azért én is oda fogok figyelni magamra. Én mondjuk inkább a természetes gyógyeszközök híve vagyok, ritkán fordulok tablettákhoz, de most úgy érzem kénytelen vagyok. Amellett meg továbbra is szedem a lándzsás útifű szirupomat, eszegetem az orvosi pemetefű cukorkámat, iszom a mézes-citromos gyógynövény teámat és szigorúan diétázom, hogy kíméljem a háborgó gyomromat. Igaz, a főtt krumpli, a keksz, a ropi és a főtt rizs nem túl változatos étel, de most mégis muszáj lesz ezekhez ragaszkodnom, bár ahogy végig gondolom, még ezek sem biztos, hogy le fognak csúszni a torkomon. Valahogy egyszerűen semmit nem óhajtok enni, és még csak éhségérzetem sincs, pedig már lassan 2 napja nem ettem semmit. Egyszerűen ha ránézek az ételre, vagy ha csak megérzem az illatát, menten felfordul a gyomrom és legszívesebben kimenekülnék a konyhából. Szóval ezek most ilyen szenvedős napok lesznek számomra, de remélem egy hét most már elegendő idő lesz a teljes felépülésre.

2 megjegyzés: